Az én XX. századom
A magyar filmtörténet egyik legszebb és legfontosabb testvérpárja, akik elindították a frissdiplomás Enyedi Ildikót a világhír felé. 1880-ban, miközben Thomas Edison fénybe borítja Amerikát, Budapesten ikerlányok születnek. Dóra és Lili (a gyönyörű és kettős szerepben magával ragadó Dorotha Segda) az édesanyjuk korai elvesztése után egymástól is elszakadnak, és más társadalmi osztályok tagjaként cseperednek fiatal nővé. Dórából szélhámosnő, Liliből naiv anarchista válik, az egyik falja a tehetős férfiakat, a másik a női egyenjogúságért harcol, szerény életkörülmények között. 1899 szilveszterén elsuhannak egymás mellett a vonatállomáson, de sorsuk nem csak itt kereszteződik, ugyanazt a férfit szeretik. A kíváncsi Z. a tudományok szerelmese, úgy ismerkedik meg velük, hogy sokáig egy, szeszélyes természetű nőnek hiszi az ikerpárt. A szerelmi háromszög kapcsolatát a huszadik század nagy technikai és tudományos vívmányainak megjelenése tagolja fejezetekre, a film második legfontosabb főszereplője, mondhatni, a harmadik ikertestvér maga a fény.
Főiskolás diplomájával a kezében egyből a cannes-i Arany Kamera díjjal jutalmazták Enyedi Ildikót, első nagyjátékfilmje bejárta a világot, és az 1989-es Filmszemle fődíját is elnyerte. Máthé Tibor operatőr gyönyörű fekete-fehér képeit nem csak a világítástechnika varázsolta korhűvé, a Kodak kifejezetten a filmhez készített korabeli nyersanyagot. Az én XX. századom meseszerű, mégis mélyen filozofikus mű, amelyben az ikerlányok kozmikus kapcsolatán és szerteágazó személyiségén keresztül a mágikus realizmus is tetten érhető. (PJ)
A film elérhető a Filmio felületén.
A nagy füzet
Egy fiatal ikerpárt (Gyémánt László, Gyémánt András) falura küldenek a szüleik, hogy biztonságban legyenek a II. világháború alatt. A két kisfiú kap egy füzetet a frontszolgálatra bevonuló apjuktól, hogy naplót vezessenek benne. A fiúk boszorkánynak csúfolt nagyanyja (Molnár Piroska) viszont ridegen fogadja őket és később is kegyetlenül bánik velük. A gyerekek testileg-lelkileg ki vannak szolgáltatva, folyamatosan dideregnek és éheznek, fizikai erőszak áldozatai lesznek, sőt, szexuális abúzus éri őket egy fiatal nő által és megkörnyékezi őket egy német katona is. A világ által magára hagyott testvérpár ugyanakkor eldönti, hogy saját magukat kell megkeményíteniük a túlélés érdekében, kegyetlen leckéről leckére. A megpróbáltatások ellenére a fiúk túlélik a háborút, de gyermeki ártatlanságuk minden értelemben odavész.
Bár sokszor finomít rajta, a magyar származású svájci írónő, Kristóf Ágota háborúellenes regényéhez hasonlóan Szász János filmadaptációja sem könnyen fogyasztható mű, két gyermek dehumanizálódásának fajsúlyos története. A nemzetközi szereplőgárdával készített filmben a dán Ulrich Thomsen és a német Ulrich Matthes is felbukkan olyan magyar tehetségek mellett, mint Kiss Diána Magdolna vagy Molnár Piroska. Elismerései között a Karlovy Vary filmfesztivál fődíja is szerepel, valamint az Oscar-díj szűkített listájára is felkerült. (HB)
Veszélyes lehet a fagyi
Egy egypetéjű ikerpár két tagja teljesen másképpen is láthatja a világot. Adél (Stork Natasa) radiológus egy ledurrant budapesti kórházban, Éva (Stork Natasa) pedig a budai hegyek tetején neveli pár hónapos kisfiát, nagyvállalkozó, dúsgazdag férje oldalán. A két lány eltávolodott egymástól, a nevükkel fémjelzett fejezetek kettejük ellentétes valóságérzékeléséről, ezen keresztül pedig egy különleges és ellentmondásos testvéri kötelékről szólnak. Szilágyi Fanni iróniával, fekete humorral és mágikus realizmussal átitatott első nagyjátékfilmjében Stork Natasa lényegében négy szerepben áll helyt, hiszen Adél és Éva valósága és különbözőségei mellett azt is képes érzékeltetni, ahogyan a két lány egymást látja.
A színészi bravúr mellett a rendező szociológiai látleletet is készít az ikerpár történetén keresztül, Adél által az elszegényedő középosztály és az egészségügyi rendszer helyzete, míg Éva sorsában az újgazdagok és a férfi-női szerepek problémái kerülnek elő. Az ikrek története így végső soron egy megosztott társadalmat képez le, azonban a Veszélyes lehet a fagyi, hiába utal a címe a kommunikáció és az érdemi párbeszéd sikertelenségére, mégis amellett érvel, hogy érdemes egymás felé fordulnunk és újra rátalálni a másikra. Még ha ehhez Patkós Márton darukezelő amorózójára vagy épp a Wolf Totem című ikonikus dalra és az erre prezentált önfeledt dühöngésre is van szükség. (PVÁ)
A film elérhető a Filmio felületén.
