A Helló, Haifa! lehatárolt, egynapos időkeretben a tér kitágítására tesz kísérletet: amint hőseink eltávolodnak jelenlegi, szerény lakóhelyüktől, a lehetőségek lassan feltárulnak, a feszültségek finoman oldódnak, a családi konfliktusok kezdenek elsimulni és a főszereplők is másik helyet keresnek maguknak a még mindig újszerűnek tűnő párkapcsolatukban.
Különös utazás ez, a szülés előtti napok létbizonytalanságában őrlődő hősök lakásproblémája hirtelen kivetül életük minden területére: toxikus függőségeikre, labilis emberi kapcsolataikra, az anyagi stabilitás hiányára.
Kép a Helló, Haifa! című filmből
Tamara (Victoria Rosovsky első szerepe) fiatal, de nem szemtelenül az, az anyasághoz semmiképp. A várandósság 36. hetében már határozott elképzelései vannak a szülésről, nem akar császármetszést, és nem akarja, hogy az anyja mellette legyen. Párja, az éretlen, drogproblémákkal küzdő, tehetséges zenész, Adam (Leib Levin) napszemüvege mögé bújva fújja a füstöt, így tervezi kibekkelni, hogy a családalapítással forduljon a sorsa.
Adam és Tamara kaotikus életet élnek és érzékenyen gondolkoznak nem csupán gyermekük jövőjéről, de az őket körülvevő társadalmi valóságról is. A zaklatott és felkavaró nap során Tel-Avivból Haifára utaznak a férfi toldozott-foldozott Peugeot-ján, és belekóstolnak a csendesebb, de kulturálisan pezsgő, néhol festői új város lehetőségeibe. Lelki utazás és szertelen társadalmi körkép ez, idősebb askenázi lakóktól egészen egy lélektelen, elegáns, mégis megfizethető lakóparkig vezet, közben pedig nemcsak azt kutatják, milyen is a világ, amelybe hamarosan megszülető gyermekük érkezik, de saját vágyaikkal, reményeikkel és csalódásaikkal is kénytelenek számot vetni.
Anat Malz a kiélezett élethelyzetet és a drámai sűrítést, a néhol kissé felületes szociót és a tömör egyperceseket váltogatja, a vitáknak és feszültségnek ugyanakkora súlya van, mint a váratlan abszurdnak és az idilli felhőnézegetésnek.
A rendező kiválóan fogalmazza meg a várandósság utolsó szakaszának tünékeny, túlérzékeny hangulatát. Tamara élete összes területén szeretne rendet tenni, valójában egy problémához van ereje hozzányúlni, és ez a lakáskeresés. Csendes mélázások, tétlen lebegés az időben, ugyanitt erős késztetés, hogy a békétlen kapcsolatokat megzabolázza, rendezze az élet nagy dolgait – ez mind a szülés előtti létállapot a Helló, Haifa! képsorain, hozzá olyan feszítő kérdésekkel, hogy miért nem fordul meg, és ha már így van, meg lehet-e szülni egy farfekvéses babát.
Kép a Helló, Haifa! című filmből
Tamara életébe 24 óra leforgása alatt érkezik az üresen csengő orvosi, majd a spirituális megfejtés és a nagyon is személyes üzenettel bíró saját születéstörténet. Ugyanígy egész arzenálját kapjuk a különböző társadalmi helyzetű és filozófiájú embereknek és a számtalan módon elrontott ingatlanoknak. Egy tetthelyszínként elhíresült konyha, meredek létráról megközelíthető gyerekszoba, és a felismerés, hogy a világ épp olyan szűkös, mint saját kapcsolatuk – így nem csupán a gyereknek nincs elegendő helye, hogy megforduljon.
