Mint azt Schmidt László, a film producere elmondta, a teljes költségvetésből még mintegy 70 millió forint hiányzik, amit befektetőktől igyekeznek megszerezni. Bár a Vadászat angolokra a játékfilmes pályázaton kétszer 40 millió forintot, a koprodukciós pályázaton pedig 50 vagy 70 millió forintot (erről még folynak a tárgyalások) nyert el, a Történelmi Filmalapítvány 5 millió, a Mafilm 30 millió forinttal támogatta, a rendező addig nem akar belevágni a forgatásba, amíg a film befejezéséhez szükséges teljes összeg rendelkezésre nem áll. Bagó Bertalan arról tájékoztatta a filmhut, hogy még jelenleg is folyik a helyszínkeresés. A jelenetek egy részét egy pozsonyi polgári ház belsejében veszik fel, a film 80 százaléka viszont a fő helyszínül szolgáló kastélyban és annak parkjában, valamint a körülötte lévő erdőkben forog majd. A stáb most az eddigi öt lehetséges helyszín közül próbálja kiválasztani a legmegfelelőbbet. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a felújítás előtt álló kastélyok túl romosak, míg a már felújítottak túlcicomázottak, ezért hiteltelenek – árulta el a rendező.
A szereplők hetven százaléka már megvan, ám a névsor egyelőre nem publikus. Az azonban már biztos, hogy a három főszerep egyike, Cserhalmi Györgyé, aki a magyar urat fogja majd alakítani. A lengyel lány és az angol úr megszemélyesítőjét egyelőre még keresik. Utóbbit vagy egy valódi angolajkú, vagy egy Angliában élő magyar, vagy egy kevéssé ismert magyar színész személyében kívánják megtalálni a most is zajló próbafelvételeken. Megtudtuk azt is, hogy lehet, hogy a negyvennapos forgatás megszakításokkal zajlik majd, ugyanis a vadászat képeit Bagó Bertalan őszi háttérrel szeretné rögzíteni. Amennyiben minden jól halad, a film a 2005-ös Szemlén már a közönség elé kerülhet.
„Történetünk szereplői vadászatra gyűlnek össze. Persze, ez a vadászat nem érdektelen az osztrák titkosszolgálat számára sem. A császári udvar főtanácsosa, a "tények költője" a Habsburgok európai státuszának megerősítését akarja elősegíteni egy furfangos merénylettel. Gyönyörű szeptemberi idő van. Hőseink élvezik a szép tájat, az életet. Vadásznak.”
Bagó Bertalan valós személy, egy Blackwell nevű angol vasútépítő mérnök történetét vette alapul, aki itt tartózkodása idején annyira megkedvelte a magyarokat, hogy a Mikes-nagynénihez hasonló fiktív nagybácsinak címzett leveleinek gyűjteményét halála után a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Ezeket vette alapul Csaplár Vilmos a forgatókönyv megalkotásakor, amelyben a reformkori mérnök visszaemlékezéseit sokkal kalandosabbá és filmszerűbbé tette, nevét pedig Whitewellre módosította. A politikai csavaroktól és társadalmi visszásságoktól sem mentes filmet a rendező nem történelmi tablónak szánja, inkább hús-vér, majdnem naturalista mozira készül. Mint mondja, az alapproblémák ma is ugyanazok, mint akkor, s az eltelt 170 év csak még jobban felhívja ezekre a figyelmet.
