A magyar színjátszás egyik legnagyobbjára emlékezünk
A mai napon töltené be nyolcvanötödik életévét Latinovits Zoltán, a magyar film- és színháztörténet egyik legnagyobb alakja, tehetségesebb képviselője.
Latinovits életművéhez sok más, emlékezetes alakítása mellett olyan, a magyar filmművészetet is meghatározó darabok tartoznak, mint az Oldás és kötés (1963), a Szegénylegények (1966), a Csend és kiáltás (1967), az Isten hozta, Őrnagy úr! (1969), az Utazás a koponyám körül (1970), a Szindbád (1971), vagy az Amerikai anzix (1975).
Ahogy azt a hét elején írtuk: a Duna televízión holnap, vagyis szombat délután 15:20-kor láthatjuk őt viszont a Jancsó Miklós rendezte Oldás és kötésben. Addig is az alábbi portré segítségével emlékezhetünk a kortársai által „Színészkirálynak” nevezett Latinovitsra, akit sokak véleménye szerint nem pusztán tehetsége, hanem emberi minősége emelt a többiek fölé.
Magányos lelkek váratlan módokon kapcsolódnak egymáshoz Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről és A feleségem története rendezőjének legújabb, lélekmelengető munkájában. A magyar-német-francia koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Csendes barát január 29-től látható a hazai mozikban.
Budapestről Erdélybe, visítós punkzenéből a néptáncba, árucsempészetből pedig szerelmi sokszögbe ugranak a Magyar menyegző filmjének főhősei. Káel Csaba zenés, táncos, romantikus filmje a nemzetközi bemutatók után január 22-én érkezett a magyar mozikba.