A Friss Kakas központi eseménye minden évben a diplomafilmek bemutatója: idén is dupla telt házzal ünnepelték a MOME hallgatóit. „Bízunk benne, hogy a bemutatott alkotások számos filmfesztiválon megállják majd a helyüket” – mondta el a fesztivál egyik szervezője, a MOME ANIM disztribúciós és projektkoordinátora, Szosznyák Dominika. Tőkés Anna Az utolsó dobás című filmje már meg is járta az első jelentős nemzetközi fesztiválját: a világpremierjét a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon tartották, és jelenleg is nagy lendülettel hódítja meg a hazai és nemzetközi fesztiválokat.


Az utolsó dobás

Idén a filmeken túl három olyan diplomaprojekt is volt, amelyek a játék-, és az immerzív technológiák használatával készültek: Ábrányi Luca Noah című narratív kalandjátékának koncepciója és trailere, Pálovics Emese Bad Trip című immerzív dóm installációja, valamint Pencz Patrik Deep Blue című immerzív térinstallációja.

A Friss Kakas egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó programja a L’ecsó társrendezőjének mesterkurzusa volt, amelynek során Jan Pinkava az egész életművén végigvezette a nézőket a Pixar korai éveiben készült animációs reklámoktól az Oscar-díjas Geri sakkozik-on át az olyan interaktív alkotásokig, mint a 2018-as Piggy, amiben egy tortára ácsingózó malac kalandjait követhetjük és részben alakíthatjuk.


Jan Pinkava a mesterkurzusát követő közönségtalálkozón / Fotó: Friss Kakas Animációs Filmnapok

Előadásában a rendező a narratológia felől közelített és arról beszélt, hogyan kell a történet struktúráját felépíteni a nézői interakcióval dolgozó filmeknél, mint amilyen például a Black Mirror: Bandersnatch vagy épp a Piggy.

A mesterkurzust követő közönségtalálkozón a technológia és művészet kapcsolata felől indítottak, mivel Pinkava animátorként kezdte, majd informatikát és robotikát is tanult, mielőtt visszatalált az animációhoz. Szó esett még a 3D és a virtuális valóság félelmetesen gyors evolúciójáról, a Google Spotlight Stories nevű projekt szerepéről a VR fejlődése kapcsán, sőt, az AI-forradalom várható következményei is szóba kerültek.

Érdekes keretet adott ehhez Pinkava legutóbbi rövidfilmje, a kurzus során szintén vetített Heartstring, ami a rendező korábbi munkáitól alapjaiban különböző, „analóg" bábanimáció. Ennek kapcsán szóba került a bábművészek munkája és az is, milyen felvillanyozó élmény volt számára egy ilyen film elkészítése. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben párhuzamosan lesz jelen az életében a legújabb technológiával történő kísérletezés és a klasszikus animációs filmkészítés is.


Piggy

Jan Pinkava nemcsak mesterkurzust, hanem portfólió-review-t is tartott az animáció szak hallgatóinak, ami különleges lehetőséget biztosított számukra, hogy közvetlen visszajelzést kapjanak a munkáikról egy világszinten magasan jegyzett szakembertől. Pinkava a hallgatóknak nemcsak a technikai, hanem kreatív oldalról is adott tanácsokat, útmutatásokat.

Szombaton délután a stop motion technikáé volt a főszerep a fesztiválon: a vetítések sorát a tavaly ősszel bemutatott Tomi, Polli és a ház szelleme című bábanimáció nyitotta, majd ezt követően az NFI – Filmarchívum jóvoltából felújított stop motion alkotásokat láthatott a közönség nagyvásznon olyan bábfilmes rendezőóriásoktól, mint Imre István – a kultikus Mekk Elek sorozat direktora –, vagy a minden gyerek által ismert Tévémaci alkotója, Foky Ottó. Többek között olyan ritkán látott kisfilmek is szerepeltek a blokkban, mint a magyar animáció atyjaként emlegetett Macskássy Gyula grafikus alkotótársával, Szénásy Györggyel készített reklámfilmjei, Cakó Ferenc gyurma- és tárgyanimációi, Zoltán Annamária textilanimációja, a Rhapsody in Blue Jeans, vagy a marcipánból és mézeskalácsból készült Mézes-táncos Varsányi Ferenc rendezésében.


(b-j) Huszár Dániel, Cakó Ferenc, Zoltán Annamária, Papp Károly, Orosz Anna Ida, Vincze Zsuzsanna és Sipos Orsolya
Fotó: Friss Kakas Animációs Filmnapok

A vetítés után Orosz Anna Ida beszélgetett Zoltán Annamáriával, Cakó Ferenccel, Huszár Dániellel és Papp Károllyal (Kása). A beszélgetésen szóba került, hogy ki honnan érkezett meg a stop motion világába és mi volt az ami rabul ejtette őket: a jelen lévők többsége a képzőművészet vagy natúr bábművészet felől jött és egyetértettek abban, hogy a papír két dimenziójának a három dimenzió felé való kiterjesztése volt az, ami leginkább megfogta mindannyiukat.

Szóba került emellett az is, hogy mennyire munka- és időigényes technikáról van szó, és mennyi alázatot és kitartást követel meg a készítők részéről. A számítógépes technikák térnyerése miatt az elmúlt évtizedekben kissé háttérbe szorult ugyan ez a technika, de most mintha reneszánszát élné, és szép számmal készülnek stop motion rövidfilmek, sorozatok és egész estés alkotások is. A hallgatók a mai napig érdeklődnek a technika iránt, ezt jól példázza a nyáron a MOME-n megrendezett nemzetközi stop motion tábor is. A beszélgetést követően a MOME Animáció szak elmúlt években stop motion technikával készült diplomafilmjeiből tekinthetett meg egy válogatást az érdeklődő közönség.

 

Borítókép: A MOME Anim diplomás hallgatói / Fotó: Friss Kakas Animációs Filmnapok