(Örkény István – Az állva maradás joga című novellája alapján)


Remake

Mihályi Zoli. Hétköznapi melós srác. Most is az építkezésről jön megfáradtan. Ma péntek este van – jönnek át a spanok. Zsuga lesz! (Csak magyar kártyával.) Meg piálás. Ja! Meg van ilyen fű is. Ez lesz a második alkalom. Volt két suhanc valami építőipari szakközépből szakmai gyakorlaton, aztán azok kínálták meg Zolikát az ebédszünetben. ő meg a haverokat múlthét pénteken. Bejött. Zoli a kilences buszon zötyögött át a könyveskálmán és a hungária kereszteződésen, amikor egy ellenőrre lett figyelmes. Először egy kínai fizette le egy ezressel, majd egy háromfős kigyúrt, kopasz társaság fenyegető pillantásai késztették továbbállásra a láthatóan születési rendellenességgel világrájött karszalagost.

Ha most az ellenőr, aki már eddig is, látszólag fenyegetőn, kétszer-háromszor végignézett rajtam, azt találná mondani, hogy kérem a menetjegyét-bérletét, akkor én, erre mérget vehetnek, egy árva szót sem szólnék, másfelől viszont, hogy bérletemet elővegyem meg se moccannék, hanem, mintha ide lennék cövekelve, állva maradnék a helyemen. Arra ugyanis, hogy én itt okvetlenül állva maradjak, alapos okom van. Mégpedig az, hogy itt lent, a földön, a bokámnak nekitámasztva, ott az aktatáskám, benne a szarbarna pvc tokos bérlettel, öt üveg sörrel, tíz pár virslivel, mustárral, kenyérrel, vajjal, sajttal és egy üveg a szobafestő Orgován Attila féle házipálinkával, ami körülbelül hat vagy nyolc kiló, és ezt nem vagyok hajlandó elmozdítani, sőt, boldog vagyok, hogy a táska nem billen föl se fékezés, se indulás esetén. Ezzel a magyarázattal viszont nem állhatok elő, mert csicskává válnék az utasok, de főleg a három gyúrós csávó előtt, tehát némán, de kimozdíthatatlanul itt maradok, ahol vagyok.
Ha most már az ellenőr, ami nincs teljesen kizárva, meg találna szólítani, mondván, hogy azt a szürke kabátos fiatalembert külön felkérem, hogy mutassa meg az érvényes menetjegyét vagy bérletét, akkor viszont már, előzékenyen bár, de igen határozottan kénytelen lennék kijelenteni, hogy kedves uram, maga jobban tenné, ha befogná a pofáját.
Ha erre az ellenőr, ami könnyen lehetséges, azt találná válaszolni, hogy kikérem magamnak ezt az otromba hangot, akkor én azt mondanám, még mindig előzékenyen, vagy ha nem is előzékenyen, de tartózkodó nyugalommal, hogy kedves uram, maga pedig baszódjon meg, legfőképpen pedig kussoljon el, mert mást se csinál, mint lehúzza, baszogatja, és legfőképp irritálja az utasokat. Ha pedig erre, amire már volt eset, ő azt felelné, hogy uram, ha nem mutat nekem egy érvényes menetjegyet, bérletet, vagy személyi igazolványt, akkor rendőrt hívok, azzal vágnék vissza, hogy idefigyelj kisköcsög, hívd ide az egész rendőrséget, a katonaságot, a tűzoltóságot, hívj ide akár páncélos alakulatokat, én akkor se fogom neked elővenni a bérletemet! Esetleg ha a kigyúrt kopasz uraktól is elkéred, akkor, esetleg! De tudod mit kispajtás! Ezekután még akkor sem! No már most. Ha tudna véletlenül egy rendőrt hívni, és az a rendőr fel tudna szállni erre azt autóbuszra, és kérdőre merne engem vonni, akkor én azt mondanám neki, minden ingerültség nélkül, de azért erélyesen, hogy kedves biztosúr, dögöljön meg! Amire ő, ami szintén nem lehetetlen, azt találná válaszolni, hogy ha uraságod ilyen hangot üt meg, akkor én kénytelen leszek bekísérni az őrszobára, erre már, hiszen az én türelmemnek is van határa, megjegyezném, hogy tisztelt uram, maga engem ne vigyen sehová, mert mindjárt én viszem el valahová, ahol igen rosszul érezné magát, mert ott a két talpammal a hasán ugrálnék egészen addig, míg ki nem megy magából az utolsó szem levegő is, és elmegy a kedve a további fenyegetőzéstől.
Erre aztán, ami nemcsak elképzelhető, hanem nagyon is valószínű, az a bizonyos rendőr százados, aki elé odavezetnek, a fejemre olvashatná, hogy nézze csak, kérem szépen, maga rendes melósnak látszik, öltözéke és fellépése jó adófizető polgárra vall, hogy mondhatott ilyesmit egy rendőrnek, aki csak a kötelességét teljesítette, amikor védelmébe vett egy munkáját végző embert, aki nem tett mást, mint hogy a legnagyobb udvariassággal szintén a kötelességét teljesítette. Erre azonban én már nem is válaszolnék, mert utálok vitatkozni, hanem egy lépést hátrálnék, a nadrágom sliccét kigombolnám, és abban a kerületi őrszobában egyszerűen odakisdolgoznék arra a különben is tintafoltos, zsírpecsétes futószőnyegre, és miután dolgomat elvégeztem, nadrágomat pedig begomboltam, legföljebb annyit mondanék, hogy nézze százados úr, a válaszom csak ez.
Ha pedig ezek után, ami még a lehetőségek birodalmába tartozik, az elmegyógyintézet főorvosa, erőltetett gyöngédséggel, arra szólítana fel, hogy most hunyjam be a szememet, nyújtsam előre a kezemet, és egy képzeletbeli egyenes vonalon induljak el őfelé, akkor én ugyan nem hunynám be a szememet, nem nyújtanám előre a kezemet, de azon a képzeletbeli egyenes vonalon elindulnék őfelé, és úgy hasba rúgnám, hogy hátrabukfencezne az íróasztala mögé.
És ez még semmi. Mert ha ezek után az az öles termetű tetovált rocker ápoló, aki ott álldogált a hátam mögött, rám vetné magát, és megpróbálna lefogni, akkor én, akit ez szerencsére nem érne váratlanul, úgy sípcsonton rúgnám, hogy végigvágódna a padlón, én pedig rávetném magamat, hogy mozdulni se tudjon, és aztán kinyomnám a szemét, mégpedig úgy, hogy a két hüvelykujjamat oldalról, pontosabban a két szeme szögletéből jól belenyomnám a szemgödörbe, amitől a két szeme halk pattanással kiugrana a helyéből. Ezek után, a biztonság kedvéért, még az agyvelejét is kiloccsantanám, s most már szabad utat nyerve, fognám az aktatáskámat, lemennék a utcára, intenék egy taxinak, hogy időben hazaérve, illő vendégszeretettel fogadhassam kedves barátaimat.

