Az eredetileg színdarabnak íródott Egy százalék indián forgatása eltért egy szokványos költségvetésű nagyjátékfilm munkálataitól, nem parkoltak kisbuszok az útszélen, nem volt büfésátor, észrevétlenül folyt a munka a házon belül, és mint később megtudtuk, a stáb mindössze 22 főt számlált. Az Ernelláék Farkaséknál is minimális pénzből forgott, egy helyszínen játszódott, és a trilógia záródarabjának készítésekor sem változtattak ezen. Ilyen az, amikor egy csapat mindenáron filmet akar forgatni, az állami támogatás hiánya sem gátolja meg ebben őket, és összeszednek hozzá legalább egy minimális mennyiségű pénzt.
A díszlet igazítása az Egy százalék indián forgatásán / fotó: Baski Sándor
A többszintes ház első emeletén rendezkedett be a stáb, pizzás dobozok, tekergő kábelek és lámpák a konyhában, rögtön érezhető volt az összeszokottság, és az, hogy volt idejük belakni a teret. A forgatás utolsó napján látogattuk meg őket, de felszabadultnak azért nem volt nevezhető a hangulat, aznap éjszaka még fel kellett venniük az egyik kulcsjelenetet egy hiányzó irányból.
A három rész közül ebben lesznek a legnagyobb szélsőségek
A díszletként használt nappaliban ültünk le Hajdu Szabolccsal beszélgetni, de csak miután megbeszélte a fiával, a forgatáson jelen lévő, de az Ernelláékkal ellentétben ezúttal nem szereplő Zsigával, hogy maradjon még nyugodtan, másnap szombat van, nincs iskola.
„Egy régi baráti társaság negyedik tagja meghalt. A temetés után elmarad a tor, igazából senkinek nincs kedve bulizni. Jobb híján feljönnek az egyikük lakására a feleségeikkel együtt. Tehát ez tulajdonképpen három pár. Én játszom a házigazdát, Pető Kata pedig a feleségemet” – avatott be minket a film történetébe. „Éppen elutazás előtt állnak, Mexikóba készülnek, már másnap reggel indulnak. De aztán fokozatosan kiderül, hogy ez az elutazás mégsem olyan egyszerű, egyáltalán nem biztos, hogy megvan hozzá a kellő eltökéltség.”
Hajdu Szabolcs / fotó: Baski Sándor
„Három különböző társadalmi rétegből jövő, és három különböző minőségű kapcsolatban élő párt mutatunk be, és ezen keresztül a férfi szerepeknek a módosulásait vizsgáljuk” – tért át a történet mögött megbúvó gondolatra. „Bár a három férfi egyidős, mégis teljesen máshol tartanak. Egyikük megrekedt ott, ahol 20 évvel ezelőtt tartott, a másik múlt és jelen között van félúton, a harmadik próbál megfelelni az új idők elvárásainak.”
Hajdu 2019-ben írta meg az Indiánt. Miközben haladt előre a trilógia megalkotásában, először az Ernelláék, aztán a Kálmán-nap, végül az Indián született meg, egyre nagyobbá váltak a tétek. „A trilógia részei közül ez dolgozik a legnagyobb dinamikával, hiába játszódik ez is kicsi és zárt térben, a történetben nagy szélsőségek mutatkoznak meg, és ez színészileg mindenkiből sokat kivesz. Nekem is nagyon nehéz, és a többieknek is. Ez a film mindenkitől nagyon sokat kér.”
Számos ismerős jellemvonásait gyúrták bele
A baráti társaság további tagjait Tóth Orsi, Gelányi Imre és Szabó Domokos alakítja, a viták fő helyszínéül szolgáló asztalhoz egy másik főszereplővel, Tankó Erikával is leültünk beszélgetni: „Csibit játszom, aki egy bántalmazó kapcsolatban él. Nem lehet tudni a keresztnevét, Csibi a vezetékneve, elég durva egy nőnek, hogy sosem szólítják a keresztnevén.” Elmondta azt is, hogy a karaktere némileg kilóg a társaságból, mivel nemrég van köztük, az egyik férfinak, Rajmundnak „a legújabb szerzeménye”.
Tankó Erika / fotó: Baski Sándor
„Csupaszív, szerethető, de nagyon naiv nő – senkiről semmi rosszat nem feltételez, pedig sokat bántják őt” – mesélte róla Tankó. A forgatáson oda is ment hozzá egy stábtag, és aggódva kérdezte, hogy bírja színészként ezt a sok megalázást, amit a karaktere kap. Szerinte azonban a többi színész lelkileg megterhelőbb szerepeket kapott: „Nap-mint-nap olyan valós érzelmeket élnek át és olyan témákat boncolgatnak, amelyek a mindennapi életünkben is benne vannak. Ez biztos nagyon nehéz. Az én esetemben szerencsére nem valós probléma, ami Csibit érinti, de persze magam körül látok ilyet.”
