 |
| Thomsen és Stubö tökéletes választás a főszerepekre |
A biztonságos határokat mindkét hősünk átlépi – az őrület, a kábítószer-függőség, valamint az az erotikától terhelt, kiszolgáltatottságon alapuló viszony, mely orvos és páciens között formálódik, majd beteljesedik, komoly erkölcsi kérdéseket vet fel. A mozi a plágium problematikáját is megpendíti – Brenner saját írásaihoz a lány naplóiból meríti az inspirációt; az esetleges következményekkel nem törődve Gizellát nem csupán nőként, de múzsaként is kihasználja. Szász mégsem prédikál, nem alkot értékítéletet, egyszerűen csak ábrázol – a néző maga döntheti el, hogy hogyan viszonyul a film két, sötét oldalt megjárt karakteréhez.
Thomsen és Stubö tökéletes választás a főszerepekre – míg a Brennert alakító Dogma-színész visszafogott, férfias precizitással játszik, a színésznő olyan intenzív fájdalmat jelenít meg a vásznon, amely egy percre sem csúszik át a teatralitásba. A színészi játék mellett a mozi másik intenzív hatása a képek erejében rejlik – a Moravcsik-klinika idejétmúlt, ijesztő orvosi gépei (Szöllősi Géza art designer munkái), a klinika helyszínéül szolgáló komáromi Monostori-erőd, a környező erdő Máthé Tibor operatőr képein az első pillanatoktól kezdve valósággal beszippantják a nézőt.
 |
| A Moravcsik-klinika idejétmúlt, ijesztő orvosi gépei Szöllősi Géza art designer munkái - fotó: Szandtner Dániel |
Egységes, minden ízében átgondolt film az Ópium, melyben minden motívum, a zenék kiválasztástól kezdve, a gondosan szerkesztett irodalmi szövegeken át a mellékszereplők színészi játékáig a helyén van. Szász méltán lehet büszke rá.