Így morfondírozott magában Zoli, még egy hatalmas kátyú az ábrándozásból ki nem zökkentette. Felnézett, az ellenőr éppen egy személyi igazolványt és egy sárga csekket nyújtott vissza gúnyosan egy roma kismamának, és ugyanezzel a lendülettel a mi Zolink felé fordult.


Karakter vázlat - jelenetsor

Szereplők:

1. jelenet
A 9-es buszon

Mihályi Zoli – Mihályi Zoltán
Huszonhat év körüli, kövérkés, rövid világosbarna hajú, teljességgel megbízhatatlan, sunyi,
Alkoholista „lumpen melós” fajta. Az általános iskolát 11 év alatt végezte el. Szurkálós,
jó humorú éles eszű rafinált kisstílű figura. Csak társasággal van nagy szája, egyedül inkább lapít. A munkahelyén és a maiblikken kívül semmisem köti a társadalomhoz.
De Zoli jellemzésére a legkifejezőbb talán az a megtörtént eset, mely egy diszkóban esett amikor is: a lányt akit aznap éjszaka ismert meg, táncolt vele, majd a diszkó wc-jében hátulról meghágott, a mosdóból kifelé jövet az ajtóban megállított, tőle három - négy lépésnyire eltávolodott, majd egy idétlen 360 fokos „pörgőrugással” nyakon rúgott.

Ellenőr – Pellérdi Tamás
A magyar társadalom és az emberiség számára teljesen nélkülözhető véglény.
Minden emberben a potenciális bliccelőt látja. A BKV-n és a havi Meinl
étkezési utalványon kívül semmi sem köti a társadalomhoz.

A három kopasz - gyúrós – statiszták a lakótelepről…
Sötét figurák a Százados úti lakótelepről (a VIII. kerület és a X. kerület találkozásánál).
100 – 120 kilogramm közötti heges arcú kopaszra nyírt bőrdzseki-dzsogingalsóval figurák.
A rendőrségen kívül semmilyen kapcsolatuk nincs a társadalommal.

