Nem szappanopera a Duna TV-n

„Politika biztosan nem lesz benne”

„A Duna tévé által elindítani kívánt sorozat elsődleges feladata, hogy a közszolgálati csatorna önreklámjaként működjön – mondta Cselényi László, a televízió társaság elnöke. - Egy nézőgyűjtő akciót tervezünk, szeretnénk, ha kialakulna egy, az elindítani kívánt sorozatunktól függő kör, amely nagyban növelhetné a nézettségünket. Ma egy csatorna sem lehet meg teleregény nélkül, ugyanakkor semmiképpen sem szappanoperáról lenne szó. A szó használatát is kerülném, mert volt már a kereskedelmi tévék előtt drámai sorozat, igaz, a Szomszédok-tól is különbözne.”

„Egy önmagát némiképp elitistaként meghatározó csatorna semmiképpen sem ábrázolhatja a valóságot rózsaszínben – folytatta a televízió elnöke. - A való életet szeretnénk képernyőre vinni! Nem könnyedén, felületesen foglakoznánk a kárpát-medencei határokon átnyúló, a magyarokat és nem magyarokat érintő problémákkal. Olyan kérdések kerülnének terítékre, mint a tanulás, a helyi családok napi ügyei, a vállalkozások problémái, például fekete munka. Ehhez nem kell hozzáadni, sem pedig elvenni.”

A tematikára vonatkozóan az elnök elmondta, hogy „a sorozatból kimaradnának a napi politikai ügyek és áramlatok, valamint élő politikusok nevei sem hangzanának el. A közös múlt, az összetartozás tudata fogná össze az eseményeket és a szereplőket.”

A kárpát-medencei teleregényről Cselényi elmondta, hogy műfajilag ötvözné a cinema variety, a dokmentum és az áldoku elemeit. Valamint az életszerűség jegyében a jelenetek nem zárt térben játszódnának – akár annak idején az említett Szomszédok, vagy a mai sorozatok jó része -, hanem kinn, az utcán és/vagy a természetben felvett képekből állnának.”

Igazi juhász, fiktív újságíró

A történeti keretet egy újságíró páros, egy nő és egy férfi oknyomozásai alkotnák, és ezeken keresztül ismerhetnénk meg a környező országok magyar és nem magyar lakónak életét foglalkoztató kérdéseket. Abban a tekintetben műfajújító elképzeléssel állunk szemben, hogy a szereplők egy része valódi színész, mások pedig önmagukat adnák. „Például a hegyoldalon legeltető juhász és nyája helyiekből állnak, míg a főszerepelő újságírót és kollégánőjét színészek alakítanák. A munkájuk során sikereiket éppúgy láthatnánk, mint kudarcaikat.”

„A főszereplő párost a munka mellett baráti, esetleg közelebbi kapcsolat fogná keretbe, és az ő viszonyuk fonódna össze más történetszálakkal, amelyeket neves írók alakítanának.” Ezzel kapcsolatban Cselényi még nem árult el konkrét neveket, azt viszont igen, hogy már sok jelentkező van a forgatókönyv megírására, ám ők még várnak, hogy a legoptimálisabb ajánlatot választhassák.

A „Körbe karikában a Kárpát-medencében” elképzelés jegyében színészek, forgatókönyvírók a régió különböző országaiból gyülekeznének attól függően, hogy éppen hol forog az aktuális epizód. A készítésben pedig a tévétársaság helyi stúdiói jóval nagyobb szabadságot kapnának, mivel ők ismerik jobban a helyi viszonyokat és hétköznapi kérdéseket, problémákat.

Arra a kérdésre, hogy kikhez szólna, a Duna tévé elnöke úgy válaszolt, hogy a jelenlegi, a kívántnál kissé idősebb közönség mellett szeretnék a fiatalabb korosztályt is megcélozni. „Egy jó sorozat képes kell legyen több generáció tagjait is megszólítani, ahogy erre a kereskedelmi csatornák között is van példa.”

„Sóval és vízzel főzünk!”

„Technikai szempontból a sorozat egy héten egyszer jelentkezne két epizóddal – folytatta Cselényi László, – a két rész közé pedig reklámblokkot iktatnánk. Milliárdos nagyságrendű költségvetés nem lesz, kevés pénzből, 280 millió forintból készülne a sorozat. Mivel jellemzően a régió kisebbségi ügyeivel foglakoznánk, ezért még további állami támogatások igénybevételére is számítunk. Emellett a kereskedelmi csatornákkal kapcsolatban álló üzleti szféra érdeklődését is szeretnénk felkelteni. A televíziózásban húsz rész levetítése után eldől, hogy lesz-e akkora nézettsége egy sorozatnak, ami elegendő reklámbevételt képes teremteni. Összességében elégedettek lennénk, ha a produkció költségeinek 50%-át külső támogatásból tudnánk fedezni. Persze annak örülünk, ha ennél több jön össze, de az nem mehet az általunk képviselt téma, minőség rovására.”

A produkció egész régiót érintő, érdekeltté tevő módon úgy is elkészülhetne, hogy a biztosnak számító felvidéki, kárpátaljai és erdélyi pénzek mellett szlovén, horvát, ausztriai, vagy akár észak-olasz forrásokat is bevonnának. Cserébe a finanszírozó tévétársaságok megkapnák a mások által készített részeket is. A régió nézőközönségét pedig tovább növelhetnék a horvát-, román-, angolnyelvű feliratokkal készítendő ismétlésekkel. „Egy negyedik vagy ötödik generációs magyar Ausztráliában vagy Amerikában már csak pár szót tud magyarul, de büszke felmenőire.”

Legkedvezőbb esetben idén télen kezdődhetnek a felvételek, és jövő februárban kerülne képernyőre az új kárpát-medencei teleregény.