Az Egyesület elsősorban a magyar filmek digitális online jogainak védelmét tűzte ki célul, hiszen a szélessávú internet rohamos elterjedése következményeként az online kalózkodás az utóbbi néhány évben hazánkban is hihetetlen méreteket öltött. Az interneten számos módon zajló illegális filmkereskedelem aktuális és kikerülhetetlen probléma, amely nemcsak a szerzői jogászokat, de a magyar filmkultúra minden résztvevőjét érinti.
A konferencia rövid, szakmai előadásokkal kezdődött. Elsőként a NKÖM Audiovizuális Főosztályának illetékes munkatársa beszélt a filmtörvény és a filmjogok rendezéséről. Dr. Zahar Balázs szerint az állam fontos feladata az audovizuális örökség védelme és digitalizációja, a kormányzatnak azonban a filmipar támogatásán túl a filmek megőrzéséről is gondoskodnia kell. Elmondta, hogy a szerzői jog tekintetében a régi és a rendszerváltás utáni magyar filmeknél nem ugyanaz a helyzet, hiszen míg a régi magyar filmek jogtulajdonosa az állam, addig az újabb magyar filmek esetében a támogatás ténye még nem teszi az államot a szerzői jog tulajdonosává. Szerinte az államnak kötelessége az új, digitális terjesztési módokat elősegíteni, illetve hangsúlyozta a különböző jogszabályok egyeztetésének fontosságát.
Ezután Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, az Eurimages munkatársa a szerzői jogrendszer két, alapvetően ellentétes típusáról beszélt. Az egyik szerint a személyes jogok tulajdonosa kizárólag a szerző, akinek az engedélyétől függ az adott mű minden előfordulása, ezért pénz jár neki, és ezeket a jogokat sosem adhatja el. A másik (Hollywoodra jellemző) típus szerint a szerző „csak” elkészíti művét, utána pedig bárki megveheti a tulajdonosi jogokat, vagyis a copyright-ot. Kézdi-Kovács ezek után részletezte a szerinte irányt mutató franciaországi példát, ahol az új törvények olyan nagy vihart kavartak, hogy végül is visszavonták őket. A francia nemzetgyűlés egyik radikális újítása ugyanis egy olyan globális licensz bevezetése lett volna, aminek értelmében a felhasználónak egyszer és mindenkorra 7 eurót kellett volna fizetnie, ezért cserébe pedig korlátozás nélkül bármit letölthetett volna az internetről. Végül a büntetéseket szigorították: egy mű lemásolásáért 38 euró pénzbírságot kell fizetni, ha valaki ezt meg is osztja az interneten, azért 150 eurót, egy illegális szerver tulajdonosának pedig 300 000 euró, sőt még akár három évi börtön is lehet a büntetése. (Németországban még határozottabban oldották meg a problémát, ott ugyanis minimum 2 év börtönbüntetés jár a szerzői jogok megsértéséért.)
Kézdi-Kovács Zsoltot Dr. Petrányi Dóra prezentációja követte A T-Online és a digitalizáció címmel. Kiderült, hogy a filmek 50%-a (más becslések szerint 80%-a) forog illegálisan az interneten, túl nagy tehát a szakadék legális és illegális között. A telekommunikációs cég honlapján elérhető (kb. 200 filmet tartalmazó) online téka nem megoldás, ezért kívánják majd ősszel bevezetni az Európában is egyre népszerűbb ún. IPTV-t, amely egyszerre szélessávú, online TV és digitális videótéka. Ezzel kapcsolatban azonban egyelőre sok még a nyitott kérdés (például ami a vételkörzetet, a kábelszövetségi tagságot, a fejlesztéseket, a helyi műsorszolgáltatókat vagy a digitális műsorterjesztési törvény tervezetét érinti), illetve megoldatlan még a kiskorúak védelme vagy a reklámkorlátozás.
Veszelovszki Zsolt a port.hu kulturális programajánló portál alapítója csak röviden szólt hozzá az elhangzottakhoz. Szerinte a világ egy kis segítséggel önmagától megoldja majd a problémákat. Elmondta, hogy a cyberpunkokat amúgy is lehetetlen korlátozni, az emberek többsége pedig, akármit teszünk is, nem szeret fizetni, még akkor sem, ha egyszerűbb az egyes műveket megvenni, mint ellopni. Hangsúlyozta a kínálat és a kereslet közötti óriási különbséget, mivel az online kalózkodás nem csak a premier- és mozifilmeket érinti, hanem a Magyarországon mindeddig kiadatlan és éppen emiatt beszerezhetetlen alkotásokat is, amelyek között sok a kuriózum.
Az utolsó, tanulságos és igazán megdöbbentő szakmai előadást az online kalózkodásról a Digitalfilm munkatársa, Hornyák Mihály tartotta. A statisztika szerint 2004-ben kb. 100 000 fájlcserélő felhasználó tevékenykedett Magyarországon, kb. 20 000 honlap volt elérhető, amelyek egyetlen emeltdíjas SMS áráért akár több terabájtnyi adatot szolgáltattak, és kb. 1000 fizetős FTP szerver működött. 2004-ben tehát a warez közösség célja az online kalózkodással a pénzszerzés volt, 2006-ra azonban ez, a torrentrendszer hazai elterjedése miatt megváltozott: az emeltdíjas SMS honlapok száma néhány százra, a warez szerverek száma pedig 50 alá süllyedt. Ezt azonban szerinte nem könyvelhetjük el egyértelműen se sikerként, se kudarcként, hiszen ma Magyarországon évente mintegy kétszáz millió filmes tartalmat töltenek le illegálisan az internetről. A peer-to-peer rendszeren alapuló különböző DC-klienseket használók száma 2004-ben 15 000 volt, jelenleg 45 000-en vannak, és míg a torrent linkek száma 2004-ben elenyésző volt, addig ma már három millió ilyen magyar link érhető el az interneten.
A szakmai előadásokat egy élő, internetes bemutató követte, ahol az előbbiekben tárgyalt különböző online kalózkodási módszereket mutatták be: láttuk például néhány SMS warez oldal több ezer filmes kínálatát, illetve a DC++ programmal bepillantottunk egy közismert és népszerű magyar hub életébe. Végezetül pedig egy kerekasztal-beszélgetés következett volna, ezen azonban csak Petrányi Dóra vett részt, így végül csak őt faggatta néhány producer, újságíró és néző. Befejezésképpen pedig megtudhattuk, hogy ma mintegy kétezer magyar audio-vizuális mű lelhető fel az interneten, és hogy a legtöbbet (több milliószor) letöltött magyar film nem más, mint az uristen@menny.hu.
A jövőre nézve az utóbbi pár év tendenciái alapján valószínűnek tűnik, hogy a filmkultúra védelme és az online kalózkodás lényegi visszaszorítása egy ideig még biztosan várat magára. Mindenesetre a Digitalfilm filmszakmai fóruma már önmagában is egy lépés efelé.