Kínai férfi – statiszta
Egy török kamion belsejéből látta meg a magyar napvilágot a Tompai határátkelőnél.
Miután két társával együtt megszökött a határőrség fogdájából, Budapesten bt.-t
alapítottak és ruha kisker’ből élnek. A Józsefvárosi négytigris piacon kívül
semmi más kapcsolata nincs a külvilággal.

Rendőr járőr – Szabó László
1994-ben végzett a rendőr szakközépben jelessel, - törzsőrmesterként avatták.
Jelenleg zászlós rendfokozatban szolgál a VIII. kerületi rendőrkapitányságon.
52 négyzetméteres szolgálati lakásában él feleségével, és Áron nevű kisgyermekével.
A korrupciót elítélő, nyugodt, kiegyensúlyozott férfi, jó rendőr.
Meglátja az emberben az állampolgárt.

2. jelenet
Az őrszobán

Nyomozótiszt – Nagy Zoltán
1994-ben végzett a Rendőrtiszti Főiskolán. Többszőr indítottak fegyelmi eljárást ellene erőszakos viselkedése miatt. Jelenleg főhadnagyként szolgál a VIII. kerületben. Tavaly évvégén egy kényszervallatási ügy kapcsán két hónapra felfüggesztették, de bizonyíték hiányában felmentették.

Rendőr százados – Rajhona Ádám
A „láda gyár” igazgatója azóta rendőr százados a nyolcban!

3. jelenet
Az elmegyógyintézetben

Főorvos – Reviczky Gábor
A körülményekhez képest szokatlanul nyugodt visszafogott ember.
Sohasem emeli fel a hangját. Igazából ez a morfiumnak tudható be, melynek egyre nagyobb mennyiségű eltűnése az osztályáról kezd kínossá válni. Elmegyógyintézeti és morfinista karrierje öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor is egy orvosi műhiba folytán meg kellett válnia az ország legjobb szívsebészeti osztályának vezetésétől.

Ápoló 1. – Csizmár Ferenc
Ferike itt aztán gyakorolhat a hétvégi utcai bunyókra.

Ápoló 2. – Róth Nándor
Nándor 32 éves szakápoló. 18 éve rocker. A fehérköpeny alatt mindig AC/DC pólót hord.

4. jelenet
az elmegyógyintézet előtt

Taxis – Sub Bass Monster (és a sárga ezerkettes lada)

5. jelenet
a buszon

Roma kismama – Pálfi Rita
Terhes fiatal nő 2 éves kisfiával a karjában. Most múlt 21. Egy szoba-konyhás önkormányzati
bérlakásban lakik élettársával, Orgován Józseffel a pálinkás Orgován unokabátyjával, a Leonardo utcában. Négy éve költöztek föl a fővárosba Diósgyőrből. Rita takarítónő a közeli óvodában, férje jelenleg munkanélküli, Pesten nem talál állást szakmájában. József vájár.


Részletes jelenetsor

1, jelenet

1. kép (fekete-fehér) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
PREMIER PLÁN
A kamerával szemben Mihályi Zoli – kifejezéstelen, fáradt, bamba arccal bámul kicsit fölfelé nézve valahová a kamera mögé.

1a. kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
Zoli egy betonkeverő mellett áll sörrel és cigivel a kezében koszos melós ruhában, és előadást tart két szakközépiskolás tanulónak. (azok csak állnak szerencsétlenül a vadonatúj munkásruhájukban).
A kép hátterében a munkatársak röhögnek Zolin, aki a tanár bácsit játszza.
A kép sarkában pedig egy tűzszerész cipel egy rozsdás második-világháborús fel nem robbant tüzérségi gránátot.

1b. kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
Zoli és a tanulók az építkezés egy kis zugában füvescigiznek, miközben a többi melós a kép előterében ebédszünetükben falatozik.

1c.kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
Zoli egy hatalmas homogén téglafal előtt csodálja annak geometrikus nagyszerűségét. (szétcsapva)
A két tanuló a háttérben földön fetrengve üvöltve röhög.

2.kép (fekete-fehér) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
PREMIER PLÁN
Zoli arc szemből, a kamera hátrál és a kép nyit totálig.
A 9-es busz belülről. Kapaszkodó fáradt emberek sötétedéskor hazafelé zötykölődnek.

3. kép (fekete-fehér) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
SZUBJEKTÍV KAMERA
Zoli figyeli az ellenőr ténykedését, aki éppen egy kínaitól szerez ezer forintot.
A kínai a kamerába (Zolira) néz.