Witman fiúk
Szász Jánost mindig is különösen megmozgatták a testvértörténetek, A nagy füzet előtt Csáth Géza Anyagyilkosság című novelláját vitte filmre, minimálisat változtatva a történeten és az írás szenvtelen, tárgyilagos stílusán. A gimnazista Witman fiúk, János és Ernő az apjuk halála után az anyjukról teljesen leválva a saját útjaikat járják, nem foglalkoznak az asszonnyal, és ő sem velük. Az iskolai boncolás után hazaviszik a kísérletezést, egyre közelebb kerülnek az erőszak, a halál legkülönbözőbb formáihoz. Viszonyt kezdenek egy örömlánnyal, aki megismerteti velük a testiséget, és a törődésnek egy olyan formáját, amit mástól nem kapnak meg. Amikor a nő ajándékot kér tőlük, az anyjuk ékszeres dobozát veszik célba, de az asszony felriad a rablásra, az egyik fia pedig gondolkodás nélkül beledöfi a kését.
Szász nem csak a testvéri kapcsolatokhoz, de Csáth Géza sötét tónusú világához is vonzódik, a 2007-es Ópium - Egy elmebeteg nő naplóját is a szerző több irodalmi és tudományos írása ihlette. A Witman fiúkban a rendező az írott anyaggal ellentétben nem mutatja meg a tárgyilagosan a fokozódó kínzásokat, helyette csak hangban tárja fel a borzalmat, ami a film meleg tónusú, festményeket idéző képi világával párosítva (az operatőr szintén Máthé Tibor) nem kevésbé felkavaró élmény. Ahogy A nagy füzet történetében, a testvérek személyiségének torzulását itt is alaposan végigkövetjük, melyet az apjuk elvesztése mellett a társadalom hiányosságai és az a mérhetetlen szeretethiány okoz, amit a két fiú az erőszakkal helyettesít. (PJ)
Valami Amerika
Herendi Gábor elképesztő közönségsikert aratott első filmjével, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a Várnai-fivérek kalamajkája teljesen más, itthon merőben szokatlan irányt képviselt a korszak magyar vígjátékai között, amelyeket akkoriban a 30-as évek komédiáinak lusta remake-jei uraltak. A Valami Amerika ezzel szemben a kínos bohóckodás és a rádiókabaréba illő heherészés helyett frissebb stílust, lazább poénokat és bevállalósabb helyzeteket kínált, amik valóban reflektáltak a 2000-es évek elejére. Egy új generációt képviselt, ami a szereposztásban is megnyilvánult: a balszerencsés testvéreket alakító Pindroch Csaba, Szabó Győző és Hujber Ferenc nevét ekkor ismerhette meg széles körben a magyar közönség. Nem véletlenül, ugyanis Tamás, a nagyravágyó, de tehetségben hiányt szenvedő reklámfilmrendező, Ákos, a nőcsábász menedzsertípus, és András, a céltalanul sodródó álmodozó mind koruk jellegzetes figurái voltak, a három, pályája korai szakaszában járó színész között pedig kiválóan működött a néhol egymást segítő, néhol egymást froclizó testvéri viszony.
Ehhez katalizátorként pedig már tényleg csak hozzá kellett adni Szervét Tibort, mint a sunyi, amerikás-magyar Alexet, aki egy nagy rakás pénz hamis ígéretével kavar be a testvérek életébe, és persze a női főszerepekben Oroszlán Szonját és Ónodi Esztert, akik szintén itt robbantak be a köztudatba. A lehengerlő siker persze még két egyre inkább nyakatekert, ám színvonalában ezzel egyenletesen csökkenő folytatást hozott a filmnek, amelyekben Várnaiék az Egyesült Államokat és még a börtönt is megjárták. A trió időközben kiöregedett a szerepekből, de azt, hogy az elején mennyire szerencsés választást jelentettek, mi sem bizonyítja jobban, hogy a bravúrt a több mint 20 évvel később készült tévésorozat új generációjával már nem sikerült megismételni. (HB)
A film elérhető a Filmio felületén.
Veszettek
Goda Krisztina 2015-ben bemutatott nagyszabású filmjét sokan vádolták azzal, hogy bátortalanul nyúl a rasszizmus és a radikalizálódó közösségek témájához. Ebben ugyan van némi igazság, a Veszettek azonban elsősorban politikai parabolaként hivatott működni, ehhez pedig jó döntés volt az alkotók részéről, hogy cigányozás és a magyar gárda emlegetése helyett egy fiktív erőszakszervezet felépülésének dinamikáját mutatják be, méghozzá egy testvérpár szemszögéből.
Joci (Klem Viktor) és a középtávfutói karrierre készülő Máté (Ifj. Vidnyánszky Attila) számára az álmoskás vidéki kisváros olyan, mint egy börtön. Főleg Máté az, aki Budapestre vágyik, sportkarrier és egy tartalmasabb élet reményében. A kallódó fiúk a városba újonnan érkező Ács János (Fenyő Iván) rendőrfőnök által szervezett csoporthoz csatlakoznak. A közösség fő tevékenységi köre kezdetben az önvédelmi oktatás és önkéntes munkák, később pedig az éjszakai razziák szervezése és az öntörvényű rendrakás. Így egyenes út vezet egy szélsőséges nézetekkel átitatott erőszakszervezetig. A film erre a folyamatra koncentrál a testvérek szűrőjén keresztül, így a történet fontos kérdése az is, hogy Máté és Joci kapcsolatát mennyiben roncsolja az uniformizálódó csoportosulás. A fiúk egy idő után kopaszra borotválják a fejüket, acélbetétes bakancsot húznak, menetelnek, őrjáratokat tartanak és saját, Ács hatására átalakult értékrendjüket követve tesznek rendet a kisvárosban, ők maguk veszélyesebbé válva, mint azok, akik ellen valójában harcolnak. Goda empátiával fordul a szereplői felé, így a Veszettek nemcsak a szélsőségek térnyeréséről szóló esettanulmányként, hanem testvérdrámaként is működik. (PVÁ)
A film elérhető a Filmio felületén.