Filmhu: Mi győzött meg, hogy elvállald ezt a szerepet a Zeróban? A forgatókönyv, a rendező vagy a karakter?
Udo Kier: A forgatókönyv, a sztori fő vonala. Nagyon tetszett, hogy a főhős egy mézgyár igazgatója, aki nem akar többé színezéket tenni a mézbe, és ezért kivonul a társadalomból és visszatér a természetbe. Én a sivatagban lakom, imádon a természetet, ezért sem Los Angelesben élek, hanem Palm Springs mellett. Fontosnak tartottam a film üzenetét a méhek pusztulásáról, annak idején olvastam róla egy nagy cikket a Time magazinban, és szerintem erről mindenkinek tudnia kellene, hiszen ha a kihalnak a méhek, nem lesz többé mit ennünk. Azért is közel áll hozzám ez a téma, mert közvetlenül rálátok, hogy Kaliforniában jó üzletté vált a méhek bérbeadása: berakják őket egy teherautóba, vezetnek tíz órát valamelyik másik államba, olyan nagyvárosok környékére, mint Philadelphia vagy Chicago, ott aztán hagyják őket „dolgozni”, végezni a munkájukat, aztán összefogdossák és hazaszállítják őket.
Filmhu: Említetted korábban, hogy Nemes Gyula egy másik rendezőre, Bódy Gáborra emlékeztetett.
U.K.: Főleg az avantgárd stílusukban hasonlítanak. Korábban nem ismertem Gyulát, de rögtön láttam rajta, hogy nem kommersz filmezésben utazik, és ez tetszett. Manapság sokkal könnyebb így filmezni: mindenki olyan mozit forgat, amilyet tud és akar. Amikor viszont Bódy Gáborral dolgoztam, a kormány nem engedett ekkora szabadságot, ezért is kötött ki a Katonák és a Krétakör a televízióban. Bódy kísérletezett, új dolgokat próbált ki, a Nárcisz és Pszichét például egy teljes évig forgattuk. Manapság elképzelhetetlen, hogy egy filmet egy évig forgassanak mondjuk Budapesten és a környékén, hiszen senkinek nem lenne pénze ilyesmit szponzoráln, a szocialista érában viszont a magyar filmek rengeteg nívós díjat nyertek és nagy büdzsét kaptak az államtól, ezért is dolgoztam olyan sokat Magyarországon. Amikor pedig nem forgattam, akkor remekül szórakoztam, forró vízben áztam a Gellért Hotelben és a Király Fürdőben, na meg jókat ettem. Most is van egy remek rendezőtök, Nemes Jeles László, találkoztam vele a Palm Springs-i fesztiválon. Örültem neki, hogy megkapta az Oscart. Nagyon erős film a Saul fia, remek a története és technikailag is lenyűgöző munka.
Filmhu: Változott a Zero a forgatás közben, vagy azt a szkriptet forgattátok le, amit először olvastál?
U.K.: Értek egyet s mást magyarul, de beszélni nem nagyon beszélem, úgyhogy nem tudnám pontosan megmondani, mennyit változott. Számomra nem sokat, az én szerepem ugyanaz volt végig.
Filmhu: Mi volt a véleményed a filmről, amikor először láttad? Olyan volt, amilyennek elképzelted, vagy meglepett?
U.K.: Csehországban, a Karlovy Vary-i fesztiválon láttam a filmet. A szövegeit nem értettem mindenhol, de nagyon tetszett a képi világa és a két főszereplő játéka. Bár valójában az igazi főszereplők a méhek voltak. Igazi méhek, nem holmi CGI animációk. A sztori nem sokat változott, és a történet az erőssége ennek a filmnek.
Filmhu: Mit gondolsz a film témájáról, az öko- illetve antiglobalista terrorizmusról, és arról, ahogy a Zero ábrázolja? A terrorizmus sajnos nagyon aktuális és forró téma manapság.
U.K.: Amikor láttam a tévében, hogy mi történt Brüsszelben, alig hittem el. Nemrég jártam azon a reptéren: novemberben és decemberben Belgiumban forgattam az Iron Sky második részét, és azon a reptéren keresztül utaztam, majd Antwerpenben szálltam meg egy hotelben, és a párizsi merényletek után két gépfegyveres katona járőrözött a bejáratnál. Mondtam a kollégáimnak, hogy ilyesmi sosem történhetne meg Kaliforniában. Csak két nappal azelőtt, hogy hazarepültem volna Belgiumból, a házamtól 60 kilométerre, San Bernardinóban újabb terrortámadás történt. Sehol nem vagyunk teljes biztonságban, és nagyon nehéz harcolni a terror ellen. Néhány elnökaspiráns az USA-ban ki akarja tiltani a mohamedánokat és a bevándorlókat, ami nekem egyáltalán nem tetszik, ezt a helyzetet nem így kell kezelni. A terroristákat nem szabad összemosni azokkal, akinek ugyanaz a vallásuk vagy a származásuk, nem lehet egy nagyobb embercsoportot büntetni megtorlásul. Terrorizmus mindig is létezett, sok-sok éve én is szerepeltem egy híres-neves filmben, ami erről szólt: A harmadik generáció Fassbindertől, amiben Hanna Schygulla volt a feleségem. Ami a Zerót illeti, azt csak a rendező tudhatja, hogy ez mennyire volt komoly politikai film és mennyire szatíra vagy komédia. Egy kevés politika egyébként minden filmbe átszűrődik. Az biztos, hogy az ölés bűn, bármi is legyen a motiváció vagy az üzenet mögötte.
