A közelmúltban mutatták be 51 dél-koreai, majd ezt követően 5 észak-koreai moziban a Chung császárnőt, amelyet a legautentikusabb koreai népmesének tartanak. A történetben egy kislány, Shim Chung felajánlja életét egy tengeri sárkánynak, hogy vak édesapja visszanyerje szeme világát. Jutalmul önzetlen odaadásáért, császárnő lesz belőle.

A Chung császárnő ugyan népmese, de Nelson Shin koreai-amerikai animátor saját "gyermekének" is tekinthető, hiszen hét évig dolgozott a filmen és 6,5 millió dollárt költött rá saját pénzéből, hogy elmesélje ezt az ősi történetet.

A koreai Walt Disney

A 65 éves Shin egész életét az animációnak szentelte. 20 éven keresztül saját cégében, a szöuli AKOM-ban vezényelte a több tízezernyi rajz elkészültét a Simpson család egyes epizódjaihoz és más nyugati televíziós műsorokhoz. Egy idő után azonban rájött, hogy el akarja mondani végre a saját történetét, és a Chung császárnő elkészülésének érdekében alapított egy új céget, KOAA Films néven az Egyesült Államokban.

„Azért választottam a Chung császárnőt, mert ez a legdrámaibb és a legtradicionálisabban koreai mese.” – avat be a mester. A filmet saját pénzéből finanszírozta, de a költségek csökkentése érdekében észak-koreai animátorokat kért fel a munkára, mert ott töredék annyiba kerülnek a munkadíjak, mint Dél-Koreában. 500 animátor dolgozott a filmen - ebből százan voltak csak déliek, a többi 400 ember észak-koreai – hogy elkészítsék a Chung császárnőhöz szükséges csaknem 500 000 rajzot. Egy átlagos Simpson család epizód 22 perce 20 000 kockából áll, ehhez képest ez a film részletekben sokkal gazdagabb.

„Az észak-koreai animátorok kiválóak: gyorsan tanulnak és keményen dolgoznak.” – jegyzi meg Shin. „A Phenjan-i SEK stúdióval dolgoztunk együtt, amely a 90-es évek vége óta egy sor nemzetközi produkcióban vett részt.” Az együttműködés természetes volt Shin számára, aki 1939-ben azon a helyen született, amit ma Észak-Koreának nevezünk. 12 éves volt, amikor a szüleivel elvándoroltak dél felé a Koreai háború idején. „Emlékszem a levegőben hulló bombákra.” – idézi fel borzalmas emlékeit.

A háborút követő nehéz idők ellenére Shin tudta, hogy mit akar: rajzolni. Egy darabig képregényeket készített napilapoknak, ezután dolgozott néhány animációs filmben, majd úgy döntött, hogy kivándorol az Egyesült Államokba a hetvenes években. A Warner Brothers rajzfilmeket gyártó alvállalatánál, a DePatie-Freleng Enterprises-nál talált munkát, és ott maradt azután is, hogy a Marvel Comics megvette a céget 1981-ben. A fénypontokat azokban az években az jelentette, amikor közreműködött a Csillagok háborúja lézerkardjainak megtervezésében, a Transformers televíziós sorozatot gyártotta és ő rendezte annak moziverzióját is. 1986-ban Shin úr végre elindíthatta az AKOM Stúdiót Szöulban. Friss animátor csapatával képes volt a lehetetlenre: 10 hét alatt 300 000 képkockát rajzoltak meg. „Megállás nélkül dolgoztunk.” – teszi hozzá a koreai Walt Disney.

Tiltottból támogatott



A bőség évei voltak ezek az animáció számára. 1994-ben a dél-koreai kormány felismerte a gazdasági potenciált a iparágban, és elkezdte támogatni. Hol volt már ez az 1967-es állapottól, amikor a vezetés még a Gonosz egyik megnyilvánulási formájaként aposztrofálta a képregényeket. A 90-es évek végére Dél-Korea már a világ animációs filmtermelésének 50 %-át fedte le. A csúcsponton az AKOM-nak 1700 alkalmazottja volt.

Ma már csak 150. A legtöbb dél-koreai animációs cég termelése lelassult, és az életszínvonal emelkedése miatt már nem tűnt olyan jó üzletnek velük dolgoztatni, így az animációs cégek áttették székhelyüket a Fülöp-szigetekre, Vietnámba és Észak-Koreába. Ráadásul a 2D animációtól az olyan 3D-s filmek felé terelődött a nagyközönség figyelme és igénye, mint például a Pixar-féle Hihetetlen család. Nelson Shin véleménye szerint ehhez még az is hozzájárul, hogy a koreaiak technikai tudása ugyan remek, de semmit nem tudnak a kreativitásról. Nem tanulták meg, hogyan mondják el saját történeteiket.

A közelmúlt koreai kísérletei nem lettek igazi kasszasikerek. A 10 millió dolláros Wonderful Days című sci-fi alig csinált 2 millió dolláros forgalmat. Az Annecy Filmfesztivál két korábbi nagydíjasa, a My Beautiful Girl, Mari (2002) és az Oseam (2004) is alig hozott valamit a koreaiak konyhájára. És úgy tűnik, hogy a Chung császárnő sem törte meg az átkot, pedig 2003-ban különdíjat nyert Annecy-ben és 2004-ben Szöulból is elhozta a fődíjat, mégis, a bemutató hetében csak 140 000 dollárt kaszált. Persze olyan versenytársak nehezítették meg a dolgát, mint a Fantasztikus Négyes, a Lady Vengeance és a Welcome to Dongmakgol.



Shin mester továbbra is közös munkára törekszik Észak-Koreával. Együtt fogják készíteni következő opuszát, egy hatrészes sorozatot Goguryeo-ról, egy ősi államról, amely 2000 évvel ezelőtt a Koreai-félsziget északi és Mandzsúria területének nagy részén terült el. A közelmúltban nagy megrökönyödést váltott ki a koreaiakban, hogy Goguryeo történelmi tulajdonjogát Kína magáénak vallotta.

„Nem az a fontos, hogy hol helyezkedett el ez az ország, és nincs szándékomban konfliktust gerjeszteni.” – mondja Nelson Shin. „A történet maga a fantasztikus.”