A munkafolyamatról elmondta, hogy Hajdu nyitott a színészek ötleteire: „Van egy jelenet, amit az én agymenésem alapján írt meg, és olyan is volt, hogy az én mondataimat hallottam vissza más karakterek szájából. Ezeknek nagyon örültem. Mindez úgy történt, hogy sokat beszélgettünk a darab kapcsán, és mindenki hozott példákat hasonló emberekre a környezetéből.” Az Egy százalék indián minden egyes szereplőjébe számos ismerősük jellemvonásai lettek belegyúrva.
A színházi előadásra több barátjától is pozitív visszajelzéseket kapott: „Bele tudtak helyezkedni a darab világába, önmagukat és családjukat ismerték fel benne. A vasárnapi ebéd közben elhangzó mondatokat hallottak vissza a színpadról, és ez felébresztette őket, hogy atyaisten, tényleg ebben élünk. Nem mindig jó belelátni a saját életünkbe, de a darab – és reményeim szerint a film – lehetőséget teremt arra, hogy nevessünk a saját szerencsétlenségükön.”
Az alacsony költségvetésű független filmek készítésekor mindig adódnak váratlan feladatok, Tankó Erika például kellékesként is segített az Egy százalék indián forgatásán: „Mivel stabil tagja vagyok a színházi fellépéseknek, tudom, hogy éppen milyen kellékre van szükség, mi kerül be, mi kerül ki, ha a forgatáson ugrunk előre vagy hátra pár jelenetet. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy nincs egy fotód az asztalról? Nem volt, de késő este nekiálltam, és emlékezetből lerajzoltam, hogy pontosan mi volt rajta, és ez alapján rendezték be másnap. Szeretem a forgatáson a praktikus énemet is használni, nem érzem ezt tehernek.”
A svájci és a szlovák partner tette bele a jelentősebb összegeket
A Kálmán-nap forgatása decemberben ért véget. „Februárban megvágtam Szlovákiában, 80 százalékig készült el az első vágat, aztán átálltunk erre, március 21-én kezdődött el a forgatás, és tíz megterhelő nap következett” – mesélte Hajdu.
„Hivatalosan szlovák-magyar film, és a magyart csak nehéz szívvel tudom hozzátenni, mert állami támogatás nincs benne, és egyéb magyar forrásból is csak alig” – vázolta fel a pénzügyi hátterét. Itthonról sok kicsi, de fontos segítségeket kaptak, jelentősebb összegek azonban csak külföldről, Szlovákiából és Svájcból jöttek.
„A szlovák filmalap támogatta mindkét filmet. A szlovákiai magyar Prikler Mátyás mindkettő koproducere.” Az utómunka teljes egészében Szlovákiában zajlik, a két film hangmérnöke is szlovák, Dusan Kozak. El is kaptuk a forgatáson, ahogy szlovákul diskurálnak, de Hajdu kritikus a nyelvtudásával kapcsolatban: „Nem tudok, de tanulgatok.”
Hajdu az elmúlt években több szlovákiai produkcióban is színészként vállalt szerepet: Prikler Mátyás Hatalom című thrillerjében, illetve a Zérót jegyző Nemes Gyula következő filmjében. Nyitottság mutatkozik a magyar projektek iránt Szlovákia irányából, a Külön falkába és a Műanyag égboltba is beszálltak szlovák produkciós cégek. „Magyarországon szóba sem álltak a vajdasági Tolnai Szabival, és ő is kapott támogatást Szlovákiából” – tette hozzá Hajdu.
A rendező cuccaival van tele a díszlet
Az Ernelláékat Hajdu Szabolcs saját lakásában forgatták, a Kálmán-naphoz Rohonyi Gábor rendező ajánlotta fel az évek óta használt, belakott otthonát, amelyen így alakítani sem kellett. Jól jött a második filmhez, hogy a lakás hangulata teljesen más volt, mint Hajduék otthonának. „A harmadikhoz olyat kerestünk, ami különbözik az első kettőtől, és az is szempont volt, hogy a jeleneteket könnyen el lehessen helyezni benne, ne kelljen átkoreografálni a színházi előadáshoz képest.” Végül egy pesti házban találták meg az ideális helyszínt, amely arról híres, hogy ott született Antall József.
