Bármily meglepően hangzik, Réz Andrásnak a Mozibubus az első olyan kötete, amely a filmről szól. Holott Réz már évtizedek óta magyarázza a filmet, nemcsak a médiában, az egyetemi előadótermekben, hanem az utcán is, ahol lépten-nyomon leszólítják. Mozibubus című kötetében Réz András a maga ismert stílusában, tehát egyszerre elmélyülten és szórakoztatóan értekezik a jelen és a múlt vizuálisan meghatározó jelenségeiről, mindarról, ami a nézőt foglalkoztatja. Mert amikor az ember beül a moziba, vagy kényelmesen elhelyezkedik a fotelban a tévé előtt, néha furcsa gondolatai támadnak. Felidéződnek benne korábbi filmek, és azt, amit lát, összekapcsolja az aktuális hírekkel. Néha felháborodik valamin, máskor meg önfeledten adja át magát egy mozgóképnek – amelyet ráadásul már tucatszor látott. A Mozibubus szerzője, Réz András sincs ezzel másként. Lehet, hogy olykor olyasmit is észrevesz, amire mások nem figyeltek fel. Meg mivel már nagyon sok filmet látott, könnyebben szúrja ki az áthallásokat is. Ja, és ott van benne az ellenállhatatlan vágy, hogy magyarázzon, megmutassa, hogyan érvényesülnek a filmdivatok, miképpen válik egy film kultuszfilmmé, miért rajongunk bizonyos fajta hősökért.
Réz nem csupán a halhatatlan filmekről, a megfellebbezhetetlen filmművészeti alkotásokról ír, hanem azokról is, amelyeket naponta látunk. Sőt, sokat foglalkozik a televízióval is, az aktuális sorozatokkal, azokkal a műsorokkal, amelyek képesek a képernyő elé ragasztani bennünket. És bár ott munkál benne a filmesztéta, aki szakszerű magyarázatokat kíván adni a filmvilág legfrissebb történéseire, a kötet nyelvezete, hangulata a szerző korábbi, nagyon sikeres kötetét, a Válogatott szorongásaim-at idézi. Szóval sokat lehet nevetni rajta.
És ő mindenkinek elmondja, szerinte mitől zseniális Tarantino, miért ostobák a tinifilmek, hogy milyen a jó filmzene, és miért lógunk a tévésorozatokon. Ezt teszi a 2006. november végén megjelenő Mozibubus című kötetében is, amelyben nemcsak a megkérdőjelezhetetlen filmalkotásokkal foglalkozik, hanem ír a televízióról is, azokról a műsorokról, amelyek tömegeket képesek a képernyő elé ültetni. És bár Rézben ott munkál a filmesztéta, aki szakszerű magyarázatokat ad a filmvilág legfrissebb jelenségeire, a kötet sokszor éppoly szórakoztató, mint egy jó film. Néhány írása meg annyira személyes, hogy olvasás közben szinte látjuk a jellegzetes agyart a szerző nyakában himbálózni.
