Lényegében két eseményt rendeztek egyszerre, a KAFF-ot és az Európai Animációs Játékfilm és Tv-film Fesztivált. A szervezés is dupla annyi munkát jelent?
Időigényes az összehozása. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az előző fesztivál eredményhirdetése után már el kell kezdeni szervezni a következőt. Ha nem is pont így történik, de több mint egy év kell hozzá, hogy összeálljon a fesztivál. Annál is inkább, mert a vendég országok tekintetében sorra vesszük a földrészeket, most Afrika animációit fogjuk bemutatni. Nemzetközi zsűrire is szükség van, idén Amerikából, Kanadából, Angliából, Egyiptomból és Svájcból is fognak érkezni zsűritagok, akikkel szintén már egy évre előre egyeztetni kell.
A 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál logoja (Forrás: kaff.hu)
A KAFF nemzetközi hírneve segít a versenyprogram összeállításánál? Melyik a jellemzőbb, az, hogy a készítők maguk küldik a filmeket vagy inkább nektek kell utána járni?
Vegyes. Van, amikor a különböző nemzetközi fesztiválon látott filmeket meghívjuk versenybe, mert fontosnak érezzük őket. Természetesen vannak olyanok is, akik az internetes pályázati felhívásra jelentkeznek.
Afrikán belül mely országokból jönnek filmek?
Tizennégy afrikai országból (Nigéria, Egyiptom, Niger, Burkina Faso, Dél-Afrikai Köztársaság, Madagaszkár, Zambia, Kenya, Marokkó, Szudán, Etiópia, Algéria, Mali, Uganda) lesznek filmnek, egy részük amatőr film, de mindenképpen sugallják az afrikai népművészet jellegét.
A fesztiválon lesz a bemutatója a kecskeméti animáció történetét megörökítő kötetnek, Varga Zoltán munkájának is. Mit árulhatsz el róla?
A könyv a Kecskeméten készült filmek elemzéséről és az alkotók bemutatásáról szól. Az MMA Kiadó és a Kecskemétfilm közös kiadásában fog megjelenni. Varga Zoltán gyerekkora óta ismeri a stúdiót, Szoboszlay Péter animációs szakkörén fertőződött meg az animációs filmmel. Most már egyetemi tanár, elhatározta, hogy megírná a kecskeméti stúdió negyvennyolc éves történetét. A Művészeti Akadémia biztosított számára ösztöndíjat a megírásához. Kecskemét városa pedig támogatta a megjelenést.
Az idei programban a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok 150. évfordulója is megjelenik. Animációs szempontból milyen ez a kapcsolat?
Már az első fesztiválon, akkor még Kecskeméti Animációs Filmszemlén, itt volt Renzo Kinoshita, a Hirosima Nemzetközi Animációs Filmfesztivál igazgatója, és felesége, Sayoko Kinoshita. Azóta nagyon élénk kapcsolat van a japán és a magyar animáció között. Idén jön egy japán filmproducer, Takashi Namiki, aki fotós is. A Magyar népmeséket is ő jelentette meg Japánban könyvben és DVD-n is. Többször is volt Kecskeméten, filmre vette a fesztivált, és azt is dokumentálta, amikor magyarok voltak a Hirosimai fesztiválon. Ezeket a fotókat és felvételeket most kiállítjuk. Ismét velünk lesz Sayoko Kinoshita, az általa javasolt japán animációs egészestés filmet fogjuk vetíteni egyik este.
Mikulás Ferenc a Kecskemétfilm Kft. ügyvezető igazgatója, az itt készülő filmek producere, és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatója, a Magyar Producerek Szövetsége elnökségének tagja. 1940. augusztus született. 1971-től a Kecskeméti Rajzfilmstúdió vezetője, több film és filmsorozat producere (például a 100 epizódból álló Magyar népmesék sorozat, a Mondák a magyar történelemből, Vízipók-csodapók, Mesék Mátyás királyról, stb.) 1993-tól a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatója. Számos elismerése közt 1996-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2008-ban Balázs Béla-díjat kapott, 2016 Prima Primissima díjat nyert.
A nemzetközi kapcsolatoknál maradva nemrég a teheráni animációs filmfesztiválon voltál zsűritag. Mi a benyomásod az iráni animációs világról?
Sokkal nagyobb léptékű, mint a magyar animáció, nagyon sok stúdió van náluk. Kétféle szemléletet tapasztaltam, az egyik az európai stílusra hajaz, a másik inkább az amerikaira. Tehetséges animátoraik vannak, de európai szemmel nézve a dramaturgiával akadnak problémáik. Már tavaly is jártam kint náluk, végignéztem tizenkét animációs stúdiót, mert arra gondoltam, hogy a Toldiban tudjuk majd foglalkoztatni őket. Nagyon kedvesek, szimpatikusak, szeretik a magyarokat, de sajnos kiderült, hogy ez nem igazán fog menni, egy próbamunka után meg kellett szüntetni az együttműködést.
Beszéljünk a Toldiról. Hogyan lehet vizuálisan interpretálni Arany János költészetét?
