Pálfi György: Paradicsom

filmhu: Korábban hírt adtunk arról, hogy óvodások között forgatod a következő filmedet, majd arról olvashattunk, hogy egy három részből álló film lesz belőle, melynek az első része lesz az ovisokról készített doku. Miből áll ez a trilógia? Hogy álltok vele?

Pálfi György: A film első része egy természetfilmes hozzáállással készített, 3-4 éves gyerekekről szóló dokumentumfilm (Paradicsom), melyben az oviba kerüléstől számított első három hónapjukat követtük végig. 120 órát forgattunk, ebből lett egy 55 perces film. Ezenkívül tartottunk egy castingot, ahol emberek magukról mesélnek (ebből vágjuk majd össze a film második részét, a Purgatóriumot), illetve forgattunk egy fikciós filmet Pokol munkacímen, mely kilenc szereplő rögtönzésére épül. Ez most a koncepció. Mind a hármat leforgattuk már, a Paradicsom esetében a vágással is elkészültünk.

filmhu: Volt valamiféle előzetes koncepciód a Paradicsommal kapcsolatban?

P.Gy.: A forgatás előtt úgy gondoltam, hogy egy olyan erős közegben, mint egy óvoda, leteszem a kamerát, és előzetes koncepció nélkül forgatok két hónapot. A vágás után visszamegyek az oviba, és a felvett anyag alapján instruálom a gyerekeket és az óvónéniket. De valahogy annyira természetes és sokrétű lett ez a dokumentumfilm, hogy már nem akartam belenyúlni, vagy bármilyen módon manipulálni azt.

filmhu: Technikailag hogyan oldottátok meg a felvételt? Gondolom, nem nyüzsöghetett 20 fős stáb a gyerekek körül…

P.Gy.: Volt, amikor még én sem voltam jelen a forgatásokon. Bent hagytam egy operatőrt (Lukács Dávid) és egy hangmérnököt (Mészáros János). A kamerát egy nap alatt megszokták, de mindig tudták, hogy a stáb figyeli őket.
Ugyanúgy forgattunk, mintha flamingókat, vagy majmokat filmeztünk volna. Semmivel sem instruáltam többet. Embercsemeték mozgását figyeltük meg. Nem is lehetett egy főhőst kiemelni, inkább hat-nyolc gyerekre épül a film. Ennek köszönhetően nem egy főszereplőről, hanem a közösségről, illetve az egyénnek a közösségben elfoglalt helyéről szól. A gyerekek itt találkoznak először a közösséggel, itt vívják meg az első harcaikat.

filmhu: Számodra mi a legfontosabb vagy legérdekesebb tanulsága a filmnek?

P.Gy.: Megdöbbentem azon, hogy ezek a gyerekek már kész személyiségek. Három-négy évesek és komplett emberek. Nem láttam azt a gyermeki ártatlanságot, amiről sokszor beszélnek. Persze, felnőtt korra ravaszabbak lesznek a szociális stratégiáik, jobban el tudják majd rejteni a szándékaikat.

Pálfi György és Dala István (Fotó: Lipták Péter)

P.Gy.: Az az igazság, hogy tudják. Amikor olyat csináltak, ami minket érdekelt volna, azt vettük észre, hogy mindig háttal állnak a kamerának. Ez nem lehetett Murphy törvénye. Egyszerűen tudták, hogy most olyasmit tesznek, amit nem szeretnének a kamerának vagy az óvónéninek megmutatni. Ebből következően sok olyan anyag született, ami nagyon sokrétű és izgalmas, mégsem tudtuk beletenni a filmbe, mert képileg nem igazán sikerült az esemény közelébe férkőznünk. Ezért meg kellett keresnünk azokat a jeleneteket, amik hordozzák ugyanezeket a jelentésrétegeket, és képileg is megfelelőek – tulajdonképpen ez volt a legfontosabb szerkesztési elv. Ez az első epizód tulajdonképpen hírhozás nekünk felnőtteknek, hogy milyen is volt ez az elfeledett gyerekkor. A legfontosabb mondat az óvodában…

filmhu: „Leszel a barátom?” meg a „Nem vagy a barátom”…

P.Gy.: Igen. A legnagyobbat azzal lehet ütni, ha valaki azt mondja, hogy most már nem vagy a barátom. A legerősebb gyerek is összeomlik ettől a mondattól. Nagyon nyíltan mutatják meg azt a konfliktust, amit mi gyakorlatilag majdnem ennyire primitíven, csak egy kicsit becsomagolva hozunk.

filmhu: Azt mondtad, nem tapasztaltad a sokak által emlegetett gyermeki ártatlanságot, a Paradicsom cím mintha mégis pont erre utalna.

