A 4 operából álló 16 órás ciklus a még színpadon sosem dolgozó dán rendezőnek túl nagy feladatnak bizonyult. Mint a fesztivál honlapján olvasható, már kétéves alapos előkészítési fázis van a produkció mögött, és úgy volt, hogy napokon belül nekilátnak a díszletek elkészítésének. Von Trier azonban bejelentette: a mű színrevitelének dimenziói és követelményei meghaladják az erejét, ezért be kell látnia, hogy a megvalósítás most nem sikerülhet neki.
A New York Times újságírója szerint az Egyesült Államokban nagyon sokan Lars von Triert még mindig egy kellemetlen provokatőrnek tartják. Így a New York-i Metropolitan Opera lompos és középszerű Niebelung-előadásáért rajongók a filmrendező visszatántorodását most kétségtelenül azon harc eredményének tekintik, amit az "európai szemét" ellen folytattak.
Az eset azonban nyilván tekinthető kudarcnak is. Arról mindenesetre keveset lehet tudni, mik voltak von Trier tervei Bayreuth-ban. Bejelentése után minden további nyilatkozattól elzárkózott. Annak ellenére, hogy egyszer a Wagner-opera meghiúsult rendezéséről azt mondta, hogy az - isteneivel és halandóival, törpéivel és óriásaival - A keresztapára emlékezteti, nyilvánvalóan nem Jonathan Miller híres, maffiastílusban elkészített Rigolettójára gondolt, és valószínűleg videó- vagy filmrészleteket sem szándékozott a háttérbe kivetíteni. A bayreuth-i közlemény szerint a rendező egy új felfogásban kívánta színpadra vinni a művet, tisztelettel adózva Wagner eredeti elképzeléseinek.
Wagner a saját maga által színpadra vitt 1876-os Niebelung-előadással mélységesen elégedetlen volt. A The New York Times szerint Lars von Trier fejében valamilyen bátor elképzelés élhetett arról, hogy hogyan emelje ki a művet a klisékkel elhalmozott interpretációk közegéből azáltal, hogy néhány olyan dramaturgiai fogással frissíti fel, mint amelyeket saját filmjeiben alkalmaz.
Megközelítésében nyilván mélyebb szándék volt, mint a historikus felidézés. Többeknek úgy tűnik ugyanis, hogy egy speciális kötődés fűzi Wagnerhez. Különösen annak a romantikus hősnek a wagneri ideálja kelthette fel az érdeklődését, aki egy nő áldozatos szerelme révén nyer megváltást. A Hullámtörés, az Idióták, a Táncos a sötétben és a Dogville hősnői - más-más módon -, de mind az emberiség jobbítása érdekében szenvednek.
Így hát a Wagner- és von Trier-rajongók mind valami különleges eseményre számítottak a 2006-os fesztiválon Bayreuth-ban. De Lars mester elvesztése mellett is van min aggódnia a rendezvény szervezőinek. Az igazgató mindmáig Wagner leszármazottja, a 84 éves Wolfgang Wagner, akit sokan támadnak és szeretnének távozásra bírni, elsősorban éppen első feleségétől született gyermekei, és egy unokahúga.
Amikor azonban bejelentették, hogy von Trier 2006-ban megrendezné a Niebelungot, valamint hogy a zseniális svájci Christoph Marthaler 2005-ben a Trisztán és Izoldát állítaná színre, a visszatérő Pierre Boulez vezényli idén a Parsifalt, és a nagy tehetségű Christian Thielemann, a Deutsche Oper főzeneigazgatója pedig a Trier-rendezés karmestere lenne - a konzervatív ízlésűnek tekintett W. Wagner megerősödött pozíciójában.
Azonban az előny, amelyet kivívott, most tapasztalatlan színház- és filmrendezőkkel való kockázatos vállakozásnak tűnik. Hisz nem csupán von Trier volt az egyetlen visszavonuló. Willy Decker rendező 1999-ben szállt ki a Lohengrinből, Martin Kusej pedig az idei Parsifaltól hátrált meg. Wagner egy igazi provokatőrrel, Christoph Schlingensieff-fel helyettesítette, aki még sosem rendezett operát. Von Trier kivonulása után Wagner ellenségei azt ismételgetik: "Mi megmondtuk előre!"
Persze a Bayreuth-i Fesztivált meg fogják tartani, Wagner keres majd valakit Trier helyére is, habár az operák világában ennyi hátralévő idő elég kevésnek számít. Az már biztos, hogy végül nem saját, 25 éves lánya lesz a Niebelung rendezője, habár úgy tűnt Wagner őt szemelte ki a feladatra. Katharina Wagner A bolygó hollandi és a Lohengrin würzburgi illetve budapesti rendezése után 2007-ben Bayreuthban a Nürnbergi mesterdalnokokat viszi színre, de nem olyan bolond, hogy már ne utasította volna vissza, hogy beugorjon von Trier helyére.
Lars von Trier jelenleg új filmjének, a Manderleynek az utómunkálatait végzi, és a tervek szerint a Dogville "folytatása" jövő áprilisban kerül mozikba. És mint mindig, most is sok, a messzi jövőbe mutató tervei vannak. Hogy ezek között vajon hol használódik fel az a 2 éves munka, amit Wagner operájára áldozott, azt nyilván nem lehet tudni.
Mindenesetre néhány filmrendező sikeresen próbálkozott az opera műfajával a moziban: így például Ingmar Bergman a Varázsfuvolával, vagy Hans Jürgen Syberberg a bizarr, de bámulatba ejtő Parsifal-filmjével. Von Trier egy 2000-ben készült interjúban már úgy beszélt a Niebelung-ciklus filmre viteléről, amely méltóképpen koronázhatná meg az életművét.
