A brit próza páratlan örökségét számtalan filmváltozat használta ki/éltette tovább. Máig a legismertebb William Wyler 1939-es klasszikus melodrámája, melyben Heathcliffet Laurence Olivier, Cathyt pedig Merle Oberon alakítja. Luis Bunuel a történetet a katolikus Mexikóba helyezte át (Abismos de pasión 1954), saját poszt-szürrealista képeivel, gondolataival gazdagítva. Kiemelik még az 1970-es brit produkciót, amelyben Timothy Dalton formálta meg Heathcliffet. A francia újhullám egyik atyja, Jacques Rivette is készített egy átíratot (Hurlevent, 1985), ami a szerelmi drámát a 30-as évek francia vidékére transzportálta. Számos BBC-adaptáció is született (legutóbb 2009-ben), amerikai szuperprodukció (1992-ben Juliette Binoche-sal és Ralph Fiennes-szal) és egy egészen bizarr MTV-tinimusical is (2003).
Nézz bele a filmbe!
A sor most egy újabb mozifilmmel bővül – talán meglepő módon nem James Ivory, Anthony Minghella vagy Kenneth Branagh rendezésében, hanem az eddig a brit munkásosztály, bevándorlók hétköznapjait (Red Road, Akvárium) témájául választó Andrea Arnoldra talált rá ez a történelmi múltban játszódó dráma.
A rendezőnő nem a korábbi verziók kosztümös-romantikus melodrámáinak ösvényén indult el. Sőt az adaptációk melodrámai fokát tekintve a Wyler-féle őseredetitől nem is helyezkedhetett volna távolabb! Arnold erről így vall a sajtókönyvben: „A film gyerekkori megtekintése után olvastam a könyvet, immár tinédzserként. Elképedtem, mert ez nem egy tipikus románc volt, amire emlékeztem. Valami sokkal sötétetebb, bizarabb, felkavaróbb.”
Arnold eléri, hogy az ő olvasata ugyanúgy kizökkentse a korábbi filmváltozatok romantikájához szokott közönséget, mint ahogy Bronte bestiálisnak bélyegzett könyve tette azt a viktoriánus olvasószalonok tartózkodó látogatóival.
A film február 16-tól lesz látható a hazai mozikban a Cirko Film forgalmazásában.
