Úgy tűnik, kezd megdőlni a romantikus vígjátékok egyeduralma a magyar műfaji filmben. Persze arról szó sincs, hogy ne készülnének ilyenek, de lassacskán elkezdtek felzárkózni hozzájuk a high concept thrillerek, amik ráadásul úgy tűnik, közönségsikerre is számíthatnak.
Bár a sötétebb műfajoknak a közelmúltban is fel-felbukkantak néha hazai képviselői (Víkend, Hasadék, A tökéletes gyilkos), ez a tendencia idén kezdett el igazán felerősödni. Az Itt érzem magam otthon a késő téli- kora tavaszi hónapokban vezette sokáig a nézettségi listát, Tasnádi István (Memo, Egy másik életben) új rendezése után pedig hamarosan érkezik a mozikba A pokol élővilága és az Egyke is.
Tasnádi filmje egyébként hasonló előnyből indult, mint az Itt érzem magam otthon: ebben is az internetes nyilvánosság két népszerű alakja játssza a főszerepet. Lengyel Tamás és Molnár Áron az egyik legnézettebb napi YouTube-tartalom, a Magyarország kedvenc reggeli műsora állandó házigazdái, és a Loupe Színházi Társulással közösen készített videóik is nagyon pörögnek a TikTokon és az Instagramon. A színészek pedig ismét meg is tettek mindent a saját felületeiken azért, hogy népes közönségüket a mozivásznakhoz tereljék. Úgy tűnik, sikerrel is járnak. Csak összehasonlításképp: Az örökség feleannyi idő alatt vonzott be nagyjából ugyanannyi nézőt a mozikba, mint amennyit Dobó Kata új filmje, a Még egy kívánság.
Az örökség kisrealista, családi alaphelyzetből indul: egy pénzügyi gikszer miatt a nyugdíjas, megözvegyült ügyvédhez, Árpi bácsihoz (Mucsi Zoltán) látogatóba érkezik két fia, az idősebb, elegáns és jómódú Kristóf (Lengyel Tamás), valamint az érezhetően komplexusokkal terhelt, kevésbé tehetős Attila (Molnár Áron). A polgári lakásban kikapcsolták a villanyt, gyorsan kiderül, hogy ennek a „Főnök” fizetésképtelensége az oka. Így kerül a képbe Hajnalka (Staub Viktória), a vidéki lány, aki, épp, amikor kiderül, hová tűnt el a papa pénze, felcsenget a lakásba.
A testvérpár számára hamar egyértelművé válik, hogy a lány az ujja köré csavarta a magányos Árpádot, a gyanú szerint haszonszerzési szándékkal. Az idős férfi és Hajnalka között látszólag harmonikus kapcsolat bontakozik ki, amit Kristóf és Attila már csak azért is figyelnek szkeptikusan, mert a lány mindkettőjüknél fiatalabb. Az örökségre pályázó tesók így megpróbálják felvenni a harcot a betolakodóval, miközben át kell értékelniük az apjukhoz fűződő viszonyukat is.
Tasnádi István a vele készített interjúnkban is mesélt arról, hogy nyolc évvel ezelőtt már megpróbáltak forrást szerezni a filmhez, de nem jártak sikerrel. Így a forgatókönyv először a fiókba, majd a Vígszínház színpadára került, ahol Apa szeme fénye - Gold Digger címen mutatták be tavaly, Tasnádi rendezésében. Ezek a színpadi gyökerek erősen nyomot hagynak a filmen: Az örökséget nagyon kevés idő, mindössze 14 nap alatt kellett leforgatniuk, így érezhető, hogy Tasnádi elsősorban a színházi rendezői rutinjához nyúlhatott, hogy ezt a feszített munkatempót tartani tudja.