Filmhu: Mi a véleményed a karakterről, akit alakít? Szerintem hasonlít néhány korábbi szerepedre. Paul Morrisey filmjében Drakula egy vérbeli arisztokrata volt, aki a kiszipolyozta a népét, nem csak azzal, hogy szívta a vérüket, de metaforikusan is. Szerintem a Zeróban a multi igazgatója sem áll távol ettől az archetípustól.
U.K.: Én nem látok különösebb hasonlóságot. Egy modern üzletembert játszom, akinek mobilcége van, és aki a mérnök lánya főnöke is egyben. Nem bűn mobiltornyot építeni, mindenki használ mobiltelefont, anélkül mi sem beszélnénk most. Az Andy Warhol-féle Drakula szerintem inkább egy vígjáték volt, tisztán fikciós, aminek még a valódi Drakula grófhoz sem volt sok köze. A film arra a poénra épül, hogy Drakula grófnak szüzek vérére van szüksége, és kezd kifogyni a szüzekből.
Filmhu: Optimista vagy az emberiség jövőjével kapcsolatban? A pusztulásunkba rohanunk, vagy képesek leszünk fennmaradni?
U.K.: A jelenben élek, nem a jövőben, de az biztos, hogy változások jönnek. Amikor fiatal voltam, még vezetéknélküli telefon sem létezett, annak idején a fax is döbbenetes találmánynak számított, hiszen megírtál egy levelet Németországban, és kijött egy gépből az USA-ban. A technológia fejlődésével hihetetlen dolgokra vagyunk képesek. Manapság a gyerekek szinte a beszéddel egy időben tanulják meg a számítógép használatát. De én 71 éves vagyok, fogalmam sincs a jövőről.
Filmhu: Nem a Zero az első filmed, ami botrányt kavar, hiszen horrorokban is játszottál. Hogyan katpál szerepet Dario Argento Sóhajok című kultikus és különleges hangulatú horrorjában?
U.K.: Fassbinderrel dolgoztam akkoriban, Münchenben laktam, amikor hallottam, hogy Argento a városban van és épp filmet forgat. Ott találkoztunk és kaptam meg a szerepet. Valójában keveset láttam a Sóhajok forgatásából, mert csak egy kis részét forgatták Németországban, a többi Olaszországban készült, ígyén csak egy-két német jelenetet láttam, ezért aztán nagy meglepetés volt, amikor először megnéztem a kész filmet. Dario azt a feladatot szánta nekem, hogy én legyek az, aki megvilágítja a filmbeli események lényegét a Jessica Harper alakította hősnőnek, és egy kicsit a nézővel is megérteti, összefoglalja a történetet. Vagy harminc évvel később Torinóban forgattam Argentóval a Sóhajok harmadik részét, A könnyek anyját, és akkor is ezt a szerepet szánta nekem.
Filmhu: Mi a véleményed a horrorról, mint sok vitát kavart, ellentmondásos zsánerről?
U.K.: Korábban még egy 3D-s horrorban is szerepeltem Morrissey-nél, ez volt a Flesh for Frankenstein. Bár inkább pornót kellene 3D-ben készíteni, úgy izgalmasabb lenne. Ami a horror műfaját illeti, a régieket szeretem, azok sokkal félelmetesebbek. Az újak túlságosana technológiára, az effektekre építenek , elég az Alkonyat filmekre gondolni, amikben vámpírok meg vérfarkasok röpködnek mindenfelé. Új horrorokat nem is nézek, bár persze próbálok képben maradni, követni, hogy milyen irányba tart a filmkultúra.
Filmhu: Min dolgozol most? Milyen volt az Iron Sky 2 forgatása?
U.K.: Az új Iron Sky tízszer olyan nagy lesz, mint az első rész. Most épp az eddigi legfontosabb amerikai filmemre készülök, amit a kétszeres Oscar-díjas Alexander Payne rendez, Reese Witherspoon, Matt Damon és Christoph Waltz játszanak benne, csupa Oscar-díjas színész. Májusban forgatjuk Kanadában és Norvégiában. Vannak még más projektjeim is, de már nem akarok olyan sokat játszani, mert az élet fontosabb, mint a filmkészítés. Ahogy Bódy Gábor tanította nekem, (magyarra vált - a szerk.) „az idő bűn”. Szép mondat, és pontos is. Van egy ranchom, ahol kertészkedek, nézem a fákat, a világ legboldogabb embere vagyok. A film csak film, az élet sokkal fontosabb.
