A Filmmúzeum tematikus csatornája 2000 novemberében kezdte meg működését, s mára eljutottak arra a szintre, hogy az előfizetési díjakból a biztos működés mellett az új profilra, a filmes értékmegőrzésre is tudjanak fordítani, ismertette Prokopp Dóra a televízió igazgatója. A gyűjtő és feldolgozó munka már rögtön 2000 decemberében elindult a házi archívumok befogadásával. Mára már több mint 500 órányi privát filmtekercset sikerült összegyűjteni a felajánlásokból, melyek közt sehol nem látható intim, kendőzetlen pillanatokra lelhetünk a szülinapoktól és katonai bevonulástól kezdve az abbáziai fürdőzésen és vasfüggönyön túli chicagói úton át a Sokol rádióig és a művirág-koszorúba borult Szűz Máriáig. A csatorna kizárólag a videókorszakot megelőző hordozókat gyűjt össze 35 és 16 mm-en, 1 és 2 collon, a Super 8-as technikával bezárólag, melyeket digitalizálnak és Beta kazettára írnak át a kor kívánalmainak megfelelően.
Az utóbbi hónapokban igazi kincsebányákra bukkantak a gyűjtőmunka során. Egyrészt olyan vállalati archívumokat bíztak a Filmmúzeumra, melyek a csatorna megőrző munkája nélkül a kukában végeznék, ugyanis kapacitáshiányra hivatkozva a Nemzeti Filmarchívum visszautasította ezek megmentését, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sem érzi támogatásra méltónak ezek megőrzését. Szó van itt pl. az OKTB-től származó ma is hasznosítható közlekedési oktatófilmekről, vagy a Mezőgazdasági Múzeum több mint 1000 órányi filmtáráról, melyek a rossz fűtési viszonyok között az enyészeté lennének a Filmmúzeum archivátorai nélkül.
De a Filmmúzeumhoz jutottak a Divatintézet kuriózumértékű bemutatófilmjei is, melyeket Sándor Pál rendezett a 70-es években, vagy a Sportmúzeum anyagai, ahol az egyes sportágak szabályait és helyes mozdulatsorait mutatják az oktatás számára ma is hasznosan. Igazi csemegének számítanak a Filmművészeti Főiskola spirálfüzeteken katalogizált vizsgafilmjei. Olyan nevek első szárnypróbálgatásaival találkozhatunk itt, mint például Szabó István.
Amitől azonban leesett az álluk a Filmmúzeum archivátorainak, az a négy lakótelepi garázst megtöltő magángyűjtemény, mely az elmúlt 40 évet dolgozza fel a legkülönbözőbb aspektusokból. Található a mostoha körülmények közt elhelyezett tekercsek közt náci propaganda-film, házi pornó, jazzkoncert Duke Ellingotnnal és Richard Nixonnal a Fehér Házból, vagy épp szovjet hangulatjelentés a sztahanovi hagyományokat követő Anataloij Zakopirin kohómérnökkel a középpontban.
A szalagokat két módon kívánja hasznosítani a Filmmúzeum. Egyrészt a célközönségnél rendkívül népszerű Privát Filmmúzeum ill. a régi híradásokból összeállított Privát Filmhíradó c. negyedórás blokkok keretében levetítésre kerülnek a csatornán. Másrészt abban is reménykednek, hogy az archív anyagokkal komoly kereskedelmi haszonra is szert tudnak tenni. Jelenleg a Filmmúzeum rendelkezik Európa legnagyobb magánfilmes gyűjteményével, s a retró divathullám feléledésével igen nagy a keletje is ezeknek a tekercsek. Egyik oldalról egyéni megkereséseknek tudnak eleget tenni, másrészről közületek számára is nagy segítséget tudnak nyújtani, ha pl. az építészeknek 3D-s rekonstrukcióra van szükség az Állatkert Elefántházának háború előtti állapotairól, de ugyanígy televíziós műsorokat is gyorsan ki tudnak szolgálni, ha éppen egy-egy hírműsorba archív illusztrációkra van szükség mondjuk egy legendás magyar sportoló elhalálozásakor.
Mint azt Krasznai János, a Filmmúzeum főszerkesztője elmondta, a szalagok jogai megmaradnak az eredeti tulajdonosoknál, a Filmmúzeum csak a korszerű tárolást bizotsítja ill. ügynöki díjat számít fel egyes megkeresések kielégítése esetén. Az ilyenirányú igények gyors kiszolgálására az archív szalagokat számítógépes adatbázisba rendezik, ahol különféle hívószavak, paraméterek és témakörök alapján lehet szűkíteni a keresést, úgy mint pl. "május elseje", "disznóölés" vagy éppen "SZOT-üdülő".
Hogy az ipari mennyiségű filmszalagot el tudják helyezni, a Filmmúzeum kénytelen volt nagyobb helyiségbe költözni a Raktár utcába, az egykori Harisnyagyár helyére. A gyűjtemény nagyságát jelzi, hogy az új épület 450 m2-es raktárhelyiségét már teljesen fel is töltötték vele. De az új főhadiszállás egy másik hasznos funkciót is betölthet, ugyanis, hacsak nem tudnak a cél érdekében kibérleni egy bezárt mozit, az egyik emelet kell hogy otthont adjon a már valódi Filmmúzeumnak, hiszen a televízió az évek során nemcsak a tekercsek, de a mozis relikviák gyűjtését is feladatának tekintette. Vetítőgépek, székek, plakátok, régi jegyek, az előző rendszerből származó mozibérletek birtokába kerültek, melyeket mindenképpen a nyilvánosság elé szeretnének tárni.