Nagy segítségére volt ebben a Lengyel Tamás-Molnár Áron duó, akik összeszokott párosként viszik a hátukon a filmet. Az örökség legerősebb pillanatai az ő testvéri dinamikájukhoz kötődnek: Lengyel és Molnár élettel töltik meg a párbeszédeket, és még az olyan, általuk hozzáadott gegek is remekül működnek, mint a „Mi lesz? - Segged ki lesz.”-poén, amit a próbák alatt építettek be a ház erkélyén játszódó jelenetbe.
Mucsi Zoltánt jó látni végre egy olyan filmszerepben, ahol meg tudja mutatni a drámaibb oldalát: Árpádként néha zavarodott, máskor sajnálatra méltó bácsi, Mucsi pedig képes érzékeltetni a karakter magányát és elveszettségét, ezáltal a Hajnalka iránti rajongása is érthetővé válik. Staub Viktória a karakter titokzatosságát erősíti fel, sokáig tart bizonytalanságban a valós szándékait illetően, ami még úgy is jól áll neki, hogy Staub már kisugárzásában sokkal kifinomultabb és elegánsabb színésznő, mint a vidékről Budapestre költözött, tanulatlan Hajnalka.
Staub Viktória színészi teljesítménye már csak amiatt is figyelemre méltó, mert Hajnalka figurája, a titokzatossága és kiszámíthatatlansága ellenére bántóan sztereotip. Kifejezetten kellemetlen látni, hogy 2026-ban egy magyar film még mindig ott tart, hogy a vidékről érkező szereplő suk-sükölve beszél, és mulatóst hallgat. Bár az könnyen elhihető, hogy a magányos idős embereket behálózó csaló nem egy tanult ember, és az alsóbb társadalmi osztályból származik, ezek a viselkedésjegyek mégis a figura titkai, fenyegető mivolta és ravaszsága ellen dolgoznak.
Többek között az ilyen elrajzolt elemekből is fakad, hogy Az örökség még a csendesebb, drámaibb pillanataiban is harsány: a színészek gyakran feltekert gesztusokkal dolgoznak, Tasnádi pedig pörgő párbeszédekkel és szópárbajokkal igyekszik fenntartani a feszültséget. Ezzel együtt a kisrealista drámát is többször megszakítják poénok és váratlan, bizarr elemek, amik egy könnyedebb és elemeltebb műfaji film irányába mutatnak. Utóbbira jó példa, amikor Kristóf váratlanul elkezd közeledni Hajnalkához egy pajzán pszichológiai párbaj keretében, de a nagy leszámolás jelenete is olyan, mintha egy Guy Ritchie-Kusturica együttműködés eredménye lenne.
Ezek a bátor tónusváltások ugyan okoznak meglepetéseket, ezáltal fenntartják a figyelmet, sokszor mégis egymás kárára dolgoznak. A kisrealista dráma élét csorbítják a merész műfaji megoldások, miközben a történet erősen drámai alapja (időskori magány, öregezős csalás, szétesett család) ellentart a váratlanul berobbanó akciónak és furcsaságoknak. Ezáltal Az örökség tempója is gyakran eldöntetlennek érződik, ami különösen az elnyújtott lezárásnál válik feltűnővé.
A film képi világán azonban mindez kevéssé érződik: Csukás István rutinosan találja meg azokat a plánokat, amik Árpi bácsi lakását egyszer fojtogató börtönnek, máskor keserédes nosztalgiával átitatott, szebb napokat látott családi fészekként érzékeltetik. Az operatőri munka erejét így a kissé generikus, tipikusan thrilleresre húzott fényelés sem gyengíti.
Az örökség történetében ott van egy koherens thriller-dráma hibrid ígérete, amit a rendezői koncepció bár érezhetően gazdagítani igyekezett, ennek mégis a film tempója, drámaisága és a társadalmi kontextus látta kárát. Persze, még így is örömteli, hogy a hazai mozis nézettségi lista új sikervárományosa egy olyan munka, ami a maga módján végül is azt hirdeti: figyeljünk oda jobban a környezetünkben élő idős emberekre.
Az örökség már látható a mozikban, a Vertigo Média forgalmazásában.
