Elsőként Csepeli György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatója beszélt a hálózatosodás, a részvétel jelentőségéről, amely az információs társadalom tudásszerkezetét jellemzi. Nem másról van szó, mint a tudás demokratizálódásáról, amely a youtube és a wikipedia korában közismert, kézzelfogható tény minden nethasználó számára. S ez a filozófia alkalmazható a nemzeti örökség dokumentálására is.
Kitzinger Dávid, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht. ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy ehhez kell egy olyan kereső, amely pontos és releváns találati mezőt ad ki az egyes rákérdezésekkor. Az NDA jelenlegi kereshető, elérhető állománya félmilliós nagyságú, amely nem tűnik kevésnek, de vegyük figyelembe, hogy 800 múzeum, több mint 2000 könyvtár kötelezte magát egykor állományának, illetve katalógusának digitalizálására és közzétételére, s ebből csupán 70 intézmény csatlakozott az NDA ingyenesen felhasználható digitalizálási rendszeréhez, a többi egyéni, és sokszor igen drága utakat választott. (Az NDA végzi a The European Library, az EU-s digitális könyvtár részére nyújtott adatszolgáltatást, partnerei között van az OSZK, az MMK, a Magyar Nemzeti Galéria, a litera.hu, a filmhu, a Filmtörténet Online, a Nemzeti Audiovizuális Archívumvagy a RomaPage.hu.)
Mivel tehát a közgyűjtemények lelkesedése csekély volt, jött az ötlet: miért ne lehetne felkínálni a csatlakozási lehetőséget azoknak a nem közgyűjteményi kulturális szereplőknek, akik nemegyszer alapos, kimerítő állományt publikálnak a neten pusztán ügyszeretetből, lelkesedésből? Ehhez ki kellett alakítani egy olyan webkettes, tehát a felhasználók közössége által összeálló gyűjteményt, amihez mindenki csatlakozhat, és dokumentálhatja gyűjteményét. Ezzel egy platformra kerülhetett az Országos Széchényi Könyvtár mondjuk a víztorony.hu oldallal.
Az NDA 2.0-hoz tehát le kellett fejleszteni pár olyan szoftvert, amely segíti a csatlakozást, a rendszerezést és a keresést. Megjegyzendő, hogy ezek egyfelől nagyjából 15 millió forintba kerültek, tehát elkerülték a drága állami megrendelések csapdáját, másrészt (állami eszközök esetén ritkaságszámba menően) nyílt forráskódúak, tehát továbbfejleszthetőek. Akárcsak a firefox böngésző, amelyhez plug-in is készült, hogy az NDA 2.0-hoz csatlakozni vágyók még könnyebben megtehessék ezt.
Galambosi András, a Nemzeti Digitális Adattár szakmai igazgatója magyarázta el az NDA újításainak technikai részleteit. Az ún. metamanager teszi lehetővé, hogy a saját, a nemzeti adattárhoz általunk kapcsolni vágyott gyűjteményünket egyenként katalogizáljuk, ellássuk pár adattal, és tagekkel, vagyis cimkékkel: ezt hívjuk metázásnak. Itt megőrizhetjük a saját cimkerendszerünket, de átvehetünk egy nemzetközi szabványt is, és ezt az azadtbázist más oldalra is belinkelhetjük. (Amúgy e katalógusszerkesztő szolgáltatás kiépítése azon közintézménynek, akik nem csatlakoztak az NDA-hoz, esetenként súlyos pénzekbe került.)
Ennek a már említett, böngészőbe beépülő kisalkalmazása a MetaMan, s ugyanakkor egy másik weboldalhoz is fűzhetünk megjegyzéseket, illetve azt beépíthetjük a gyűjteményünkbe. A Portlet pedig olyan szolgáltatás, amelyet a saját weboldalunkra építhetünk be, és megjeleníti az NDA-kompatibilis saját leíró adatainkat. A címkefelhő is segíti a keresést és a metázást egyaránt. A keresést pedig egy egyszerűbb és okosabb keresőmotor segíti, s lazább keresésre, böngészésre is nyílik alkalom, amikor az NDA régebbi keresések és metázások alapján olyan találatokat is kiad, amelyek valószínűleg érdekelnek minket.
Az NDA most tehát a váz, amit meg kell tölteni tartalommal. Ehhez ismertté kell válnia, amihez egyrészt a nemzetközi együttműködés csatornái és a sajtó segítheti hozzá, másrészt a nagy tartalomszolgáltatókkal (origó, startlap stb.) kötött együttműködési megállapodásaok, utóbbiak még a tárgyalási szakaszban vannak.
"Ez mind nagyon szép, de tulajdonképpen akkor miért is kéne nekem a megszokott keresők helyett az NDA-t választanom?" - kérdezheti bárki. Hát azért, mert az NDA találati halmaza sokkal relevánsabb, pontosabb lesz, mint a keresőké, sokkal kevesebb felesleges adatot fog tartalmazni.
Kultúraelméleti szemontból nyilván roppant izgalmas kérdés, hogy vajon mit hoz a felülről jövő, ellenőrzött, klasszikus értelemben vett tudás, és az alulról jövő, személyes, "ellenőrizetlen" információ talákozása. Az is kérdés, hogy mi lesz a nem kívánt, nem szalonképes gyűjtemények sorsa, hogyan lehet azt kiszűrni, adott esetben moderálni - hisz amíg a wikipedia teljes közösségiessége megoldja ezt a problémát, itt mégiscsak az állam a fenntartó-ellenőrző szerv.
Mindezek után a jelenlévő újságírók felcímkéztek a Millenárison tartott sajtótájékoztató helyszínének falain található pár fotót, vagyis ellátták őket pár releváns leíró információval, mégpedig meginduló információáramlás, közkeletű nevén csevej közepette, amivel kicsiben rögtön modellezték is az NDA által követni kívánt kulturális dokumentáló stratégiát is.