P.Gy.: Igen, mert eredetileg ezt az ártatlanságot szerettük volna vizsgálni, most azonban úgy érzem, talán pontosabb cím lenne a Kiűzetés a Paradicsomból. A forgatás során azt tapasztaltam, hogy a paradicsomi állapotnak korábban vége van. Talán amikor elkezd beszélni, amikor elkezd egy nyelvet tudatosan használni. Ezek még csak munkacímek, nem tudom még, mi lesz a végleges.

filmhu: Miért érezted szükségét annak, hogy egy fikciós résszel egészítsd ki a filmet? A Paradicsomból nem lehetett volna önálló dokumentumfilm?

P.Gy.: Egy dokumentumfilm esetében sokkal erősebb ideológiai prekoncepcióra, és egyirányú szerkesztésre van szükség, amit én nem voltam hajlandó megtenni. Inkább csak egy hangulatot szerettem volna átadni, ezért úgy döntöttem, hogy hozzáforgatok egy ettől független – a dokumentumfilmmel csak témájában és tartalmában megegyező – fikciós filmet. Itt is forgatókönyv és komoly költségvetés nélkül láttunk neki a forgatáshoz. Ugyanazt a témát – egyén és közösség viszonyát – akartam egy olyan közegben megvizsgálni, amiben én is létezem jelenleg, és megnézni, hogyan működik mindez az én korosztályomban.

A trilógia harmadik darabja a Pokol (Fotó: Lipták Péter)

P.Gy.: De, erősebb koncepció, viszont nyilvánvalóbb alkotói gesztus. Nem akartam egy, látszólag a gyerekek életéről szóló, valójában azonban az én gondolataimat közvetítő filmmel előhozakodni. Nem volt kedvem hozzá. Inkább mellé teszek egy történetet, nyílttá teszem az alkotói gesztust, és a nézőre bízom, hogy ő emelje ki a számára fontosat.

filmhu: A dokumentum- és fikciós részt összeköti a casting. Nem mindennapi, hogy egy előkészületi fázis adja a film alapját. Mi fogott meg a szereplőválogatás anyagában  annyira, hogy úgy érezted, ebből  filmet kell csinálni?

P.Gy.: Nem egy hagyományos szereplőválogatásról volt szó. Három évvel ezelőtti casting anyagát használtuk fel: akkor még nem volt konkrét célom vele, inkább csak történeteket kerestem, melynek során több mint kétszáz emberrel beszélgettünk Réthly Attila színházrendezővel együtt. Behívtunk embereket az utcáról, akik az életükről meséltek nekünk. Minden beszélgetés gyakorlatilag egy-egy gyors mélyinterjú volt.

filmhu: Előreláthatólag mikorra készültök el vele? Mikor láthatjuk a mozikban?

P.Gy.: Nyáron kezdjük a vágást, a Szemlére szerintem készen leszünk. Nem biztos azonban, hogy ennek a filmnek a moziban a helye. Ha elég erős az anyag, és szét tudjuk bontani részekre, talán egy televíziós sorozat lenne a legalkalmasabb forma, de az is lehet, hogy egy DVD- vagy internetforgalmazás állna jól a filmnek.

filmhu: Ha jól tudom, HD-re forgattatok, megfizethetetlen színészek sem működtek közre, gondolom ezúttal nem volt áthidalhatatlan akadály a támogatás megszerzése.

