Az elismert színész-rendező-producer azzal indokolta döntését, hogy napok óta világszerte médiumok igyekeznek vele interjút készíteni a Franciaország szerte a külvárosokban elszaporodott zavargásokkal kapcsolatban, és mivel nem tud eleget tenni az összes kérésnek, úgy határozott, saját weboldalán közli véleményét a történtekről.

„Nehéz túllépni a politikusok moralitásnélküliségén, ami kivívja a fiatalok gyűlöletét. Mégis önuralomra kell intsem magam, hogy ne bátorítsam a lázongókat. Sarkozy, aki úgy jelent meg a francia médiában akár egy amerikai sztárjelölt, és aki az utóbbi években megmutatta politikai ambícióit megragad minden alkalmat, hogy saját népszerűségét növelje. Ez alkalommal Sarkozy, aki a lázongókat a >söpredék< jelzővel illette, mindennel szembeszállt, amit a Francia Köztársaság képvisel: a szabadság, az egyelőség és az emberek testvériségének eszméje.”

A gyűlölet
A jelenlegi belügyminiszter és elnökjelölt viselkedése nemcsak alkalmatlanságát mutatja a probléma kezelésével kapcsolatban, hanem rávilágít arra, hogy Sarkozy valójában egy gyenge, demagóg és önimádó Napóleon-utánzat – állítja Kassovitz.

Szerinte a külvárosi utcák mostani lángba borulásáért a miniszter is felelős, aki nem mutat tiszteletet a városszéli területek lakói iránt, és „szeretné, ha vízágyúval távolítanák el azokat a punkokat”, nem pedig a bevándorlók nehéz életkörülményei. „Elfogadhatatlan, hogy egy politikus megengedi a helyzet további elfajulását, amit az évek óta tartó elutasítás és igazságtalanság okozott, és teret enged a megfélemlítésnek, ami a francia társadalom egy jelentős csoportját sújtja.”

Sarkozy úgy viselkedik, akár egy háborús uszító – folytatódik az állásfoglalás – a gyűlölet gyűlöletet szül, de a belügyminiszter az elégedetlenség elfojtását tartja az egyetlen megoldásnak. Majd a szerző párhuzamot von a franciaországi és a palesztin-izraeli zavargások között. Kassovitz kijelenti, hogy Sarkozy Georges W. Bush propagandagépezetének csodálója, és hasonló módon igyekszik manipulálni az embereket, illetve, akárcsak az amerikai elnök, elkötelezettje a „terrorizmus elleni harcnak”.

„A történelem már bebizonyította, hogy nyitottság és gondolkodás hiánya két közösség között fokozza a gyűlöletet és szaporítja az összeütközéseket. Számos közösség számára csak a zaj és a harag marad, hogy létezését jelezze.”

A filmes szerint Sarkozinek nem szabad eljutnia az elnöki székig, mert akkor nézetei a hatalommal párosulva teljes egészében megvalósulhatnak. „Ismétli-e a történelem önmagát? – kérdezi Kassovitz – Igen! A történelem folyamatosan ismétli önmagát.” Majd azzal folytatja, hogy az „egyetlen igazság birtokosainak” hatalomvágya és egocentrizmusa diktátorokat teremt.

„Sarkozy bizonyosan egy kis-Napóleon, bár azt nem tudom, hogy megvan-e benne az igazi ereje, de holnap már nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla” – fejeződik be Kassovitz állásfoglalása.