Kapcsolódó anyagok

Júliusban újabb jelentés kerül az olvasók kezébe Hollywood intim titkairól. Az Egyesült Államok-beli Sports Illustrated zsurnalisztája, Michael Bamberger csaknem 300 oldalas kötetet szánt a Disney Stúdió és - a nemrégiben még a stúdió kegyeltjeinek körébe tartozó – M. Night Shyamalan közti háborúskodásnak. A The Man Who Heard Voices: or How M. Night Shyamalan Risked His Career on a Fairy Tale (A férfi, aki hangokat hallott, azaz hogyan tette kockára M. Night Shyamalan a karrierjét egy tündérmeséért) című könyv az előzetes recenziók szerint tökéletesen illusztrálja, mennyire törékeny a stúdiók és alkotóik közötti kapcsolat. Ugyanakkor az amerikai lapok arról is beszámolnak, hogy az új Shyamalan-film bemutatója előtt egy nappal a boltokba kerülő könyv meglehetősen egyoldalúan ábrázolja a történteket. Bamberger írása ugyanis, habár a szerző munkáját tényszerűnek tartja, javarészt a Shyamalan-nel folytatott beszélgetésekből építkezik. Claudia Eller, a Los Angeles Times újságírója szerint megdöbbentő az a hév, ahogy a rendező egykori stúdióját támadja.

Kreatív hadviselés?
Hollywood-szerte általános a nézet, miszerint a könyv része annak a „bosszúhadjáratnak”, amelyet a rendező indított a Disney vezetői ellen, az őt ért sérelmek miatt. Történt ugyanis, hogy a Shyamalannel korábban meglehetősen jó viszonyt fenntartó gyártási igazgató, Nina Jacobson a múlt évben egy munkavacsora alklamával megbírálta a Lady int he Water forgatókönyvét. Amikor Jacobson közölte a rendezővel, hogy sem ő, sem pedig a stúdió elnöke Dick Cook nem értik a történet lényegét, Shyamalan „szíve összetört.” A Lady in the Water történetét ugyanis a direktor eredetileg a gyermekeinek eszelte ki. A stúdió ráadásul azt is kifogásolta, hogy Shyamalan – Hitchcock-hoz hasonlóan – rendre feltűnt saját filmjeiben, és azt szerették volna, ha a Lady in the Water-rel kezdődően a rendező felhagy „művészkedő” szokásával. A Disneynek eddigi négy filmjével összesen másfél milliárd dolláros bevételt hozó Shyamalan viszont a sikerekért cserébe nagyobb szabadságot kívánt. A Disney számára nemkívánatos szkriptet így aztán Shyamalan átvitte a Warnershez, amely mintegy 70 millió dollárt fektetetett a rendező legújabb víziójába. Tíz millióval többet, mint amennyit – a stúdió vezetőinek kritikája előtt- a Disney a produkcióra szánt volna.

A Lady in the Water máris nagy érdeklődésre tart számot Egyesült Államok szerte. A történet középpontjában egy rejtélyes nő áll, akit egy építési vállalkozó ment ki a habok közül. A nőről hamarosan kiderül, hogy tulajdonképpen egy tündérmese megelevenedett szereplője, s evilági kalandjainak az őt megmentő férfi és barátai is részesei lesznek.

Alan Horn, a Warner elnöke bizakodóan nyilatkozott az amerikai sajtónak az új Shyamalan-opusz várható fogadtatását illetően. „Nehezen megfogható a határ üzlet és művészet között. A Lady in the Water esetében olyan filmet igyekeztünk támogatni, amely egyedi művészi elképzeléseket valósít meg, miközben pénzt is hoz a konyhára.” – mondta.

Shyamalan rövid pályája alatt nem a Disney az első stúdió, amely nem bízott a rendező képességeiben. 1998-ban, pályája kezdetén a filmmogul Harvey Weinsteinnél próbálkozott, ám a producer nem látott fantáziát az akkor 27 éves rendezőben, és elhajtotta, mondván Shyamalanből sosem lesz A-kategóriás direktor. A rendező az ominózus kijelentést követően függetlenként debütált Nyitott szemmel című filmjével, amely mind anyagi, mind szakmai értelemben meghozta számára a dicsőséget. Ezután „igazolt” a Disneyhez, majd a "kreatív-hitel" elvesztése után tavaly a Warnerhez. Hogy a stúdiót igazgató Alan Horn meddig tart ki Shyamalan mellett, az legkorábban a júliusi bemutatót követően derül ki.