Hét éves lehettem, amikor először olvastam. Azt hiszem nem vagyok egyedül vele, hogy teljesen filmszerűen megjelent előttem Arany János szövege. Abszolút képben fogalmaz. Az egyik legnagyobb probléma a megfilmesítésével, hogy igazán nehéz versenyezni azzal, ahogy olvasás közben mindent látunk magunk előtt, amit leír. Jankovics Marcell, aki a sorozatot rendezi, azt a megoldást találta ki, hogy az elbeszélő költeményből drámai költeményt csinált. Ezt a dramaturgiát az is indokolttá teszi, hogy Toldi esetében fejlődéstörténetről van szó. Arany János narrátor szerepben jelenik meg, amikor pedig a szereplők visszaemlékeznek vagy elképzelnek valamit, az egy régi német kódex díszítésének stílusában jelenik meg.
Akkor a Toldi most teljes egészében házon belül készül?
Kecskeméten és Budapesten. Korábban a Pannónia Filmstúdiónak volt Kecskeméten műhelye, most Kecskemétfilmnek van Budapesten egy részlege. Eredetileg úgy terveztük, hogy a Medvevilág Szicíliában befejezése után kezdjük a Toldit, de a franciák azt kérték, hogy csináljunk még egy plusz munkát. Párhuzamosan nem tudtunk mindkettőn dolgozni, így Kecskemét később tudott csak bekapcsolódni a sorozatba, mint a fővárosi részlegünk.
Lorenzo Mattotti: Medvevilág Szicíliában (Fotó: Mozinet)
A Medvevilág a legújabb sikergyanús nemzetközi produkció nálatok. Mi volt a magyar stáb feladata?
Több minden, de köztük a legnehezebb talán, hogy véglegesíteni kellett az animációt. Az animátorok nagyon sok esetben elénk teszik a figuratervet és mozgáspályáját, az pedig, hogy ez véglegesen miként fog kinézni, ránk bízzák. A véglegesítés után be kell sűríteni a rajzokat, majd kifesteni őket. Elég nagy munka volt, több mint egy éven keresztül dolgoztunk rajta.
A Vörös teknős és korábban a Kells titka sikere több nemzetközi produkciót hoz Kecskemétre?
Igen, egymásnak ajánlanak minket. Érdekes volt, hogy annak idején a Kells titka rendezője, Tomm Moore látta a Magyar népmeséket, és az alapján kerestek meg minket. A kellsi kódex díszítése és iniciáléi egy kicsit hasonlítanak a Magyar népmesék motívumvilágához, ezért úgy gondolta, hogy eredményesen tudunk majd együttműködni. Ő javasolt a spanyoloknak bennünket (A szintén Oscar-jelölt Chico & Rita című animációs filmhez – A szerk). A franciákkal más volt a helyzet, náluk már ismertek voltunk, mert korábban készítettük koprodukcióban egy egész estés animációs filmet velük.
A saját produkciók közül melyikre van a legnagyobb érdeklődés nemzetközileg?
A Magyar népmesékre. Néhány évvel ezelőtt tettük fel a világhálóra, most már több mint 70 millió megtekintésnél jár. Érdekes, hogy az angol változat Távol-Keleten nagyon népszerűnek bizonyul, Indiában most szinkronizálták. A megtekintések tekintetében Amerika után India, a Fülöp-szigetek és Indonézia vezetnek.
Vízpók-csodapók mozifilm (Fotó: Mozinet)
Tavasszal ismét moziba küldtetek egy régi ismerőst, a Vízipókot. Mi volt az apropója a felújításnak?
Több oka is volt, az egyik, hogy nagyon kevés magyar animáció van a mozikban. Az élővíz védelme mindig aktuális, a gyerekek számára pedig a tolerancia fontos téma. Amikor készítettük a filmet, még nem volt közbeszéd tárgya a tolerancia. Vízipók és a Keresztespók minden epizódban találkoznak egy új kis élőlénnyel, lehet, hogy először ellenségnek tekintik, de megismerve barátokká válnak. Ezek a kisállatok, akiknek az antropomorfizálásával nem mentünk el Disney-szintre, a belső tulajdonságaikon keresztül válnak szimpatikussá. A gyerekek nevelésében fontos tudatosítani, hogy nem mindent a látszat alapján kell megítélni.
Mennyire jön ez át a mostani nézőknek?
A teltházas Urániás vetítés alapján a gyerekek szeretik. Az animációs filmeknél eleve kisebb az elévülési tényező, mint a játékfilmeknél. A forgalmazó szerint jól megy a film, van érdeklődés a közönség részéről. Nyilván felnőttek számára egy kicsit lassabb a tempó, hiszen negyven éve készült, azóta felgyorsultak a dolgok.
Van más olyan régebbi munkátok, amit szívesen látnál felújítva?
Igen, a Leo és Fred sorozatot. Szerintem ha van műfajszerű film, akkor az a Leo és Fred. Dialóg és narrátor nélkül mesél el történeteket kétszer tizenhárom epizódban. Ilyenkor interakcióra van szükség a néző részéről, mert a cselekmény ábrázolása metakommunikáción keresztül történik. Ráadásul volt egy nagyon szép nosztalgikus befejezése is: két sorozat készült belőle, az első befejező részében Fred, az idomár és Leo, az oroszlán is megöregedett. Szomorkodnak az idő múlásán, és saját maguk szórakoztatásra játszanak. Az egész cirkusz kivonul a domboldalra megnézni őket, és otthagyják az új igazgatót, aki elkülde a főhősöket.
