Filmhu: A Kamaszkor vége című kisfilmed Mán-Várhegyi Réka novellája alapján készült. Hol találkoztál a történettel?
Szilágyi Fanni: A Boldogtalanság az Auróra telepen című kötet egyik novellája volt ez az írás. Gothár Péter, az osztályfőnökünk, adta ki az első évben, hogy csak kortárs magyar novellákkal foglalkozzunk. Szerintem mindannyiunk előtt új dimenziók nyíltak, röstellem, hogy csak most ástam bele magam igazán, és még csak nem is eléggé. Mán-Várhegyi Réka novellái nagyon nőiesek és érzékenyek, nagyszerű humora van és olyan részletes, fura gondolatai, amikkel igazán azonosulni tudok. A Viszlát, kamaszkor! az első novella volt a kötetben, végigolvastam az összeset, de visszatértem ehhez az elsőhöz, mert nagyon megfogott. Egy nagyon bensőséges viszonyról szól, egy testvérpárról és az ő kamaszkori problémáikról, amelyek kicsit béna gondoknak tűnhetnek, de mégis nagyon nyomasztóak. Kimondva viccesek, de éppen ettől tudnak nagyon valódiak lenni.
Filmhu: Mikor forgattátok a filmet?
Sz.F.: Két részletben forgott és fél év telt el a két rész között. Az első részét egy hétvége alatt forgattuk le egy gyakorlatként és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk az egész történetet megcsinálni akkor, de nem volt rá se idő, se pénz. A második részt hónapokkal később, a Filmalap segítségével tudtuk megcsinálni.
Filmhu: Hogyan jutott Torontóba a film?
Sz.F.: Miután megkapta a legjobb magyar rövidfilm díját a Friss Hús csapata kezdett el foglalkozni a filmmel. Szerettük volna egy A-kategóriás fesztiválra benevezni, Cannesról és a Berlináléról lemaradtunk, de szerencsére Torontóról nem, így megpróbáltuk és nagyon örültünk, hogy sikerült.
(fotó: End of Puberty/Kamaszkor vége Facebook - Bántó Csaba)
Filmhu: Egy másik alkotásod, a Fehér farkas című film szintén egy novella alapján, Tóth Krisztina írásából készült. Véletlenül alakult így, vagy kifejezetten szeretsz irodalmi műveket a vászonra vinni?
Sz.F.: Engem ez kifejezetten érdekel, közel állnak hozzám az adaptációk. Nagyon érdekes dolog egy történetből elkészíteni egy hasonlót. Persze egyszer majd írok egy saját sztorit is, de amikor találok egy olyan történetet, ami csodálatos, akkor nem merem megkockáztatni, hogy inkább írok én egy jobbat. Tóth Kriszta és Mán-Várhegyi Réka novellája is remek, és bár a forgatókönyvvel változtak kicsit, de mindkettőnél próbáltam megtartani azokat az alapgondolatokat, amelyek miatt megtetszettek.
Filmhu: Mindkét filmben kissé elveszett női karakterek játsszák a főszerepet. Ez a téma is közel áll hozzád?
Sz.F.: Azt hiszem könnyebb, ha az ember magából indul ki. Persze nem teljesen én vagyok a karakterekben, de bele tudom élni magam, én ezeket a szélsőséges érzelmeket már átéltem. Egy tinédzser fiú karakterével lehet, hogy bajban lennék és nem tudnék milyen instrukciót adni a színésznek. Nekem könnyebb, ha már tapasztaltam azt az érzést, amit a vászonra viszünk.
Szilágyi Fanni
(fotó: End of Puberty/Kamaszkor vége Facebook - Bántó Csaba)
Filmhu: Operatőr szakon végezted az alapszakot, a mesterszakot pedig rendezőként. Melyik szerepben képzeled el magad a jövőben?
Sz.F.: Szeretném megtartani mindkettőt, ez nem tudom mennyire telhetetlen vágy. Eddig elsősorban operatőrként működtem más produkciókban, például Kerékgyártó Yvonne Free Entry című filmjében. Egy kicsit hiányzik is ez a része a filmezésnek, de most inkább rendezőként dolgoznék. Úgy érzem sok olyan lehetőséget ki kellene most használnom rendezőként, amiket nagy hülyeség lenne elszalasztani.
Filmhu: Mik a terveid a jövőre?
Sz.F.: Szeptember végéig a diplomafilmemen dolgozunk, amit szintén egy Mán-Várhegyi Réka novellából adaptáltunk Széphelyi Julival. Közben pedig próbálkozom egy nagyjátékfilm treatmenttel. Nehéz egyszerre csinálni a kettőt, de készül.
(Címlapfotó: Valuska Gábor)
