Zsigmond Vilmost a San Franciscótól délre fekvő Big Sur településen, álmában érte a halál január elsején, kevéssel éjfél előtt - mondta el az MTI-nek Romwalter Béla, az elhunyt Oscar-díjas operatőrrel közösen indított Sparks vállalat vezetője. Hozzátette: Zsigmond Vilmos valószínűleg veseelégtelenség következtében halt meg a Csendes-óceánhoz közel fekvő kaliforniai házában, ahová karácsonykor ment fel. Az operatőr élete utolsó időszakában két filmterv látványvilágán dolgozott, köztük egy Kemal Atatürk török politikus életéről szóló alkotáson - mondta Romwalter Béla, hangsúlyozva, hogy Zsigmond Vilmos élete utolsó évében rengeteg szeretetet, elismerést kapott Magyarországon. A fővilágosítóként ismert filmes szakember kiemelte: Zsigmond Vilmos nagyon szeretett tanítani, fontos volt számára, hogy továbbadja a tudását. A Budapesten kétévente rendezett operatőri mesterkurzusokra számos neves szakembert hozott magával az Egyesült Államokból, köztük a szintén magyar származású Kovács Lászlót, vagy a nemrég elhunyt Haskell Wexlert is.
A világhírű operatőr 1930. június 16-án született Szegeden. A legenda szerint gimnazista korában egy betegség miatt nyomta az ágyat, amikor a kezébe került egy fotós könyv, ekkor szeretett bele a képekbe. Később a családi fényképezőgéppel próbálkozott, így indult el a mozgókép felé. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel - táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel - elhagyta Magyarországot.
Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman rendező következett, aki teljes mértékben rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását. Dolgozott az új hollywoodi rendezők nagyjaival, többek között Robert Altmannal, John Boormannel, Michael Ciminoval, vagy Steven Spielberggel és a későbbiekben Woody Allennel is. Ismertebb alkotásai közé tartozik a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász, a Fekete dália, az Az eastwicki boszorkányok, a Sztálin, vagy a Kasszandra álma.
Zsigmond Vilmos 1977-ben nyerte el a filmművészet legrangosabb elismerését Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének operatőreként, mert "sajátos technikájával a digitális effektusok korát megelőzve volt képes meghökkentő látványt nyújtani".