Akárki akármit is mond, Magyarországon az alkoholizmus igenis népbetegség. Most pedig vonatkoztassunk el a hazafias tiltakozóktól, és attól a rendkívül erős érvtől, hogy máshol is isznak, és gondoljuk végig. Az alkoholfogyasztás szerves része a kultúránknak, a mindennapi életnek: iszunk, ha ünneplünk, ha búsulunk, ha nincs kiút, a határok viszont egy idő után könnyen elmosódnak.
Till Attila legújabb játékfilmje nem kifejezetten arról szól, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kijózanodjon. Persze elemeiben szól arról is. A történet során fény derül a főhős életének arra a mélypontjára, ami ahhoz vezetett, hogy meghozzon egy döntést, de ez még csak a kezdet.
Az És mi van Tomival? sokkal inkább arról szól, hogy mi történik utána.
A film már gyakorlatilag a legelső jeleneteiben sokkol. A sikeres bábelőadás és az azt követő delíriumos afterparti után hazaérkező Sanyi részeg kiborulása brutális és fájdalmasan sokáig tart – valószínűleg nincs olyan néző, akit ne fogna el a gyomorgörcs. Az embert egyszerűen pofonüti a valóság, és a főhőssel együtt nekünk, nézőknek is időbe telik magunkhoz térni. Ez az a pont, amikor a főhősünk szinte mindent elveszít maga körül: a feleségét, a lányát és gyakorlatilag a karrierjét is. Egyedül a múlt kísértete marad meg.
A mindent megsemmisítő epizód után öt évvel vesszük fel a fonalat, amikor azt gondolhatnánk, minden kezd sínen lenni, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A főhős (aki, ha eddig nem derült volna ki, egyáltalán nem Tomi, hanem Sanyi, vagyis ifjabb Szálka Sándor) ugyanis elejétől a végéig egyértelműen szánalmas, de legalábbis szánni való alak. Sikertelen bábszínész, aki színészlegenda édesapja árnyékában él, próbál „felelős felnőtt” lenni, de az élet mindig újabb és újabb próbák elé állítja.
Az eseményeket egy Anonim Alkoholisták-gyűlés indítja be, ahol Sanyi már egyfajta mentorszerepet tölt be. Kiderül ugyanis, hogy az egyik fiatalabb tagot, Tomit már napok óta nem látták, és jogosan merül fel az aggodalom, hogy esetleg újra az üveghez nyúlhatott (a történet szempontjából nem nagy spoiler, hogy viszonylag hamar kiderül, hogy így történt). Így hát útnak indult Sanyi, aki küldetésének tekinti, hogy fiatalabb társát legalább megpróbálja megmenteni, és társául szegődik a liftszerelő Pali, aki szintén a gyűlés résztvevőinek egyike.
Itt azért már oldódik a hangulat, a film helyenként kifejezetten humoros, de valahogy mégis ott lapul a feszültség minden pillanatban. Az alkoholizmusból ugyanis lehet, hogy van kiút, de a megpróbáltatások egy döntéssel semmiképpen nem érnek véget. Az És mi van Tomival? igazi erőssége az, hogy megmutatja, milyen nehéz megküzdeni a démonjainkkal, és mennyi veszélyt rejthetnek a legátlagosabb hétköznapok is.
Bizonyos szempontból merész lépés, amikor egy főszereplő ennyire mélyről indul. Egy tomboló alkoholistával, aki a családját sem kíméli, viszonylag nehéz szimpatizálni, de Thuróczy Szabolcs alakításának, és annak köszönhetően, hogy a történet pont megfelelő ütemben vázolja fel Szabi személyiségének aspektusait, a karakter mégis tökéletesen működik.
A film egyik legerősebb része, amikor azt mutatja meg, hogy a társadalom még mindig mennyire nem tud mit kezdeni egy ilyen helyzettel. Az, hogy Sanyi nem iszik, a körülötte lévők számára nemcsak hihetetlen, de sokan tényleg, szó szerint képtelenek felfogni. Mert hát egy korty ugye nem árthat, az alkohollal úgyis mindenkinek van valami problémája, sőt egyeseknek konkrétan személyes sértés, ha valaki visszautasítja a felkínált alkoholt. Tomiról viszonylag keveset tudunk, de az még róla is kiderül, hogy a saját anyja is totális tagadásban él, ami a fia alkoholproblémáját illeti.
Egy másik jelentős motívum a visszaesés kérdése, és kifejezetten jó döntés, hogy van kontraszt a szereplők között. Mindannyian máshol tartanak a saját útjukon, és mindig fennál a veszélye egy olyan krízisnek, ami az alkoholfogyasztás katalizátora lehet. Mert igazából az alkoholista sem jókedvében iszik. Palinál csak felvillan a kiváltó ok, Sanyi esetében viszont a személyes háttér adja meg a film másik fő vonalát. Sanyi ugyanis folyamatosan azért küzd, hogy végre „Szálka Sándorrá” válhasson, miután az egész életét az apja árnyékában élte le, és amije van, azt is többé-kevésbé neki köszönheti, legyen az egy budapesti ingatlan, vagy a szánalmas alkalmi munka az Auchanban. A film során azonban egyértelműen látszódik, hogy elindul egy úton, van új kapcsolata, gyereket vár, és úgy néz ki, hogy még a lányával való kapcsolata is helyre kerülhet.
Ami az atmoszférát illeti, Sanyi és Pali kétszemélyes „Odüsszeiája” Budapesten, és úgy az egész történet ugyan földrajzilag nem nagy kaland, de Budapest utcái és a villamos megteremti az otthonos közeget. A díszletek Sanyi lakásában szintén betalálnak. Pont így nézhet ki egy szétszórt, középkorú férfi háza, aki az elhunyt sztár apja örökségén és relikviáin kívül nem sok mindent tud felmutatni. Ami kicsit kizökkent az élményből, az például Pali „élettere” – egy liftszerelő valószínűleg nem egy olyan lakásban él, mint amit valami otthon magazinból rántottak elő.
A kameramozgások olyan erőteljesek, hogy nehéz nem tudatos döntésként kezelni őket, a remegés és a szédülés akár még passzolhat is a tematikához, de egy idő után kezd fárasztó lenni, és helyenként nem feltétlen tűnik indokoltnak.
Összességében ezután jogosan merülhet fel maga a címadó kérdés, hogy tulajdonképpen mi van Tomival, de erre a játékidő nagy részében nem igazán kapunk választ. Tulajdonképpen a végén sem igazán, vagy lehet, hogy épp ez az egész film lényege. És mi van Sanyival? És mindenkivel? Lehet erre válaszolni? Számít ez? Igen is meg nem is. Az És mi van Tomival? közel sem tökéletes, de mindenképpen értéket ad, és rengeteg mindent, amin még gondolkodhatunk.
