A magunk módjára üvölteni kronologikusan követi Kassák Lajos életét, és minden életszakasz kapcsán különböző szakértőket szólaltat meg. Az Érsekújváron töltött fiatalkorán például a szintén onnan származó költő és performer, Juhász Rokko kalauzolja végig a nézőt.

Ezt követően megjelenik Standeisky Éva, Kassák életművét kutató irodalomtörténész, valamint két francia galériaigazgató (Benoit Sapiro és Denis Kilian), illetve Nagy Pál, a Franciaországban élő irodalmár is. A narratíva gerincét ugyanakkor a Tilos Rádió Régen minden jobb volt! című műsorának felvételei adják, melyben négy történész (Csunderlik Péter, K. Horváth Zsolt, Konok Péter és Balázs Eszter) meséli el és interpretálja Kassák életének markáns periódusait és állomásait.

A perspektívák demokratizmusának eredményeképpen árnyalt képet kapunk mind a művész, mind a közszereplő Kassák útjáról. Még az életművet behatóan ismerő néző is sok újdonságot hallhat művészetének szociopolitikai hátteréről, munkás “ellenkultúrába” ágyazottságáról, ahogyan budapesti aktivizmusáról, párizsi utazásáról, bécsi emigrációjáról vagy nemzetközi hírnevéről is.

A film alaposan bemutatja be elszigeteltségét és egyedi határhelyzetét a mindenkori baloldalon belül: “a szociáldemokratáknak túl radikális volt, a kommunistáknak meg túl konzervatív”. De nem hallgatja el a rá esetleg rosszabb fényt vető részleteket sem, mint első felesége öngyilkossága, politikai szerepvállalása a Tanácsköztársaság idején vagy annak hiánya az ’56-os forradalomban. A Tilosban vendégeskedő történészek még esztétikai kritikával is illetik Kassákot, amiért lázadó énjét hátrahagyva öregkorát “polgári művészként” töltötte.

Eközben rengeteg részletet hallhatunk Kassák írásaiből. Időskorában készült felvételeken ő maga is beszél, de a film nagy részében Erdhardt Miklós hangján szólal meg, aki két éve szóról szóra felolvasta az Egy ember élete című önéletrajzi regényt. Megtámogatva a konstruktivista képek animációjával, A Képarchitektúra Manifesztuma különösen hatásos Erhardt előadásában, de Kassák és Victor Vasarely levelezését is jó volt hallani ebben a formában.

A dokumentumfilm ezzel el is éri elsődleges célját, hiszen amellett, hogy megismerkedünk személyes drámájával, végig halljuk Kassák sorait és látjuk a képeit. Azonban Dér Asia nem éri be ennyivel: a képi világ, az auditív dimenzió, illetve a narratíva időnként egyaránt váratlan irányokat vesz. A doku tulajdonképpen archív és mai, talált és a filmhez készült felvételek kollázsa, ami nem tesz különbséget mondjuk egy Kádár-kori híradó anyaga és egy milliós értékű festmény között.

A magunk módjára üvölteni jelenetei funkciójuk alapján két csoportba rendezhetőek: egyrészt ismeretterjesztő epizódok, másrészt olyan részek, melyek különböző módokon Kassák ma is érvényes hatását próbálják beazonosítani kortárs művészek bemutatásán keresztül. Például megfigyelhetjük, ahogy Túzok szlovákiai rapper elkészít egy Kassák-replikát. (Mellesleg egy számát is előadja.)

Ennek megvan az az előnye, hogy a film sosem válik tankönyvszerűvé vagy unalmassá, és az asszociatív váltások következtében megőriz valamit Kassák dadaista szellemiségéből is. Ugyanakkor vállalja a veszélyt, hogy a célzottan csak Kassákra kíváncsi néző ezeket a váltásokat feleslegesnek érezheti.

Dér Asia dokufilmjében megfigyelhető egy általános törekvés, hogy minél több aktuális témát érintsen. Ennek érdekében többször párhuzamot von Kassák és az általa bevallottan inspirált művészek között, forradalmi témájú szövegei alatt rendszerváltáskori és FreeSZFE tüntetéseken készült felvételeket mutat, de képileg összekapcsolja a náci Németország és Putyin Oroszországának hadseregét vagy a századeleji munkásmozgalmat és az Orczy téren álló Gólya közösségét is.

 

Ezek a társítások időnként erőltetettnek hatnak, ahogy azt is felesleges feszegeteni, hogy ha ma élne, Kassák vajon Facebookon, Instagramon, TikTokon vagy más szociális média platformon lenne-e aktív. De kétségtelen, hogy ez a törekvés ad egyfajta experimentális lendületet a vállalkozásnak, és hitelesen építi be az avantgárd hangulatot.

Összességében A magunk módjára üvölteni összetett és igényes alkotás, ami alaposan körüljárja Kassák alakját. Nem véletlenül kapott különdíjat a Verzió Fesztivál zsűrijétől.

A dokumentumfilmet november 16-án lehet megnézni a Toldi moziban, illetve november 21-ig elérhető az Online Verzió videotárában.