„A belső tér felosztása abszolút megfelelt nekünk, a tágassága miatt elfértünk benne a kamerával. Volt azonban egy hátulütője is, üres volt, sőt, rosszabb, tele volt pakolva lomokkal, emiatt a nulláról kellett kezdeni a berendezését.” A háznak csak egy kis részét használták, egy nappalira és egy konyhára volt szükségük.
„Fontos volt, hogy legyen egy speciális atmoszférája, ami illik a film borongós, fekete ruhás alakjaihoz.” Hogy ezt elérjék, rendesen kipakolták Hajdu otthonát, illetve Bántó Csaba operatőr cuccaiból is sokat felhasználtak: „Ha így körülnézek, majdnem minden az enyém.” A polcon megtaláltuk például Tar Sándor A térkép szélén című könyvét, ebben található az a novella, amelyen a Délibáb alapult. A falon csüngött Erdély Mátyás egyik fényképe, de például a Délibáb díszletterve is, amit Rajk Lászlótól kapott ajándékba a forgatás után.
Az Indiánban az Ernelláékról vitatkoznak
Az Egy százalék indián színpadi változatában szóba kerül az Ernelláék Farkaséknál, és ezt az intertextuális utalást a filmbe is átmentette. Ennek az okáról kérdeztük: „Azért, mert az utolsó fontos és komoly jelenet előtt dramaturgiailag úgy jött ki, hogy kellett egy teljesen bagatell rész. Hívhatjuk vihar előtti csendnek.”
„Egy teljesen tipikus beszélgetést folytatnak, elkezdenek vitatkozni egy filmről. Eszembe jutott, hogy miért ne vitatkozhatnának az Ernelláékról. Egyiküknek tetszik, a másiknak nem, és megvitatják. Billegett, hogy maradjon, mert eléggé belterjes, de az előadások során bebizonyosodott, hogy az öniróniája miatt működik, és jó, hogy benne van.”
Egy másik oka is volt a bennmaradásnak: az Indián nem csak a trilógia záródarabja, Hajdu a munkásságában is egy fontos határvonalat húzott: „Ebben a formában valószínűleg utoljára forgatok filmet. Minden szempontból lezárul egy szakasz. A filmen belüli szereplők számára és számomra is lezárul egy alkotói szakasz. Még azt is el tudom képzelni, hogy hosszú időre ez az utolsó magyar nyelvű film, amit készítek.”
Hajdu életének intenzív szakaszán van túl, négy hónap alatt leforgattak két nagyjátékfilmet, illetve a Kobuci Kert megbízásából három koncertfilmet Bántó Csabával. Formailag és tematikailag is váltani akar, nem akar több egyhelyszínes párkapcsolati drámát forgatni.
Nincs arra további négy éve, ami itthon zajlik
A következő film is körvonalazódik már a fejében: „Az eredeti elképzelés az volt, hogy csináljunk egy mesefilmet. ami visszatér formailag azokhoz a kísérletekhez, amit a Bibliothéque Pascal idején csináltam, csak amíg az egy felnőtteknek szóló mese volt, ez alapvetően a gyerekeknek fog szólni.” Ennek természetesen sok köze van ahhoz, hogy Hajdu kétgyerekes apa. Zsigával sokat is beszélgettek erről a történetről, a kiskamasz fiúnak ötletei is vannak a filmhez.
Hajdu azért arra is figyelmeztetett, hogy még sok minden változhat: „Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Mindig az van, hogy elindulok egy irányba, aztán valahogy egyáltalán nem oda érkezem meg, amit eredetileg elképzeltem.”
Hajdu Zsiga és Hajdu Szabolcs a forgatáson / fotó: Baski Sándor
A rendező magyarul írta a filmtervet, amit miután lefordítottak szlovákra előkészítési támogatást kapott a szlovák filmalapnál. „Olyan konstrukciót tervezünk mint a Bibliothéque Pascal vagy a Fehér tenyér volt, amelyek alapvetően magyar filmek, mégis teljesen nemzetköziek. A Bibliothéque Pascalban például alig beszélnek magyarul.”
Egy ideje már külföldön készíti elő a terepet Hajdu a rendezői pályája folytatásához: „Nincs arra további négy évem, ami itthon zajlik. Mindent kitekertem ebből, amit lehet. Mindent megtettem, amit tudok. Akármennyire is szeretném, itthon nincs bennem több.”
A Kálmán-nap és az Egy százalék indián 2023-ban lesz látható a mozikban.
A fényképeket Baski Sándor készítette.
