Újabb animációs sikerek a Metropolitan Egyetemen

Támogatást kapott M. Tóth Éva, a Metropolitan Egyetem Animáció alap- és mesterszakának tanára, akinek Tranzit című tusanimációs alkotása a rugalmasság és a túlélés esélyeit vizsgálja annak ürügyén, hogy az éjszaka a spájzban torkoskodó főhőst egy dunsztosüvegből megnyíló szabálytalan univerzum szippantja be. Önálló, bábanimációs filmet rendezhet a Let's Play készítője, Pataki Szandra animáció alapszakos hallgató Wireless címmel, amelynek alapötlete, hogy a világ egyetlen, végtelen hosszúságú drótszálból keletkezett. Ennek a drótszálnak a különböző csomósodásai hozták létre azt a világot, amelyben a főszereplőnk is él. Mivel minden és mindenki ugyanabból a szálból született, ezért a közös drót fizikailag is összekapcsolja őket. A stábtagok: Kubinyi Krisztina, Márton Noémi (idén diplomázók), Mess Zsanett, Papp Dániel (másodéves hallgatók), Rádóczy Zsuzsi, Mészáros Bori (tavaly diplomázott animációs tervezők), Nemes Sándor (tavaly végzett kameraman).

A kisfilm werkje ide kattintva látható, Pataki egy korábbi munkája pedig itt:

Miniinterjú Pataki Szandrával

Miért ezzel foglalkozol?

Az animáció hatalmas teret ad olyan gondolatok és érzelmek közvetítéséhez, amelyeket szavakkal aligha lehetne elmondani. Ez az a vizuális szabadság, amelybe leginkább beleszerettem. Saját világ, saját szabályokkal, a lehetőség arra, hogy olyan módon mutassak be egy történetet, ahogyan még nem látták. A kiskoromban elkezdett rajzoktatásnak köszönhetően számomra egyértelmű volt, hogy ezen a területen fogok mozogni, a filmezés pedig mindig is érdekelt. Az animáció ennek a két területnek a csodálatos ötvözete.

Miért ezt a szakot választottad?

Az animáció alapképzés, úgy gondolom, elsősorban technikai sokszínűséget nyújt. Amikor még nem tudod konkrétan, hogy a rajzanimáció, a báb, a 3D vagy más terület érdekel-e, a három év alatt ez gyorsan ki fog derülni. Én elsősorban azért választottam ezt a szakot, mert hasonló helyzetben éreztem magam: nem tudtam, hogy mik a szakma lehetőségei. Az alapok lefektetése után tudtam könnyebben eldönteni, hogy az animáción belül melyek azok a területek, amelyekben érvényesülni tudok. Továbbá rendkívül sokat jelentett a tanáraim támogatása: hogy valóban olyan emberektől tanulhattam, akik maguk is alkotók. Inkább műhelygyakorlatnak éreztem az órákat, ahol értékes konzultációk folytak és a tanáraink nem diákként, hanem már kollégaként kezeltek minket. A szak célja, hogy mindenki megtalálja azt, amiben leginkább képes kibontakoztatni a képességeit. Ettől lesznek az alkotások egyediek.

Mi inspirál?

Leginkább a belső világomból táplálkozom. Ha megkapaszkodom egy gondolatfoszlányban, akkor megpróbálok egy kerek történetet építeni köré, azután pedig, hogy milyen technika vagy látványvilág illene hozzá, az a történet építése közben alakul ki. Jóformán a gombhoz keresem a kabátot :)  

Szabó Ildikó animáció alapszakos hallgató Kópék című rajzfilmjében a nyugdíjasok kilépnek a tőlük elvárt családi szerepből, minden nap felszabadultan játszanak az utcavégi játszótéren, de aztán a dolgozó felnőttek elzárják őket az élet élvezetétől. A teljes szinopszis:

A történet egy kisvárosi utcában játszódik, ahol miután a család aktív tagjai elindulnak reggel óvodába, iskolába, munkahelyre, a nyugdíjasokat begyógyszerezve, betakargatva, otthon hagyják a kertben, akár egy háziállatot. A főszereplő, egy 80 körüli bácsi ráeszmél, mennyire haszontalanul is töltik a szomszédai – köztük ő is ­­­– a napokat, melyeket a monotonitás és az unalom ural. Egyszer véletlenül a kezébe akad unokája ugrálóbotja, és kipróbálja. Próba-szerencse, felbujtja az utca nyugdíjas lakosságát, aminek eredményeképpen ezután – mintegy titkos szeánsz gyanánt – minden nap lejárnak az utcavégi játszótérre, ahol újra élvezhetik az életet.  Mire a fiatalok hazaérnek, visszabújnak a tőlük elvárt szerepbe. Ám az egyre felszabadultabb játszadozás lelepleződik, a gyerekek megtalálják a nyomokat a játszótéren. Másnap a rendőrök elkapják a tetteseket, s a lebukott öregek a „felnőttektől” büntetést kapnak: Elzárják őket az élet élvezetétől. Ezért úgy gondolják, a játékot a túlvilágon folytatják...​ 

 Ildikó showreel-je itt látható:

Miniinterjú Szabó Ildikóval:

Miért ezzel a területtel foglalkozol? Miért ezt a szakot választottad? Mi inspirál?

Ennek a műfajnak a komplexitása az, amibe beleszerettem. Tulajdonképpen egyszerre képviselhet az alkotó számos művészeti ágat egyszerre. Így a képzőművészeti, zenei és filmes érdeklődésemet egyaránt fejleszthetem és használhatom a munka során. Az animáció határai végetelenek, úgyhogy folyamatosan járhat az ember agya egy újabb megoldáson, technikán… Azért választottam végül ezt a szakot – eredetileg festő szakra készültem - mert úgy éreztem, nem tudok mindent megmutatni állóképekben, ami a fejemben van, kell hozzá a mozgás, a zene, a hangulat, a történet.  

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának ülésén meghozott döntésnek köszönhetően összesen 7 animációs film nyert támogatást a művek megvalósítására, köztünk M Tóth Éva, Pataki Szandra és Szabó Ildikó terve. A pályázatra olyan animációs alkotók jelentkezhettek, akik korábban már nyertek támogatást a Médiatanácstól gyermek- és ifjúsági témájú animációs filmsorozatokra, és azt újabb részekkel kívánják bővíteni, illetve akik magas szakmai és művészi színvonalú önálló, egyedi animációs filmek tervét nyújtják be.

Forrás: Metropolitan 

Képek: Szabó Ildikó Kópék c. filmjéből