Ahogy a világjárvány és a gazdasági válságok hatására egyre több családalapító kénytelen elhagyni az egyre költségesebb életet kínáló divatos nagyvárosokat, úgy talál magának egyre könnyedebben azonosuló közönséget Anat Malz filmje. Adam és Tamara nem csupán egy pár a sokból, azokat az embereket testesítik meg, akik lemondásaik mellé lelki munkát és valódi tartalommal bíró döntéseket tesznek. Mindebből a filmben kevés konkrétum jelenik meg, inkább csak érezzük a két bizonytalan, szerencsétlenkedő emberen.
Tamara már az első jelenetben elszív egy tiltott cigit, és nincs a napnak olyan perce, hogy ne sóvárogna még egy slukk után, mégsem tekinti feladatának, hogy együttérezzen a leszokás első sikertelen napján a perceket számoló Adammel. A kajafutárként dolgozó férfi inkább a családi szálak mozgatásában jeleskedik, mint a körülöttük lévő tárgyi világ rendbetételében, nem érdekli sem az, hogy miből fogják eltartani a gyereket, sem az, hogy szerelme mit szól hozzá, ha a háta mögött felhívja édesanyját, akivel évek óta nem beszél.
Kép a Helló, Haifa! című filmből
Nem a kudarcos anya-lánya kapcsolat az egyetlen, ami Tamara vállát nyomja: büszke rá ugyan, hogy illusztrátorként dolgozik, de nincsenek válaszai, amikor földhözragadt kérdésekkel érkező anyósa saját anyagi helyzetével szembesíti. A segítőkész rokonok ironikus gesztussal Adamnek a kisstílű családi vállalkozásban, Tamarának pedig egy fényképes bögrékre és egyedi mágnesekre szakosodott üzletben ajánlanak helyet, ezzel már a nulladik kilométernél garantálva az ábrándjaiknak búcsút intő, savanyú felnőttek jövőjét.
De Adam és Tamara kapcsolata sem áll fényesebben: a köztük lévő dinamika emblematikus beszélgetése, amikor a férfi bizonygatja, hogy ugyan szakadt kis kocsijukban nincs már semmi üzemanyag, még nagyon messzire elvisz így is.
Sarit Vino-Elad a másik nagymama, Adam édesanyja szerepében tour de force a hol csendben vívódó, hol egymást faképnél hagyó, hullámzó kedélyű párocska életében. „Úgy élsz, mint egy hajléktalan az idióta autóddal, nincs benne benzin” – osztja ki ő is csóró fiát, és bölcs tanácsokkal áll Tamara mellett. A filmben szerepel több váratlan dulakodás is, de egyik sem megy közelébe annak, amikor a felbőszült anya nekimegy Adamnak.
Nem az élethelyzet, inkább a rokon karakterek és az atmoszféra – na meg a szereplőket mindenhova elvivő autó márkája – miatt juthat eszébe a magyar nézőknek a Helló, Haifa! világáról Szilágyi Zsófia Január 2. című második filmje. A kisrealista közegben megmutatkozó hétköznapi szorongások és az új élethelyzet adta hatalmas drámai feszültség közös mindkettőben, ahogyan a főszereplők meggyőző játéka és a – magyar filmben is örökzöld témának számító – lakáshiány kínzó valósága is. Szilágyi filmjében az egyik helyről másikra hurcolkodás körei, a Helló, Haifa! szülőpárja számára a fájdalmasan nehéz, szintén rituális otthonkeresés ugyanúgy a fészekrakás, az elköteleződés és a közös jövőbe vetett hit legalapvetőbb kérdéseit tárják fel.
Tamara lépcsőt mászik és fűszeres halat eszik, míg pipogya, de sármos Che Guevara-ként viselkedő szerelme a lakópark kertjében elbújva gyújt rá a vágyott spanglira, és valójában mindketten ugyanazt az érzést keresik. Féltékenység és csalódás, elfogadás és továbblépés, mindez belefér egyetlen napba, ami Tamara és Adam számára megváltásnyi időt jelent, hiszen végre elhihetik, hogy nem a lakás a boldogság záloga.
A Helló, Haifa! augusztus 6-tól látható a hazai mozikban a Cirko Film forgalmazásában.