P.Gy.: Valóban nagyon kis költségvetéssel dolgoztunk: ezt a filmet tulajdonképpen bárki le tudná forgatni a saját pénzéből. Ha nem fizettem volna az embereknek a munkájukért, pár százezer forintból kijött volna. Azt gondolom viszont, hogy két nagyjátékfilmmel a hátam mögött nem tehetem meg azt, hogy főiskolás vagy gimnazista módjára, szívességből dolgozzanak az emberek, annak ellenére, hogy valószínűleg megtennék.

Kilenc szereplő rögtönzésére épül (Fotó: Lipták Péter)

P.Gy.: Nem animációs film, csak sok animáció van benne. Vadhattyúk a címe, Andersen meséje alapján készül. Óriási költségvetést igénylő, élőszereplős és animációs elemeket kombináló, nagyon látványos film. A másik filmtervem Rejtő Csontbrigád című regényének adaptációja.

filmhu: Minimális költségvetéssel, forgatókönyv és színészek nélkül készülő kísérleti film után egy megaprodukcióra és egy irodalmi adaptációra készülsz. Ennél nagyobb ugrásokat kitalálni sem lehet…

P.Gy.: Az egyik munka pihenteti a másikat. Amikor sivatagban gondolkodom és vígjátékban, az pihenteti a mesét, és az animációs játékokat.

filmhu: A Vadhattyúk „óriási költségvetését” az MMK tudja fedezni, vagy más befektetők bevonására is szükség lesz?

P.Gy.: Magyar pénz is fontos lesz, de nem tud megvalósulni külföldi támogatás nélkül.

filmhu: A látvány miatt gondolom…

P.Gy.: A látvány miatt, és a benne szereplő színészek miatt. Azt szeretném, ha ez egy világszinten eladható és nyereséges film lenne. De nem akarom megkötni azokat a kompromisszumokat, amiket például a hollywoodi stúdióknál megkövetelnek. Nagyon erős alkotói és művészeti projektnek képzelem, ami azonban a látvány és a benne szereplő sztárok miatt eladható is egyben.

filmhu: Lehet már tudni, kik lesznek a koprodukciós partnerek?

P.Gy.: Ezt a film producerétől, Erkel Andrástól kellene megkérdezni. Érdeklődés van, de azt hiszem, a többi része üzleti titok.

Három már kész... (Fotó: Lipták Péter)

P.Gy.: Forgatókönyv már két éve készen van. Már a Taxidermia előtt elkezdtünk rajta dolgozni.

filmhu: A Csontbrigád forgatókönyve milyen stádiumban van?

P.Gy.: A Csontbrigád forgatókönyvének most készült el a második változata. Ez még mindig nem az igazi, úgyhogy most írjuk a harmadikat. Sajnos még mindig nem elég erős ahhoz, hogy elkezdhessünk forgatni. Pontatlan könyvből pedig lehetetlen jó vígjátékot készíteni.

filmhu: Rejtőt adaptálni hírhedten nehéz feladat…

P.Gy.: Ez a kihívás benne. Sokan azt mondják, hogy lehetetlen feladat, de ilyen nincs. Két dolog biztos: az egyik, hogy mindenkiben él egy elképzelés a rejtői világról. A másik, hogy én nem ezt a világot fogom megcsinálni.

filmhu: Létezik ilyen mindenkiben élő, egyetlen világ?

P.GY.: Nem, de azt gondolom, Korcsmáros képregénye nagyon jól hozta azt a fajta világot, ami közel áll a legtöbb ember elképzeléseihez. Én azonban úgy döntöttem, hogy a saját Rejtőmet viszem filmre, amit én tudok, ismerek belőle.

filmhu: Miért pont a Csontbrigádra esett a választásod?

P.GY.: Ez tetszett a legjobban. Ma már bánom, mert talán ez a legnehezebb, amit választhattam.

filmhu: Nem lehet, hogy egy idő után ezt gondolnád, bármelyiket választod is?

P.GY.: Meglehet, a Csontbrigádnak azonban – ellentétben mondjuk a Piszkos Fred történetekkel, amik tisztán kalandfilmek – vannak mélyebb rétegei. Még küzdünk vele, legjobb tudásunk szerint dolgozunk rajta, aztán majd meglátjuk.