3a. kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
A Tompai határátkelő kapui a háttérben.
A fénykép előterében, a jobb sarokban egy török kamionos a kamionja hátuljánál rimánkodik bilincsben egy vámosnak, míg a ponyva mögül riadt ázsiai nők és férfiak köztük szereplőnk is, kandikálnak ki hunyorogva a napfényre.

3b. kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
Szereplőnk és még két társa az éjszaka leple alatta a kerítésen keresztül szöknek a gyűjtőtáborból.
Az egyikük már fent van a kerítés tetején, és éppen lefelé ugrik a szabadságba, még emberünk éppen most ért a csúcsra és próbálja felhúzni harmadik társát, aki félúton van a seggén egy németjuhász kutyával.

3c. kép (bevillanó színes fotó) – vakus tükör-reflexes fényképezőgép exponálás hangja
A három kínai férfi a négytigris piac előtt pakol kombi Mercedesűkbe néhány bála fordítottpipás sportcipőt, és ruhát.

4. kép (fekete-fehér) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
SZEKOND PLÁN
Zoli továbbra is figyeli az eseményeket, de most már érzelmi viharok dúlnak arcán.

5.kép (fekete-fehér) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
SZUBJEKTÍV KAMERA
A nyomorult ellenőr zavart mosollyal, és nagy gondossággal kerüli ki a három kigyúrt kopasz joggingost, akik szemmelverés tipikus esetét alkalmazzák megfélemlítés gyanánt.

6. kép(fekete-fehér) – atmoszféra hang, és az elrobogó busz hangja
TOTÁL PLÁN
A kilences busz kívülről, ahogy átrobog a Könyves Kálmán körút és a Hungária körút kereszteződésében.

7.kép (fekete-fehérből - színesbe) – a kilences busz atmoszféra zaja - menet közben.
PREMIER PLÁN
Zoli mérges a látottak miatt, és forrong magában.
A busz atmoszféra hangja elhalkul, és megszólal Zoli belső hangja – a narráció.
Eközben a kép fekete-fehérből lassan átúszik színesbe.


Rendezői koncepció

A kisjátékfilm stílusa több műfajból is táplálkozna, de a legjobban talán a dokumentalista elemek dominálnának a filmben. A kilences busz, és annak utasai, a környék ahol jár, ez mind a Kis Valentínó hangulatát idézik számomra. A film fekete-fehér képekkel indulna, és csak a főszereplő ábrándozásainak kezdetén Zoli mindenre elszánt szemeit látva úszna át észrevétlenül színesbe. Ezután narráció kísérné a zenés-videókippes elemekkel dúsított ábránd jeleneteket, melyekben főszereplőnk mint a bátor, a kockafejűvé alakító rendszer ellen fellázadó pozitív akcióhős tündökölne a vásznon. Ennek csúcsa a film végi elmegyógyintézetben történő verekedésben mutatkozna meg, mely jelenet (3.) abszurdságánál fogva jelenkori átiratban csakis a Mátrix elnagyolt csatáihoz hasonlítható mind kameramozgásokban és beállításokban, mind pedig hangeffektusokban. A narráció szövegének fogalmazási stílusát tudatosan nem adaptálnám át teljesen a mai beszélt (argó)nyelv stílusára. Megfigyeléseim szerint az ilyen iskolázatlan rafinált csirkefogók, mint Zoli a főszereplő köreiben nem szokatlan jelenség a „túlzottan is szépen akarom kifejezni magam” stílus (mellyel én is küszködöm eme sorok írásakor). Ezt általában vagy a hallgatóközönségük szórakoztatása céljából, vagy szavaik hitelesebbé tétele érdekében alkalmaznak előszeretettel.
Bár az eredeti Örkény mű nem erre van kiélezve, de én azért nem hagynám ki a buszon ülő szereplők jellemzését sem. (lásd: karakter vázlat) A klippes klisékhez, és a kisjátékfilm hosszához igazodva csak rövid flash-ekben bevillanva (mint pl. polaroid fotók – A lé meg a Lola) látnánk, és remélhetőleg éreznénk a karakterek kis életútját.
A film végén egy kátyú jóvoltából visszazökkenünk a valós szürke hétköznapi világba (és fekete-fehér képeibe). Majd mikor az ellenőr most már valóban elindul főszereplőnk felé és az utolsó képen ismét Zoli mindenre elszánt szemeit látjuk premierplánban, akkor ismét kiszínesedne a kép és beindulna a gyors „adrenalin zene”, ezzel is sugallva az elkövetkezendő történéseket, valamint a készítő ars poetica-ját miszerint:
nincs lehetetlen, csak tehetetlen!