“Több mint egy kávéház, a korszak tükre volt. Ide jártak a kulturális élet legfontosabb szereplői, az írók, a zeneszerzők és a színházi esztéták" – mesélte a Frici & Aranka címen forgó tévéfilm ötletgazdája és kreatív producere. Juhász Annánál jobb idegenvezetőt nem is kívánhattam volna, irodalmárként több mint egy évtizede dolgozik az emblematikus fővárosi kávéházak, a Hadik, a Centrál és a New York kulturális szervezőjeként.
A mélyvíz (fotó: Pozsonyi Janka)
Alattunk sűrű "szivarfüstbe" burkolózott a kávéház központi terme, a “mélyvíz”, amelyben a stábtagok nyüzsögtek. Az asztaloknál jól öltözött urak és hölgyek üldögéltek, előttük kávé, vagy smaragdzöld, abszintnak látszó folyadék és napilapok. Egy 1917-ben játszódó jelenet felvételéhez készültek a legendás asztaltársasággal: Tóth Árpád (Pásztor Ádám), Havas Gyula (Bakos-Kiss Gábor), Harmos Ilona (Páder Petra), Kosztolányi Dezső (Hajdu Tibor), az asztalfőnél pedig Karinthy Frigyes (Bölkény Balázs) és első felesége, Judik Etel (Tenki Dalma) foglaltak helyet.
“Szerintem ők azok, akik először magukkal ragadnak minket középiskolában, amikor elkezd finomodni az érzelmi világunk” – mondta Juhász Anna, de elárulta, hogy a film másik központi figuráját hiába keresem közöttük, csak később lép be Karinthyék életébe. “Az én motivációm Böhm Aranka volt. A kávéházi kultúrával kapcsolatban minden a férfiakról szól. A XI. kerületben lakunk, ami tele van olyan nevekkel, mint a Móricz Zsigmond körtér, Kosztolányi Dezső tér, Karinthy Frigyes út. És hol van Böhm Aranka, aki miatt mindenki idejött Budára? Az érdekelt, hogy ki volt ez a különleges és nagyhatású nő, akiről mégis sok rosszmájú megemlékezés maradt fenn.”
Juhász Anna (fotó: Pozsonyi Janka)
Karinthy és második felesége, Böhm Aranka orvos-pszichológus házasságát hangos botrányok övezték. A hűtlenség egyiküktől sem állt távol, de ezt a nő hírneve sokkal jobban megsínylette. “Aranka okos, független nő volt, erős, igazi múzsa. Nagy hatással volt Adyra és Déry Tiborra is. Egy üres szépség, egy egyszerű hisztérika erre képtelen lett volna.” Ennek ellenére sokban hasonlítottak egymásra és megértették a másik humorát is. Úgy találkoztak, hogy az akkor 27 éves Aranka telefonon keresztül “megviccelte” Karinthyt.
Az alkotók egyelőre még titkolják, ki kapta a szerepet, de Juhász Anna megmutatta az ódon készüléket a falon, amivel az előző nap a sorsfordító telefonbetyárkodást rögzítették. Árnyalni próbálják a karakteres Böhm Aranka-képet. Ehhez nemcsak Karinthy naplóit, hanem minden fellelhető visszaemlékezést és forrásművet felkutattak Vajda Anikó forgatókönyvíróval, mindezt a kor szakértőjével, Fráter Zoltán irodalomtörténésszel ellenőrizték le.
.jpg)
Bölkény Balázs és Tenki Dalma (fotó: Pozsonyi Janka)
A forgatókönyv mintegy 20 évet ölel fel, Karinthy és Böhm Aranka előéletével indul, majd Karinthy halála után, 1938-ban zárul. “Nehéz időszak, de a városépítészet és kávéházi kultúra szempontjából hatalmas fejlődés játszódik le. Ez a korszak nem csak a magánügyem, azt látom, hogy nagyon sokan keresik Karinthy és Kosztolányi témáját.” A filmmel kimondott céljuk, hogy az irodalomóráról ismert szerzőket hús-vér figuraként hozzák közelebb a nézőkhöz, főleg a diákokhoz.
A látott jelenet is ezt a megközelítést támasztja alá: a nyugatosok vidáman italoznak és verseket szavalnak. Nagy taps, majd mindenki Karinthyt és az Így írtok ti-t követeli. “Frici” hiába védekezik azzal, hogy már öt éve mindig ezzel jönnek neki, a végén az egész társaság egyszerre üvölti: “Fulladjon meg Ady Endre lehetőleg máma még”. Ezután új szereplő tűnik fel a színen, kezében poggyásszal. Somlyó Zoltán érkezik vidékről, aki a fővárosba jött szerencsét próbálni, miután Karinthy kedvezően nyilatkozott egyik verséről.
Csáky Attila (fotó: Pozsonyi Janka)
“Van abban valami felemelő, hogy nálunk még az úgymond mellékszereplők is a XX. század első felének legnagyobb alakjai. Tóth Árpád, Németh Andor, Somlyó, vagy a fiatalon meghalt Havas Gyula. Az írók és barátok megformálására igyekeztük a jövő nagy színészgenerációját már most megtalálni. Szerintem ez nagyon jót tesz a filmnek, és nagyot robban most mindenki, aki játszik benne” - súgta meg a felvétel alatt Csáky Attila, a film producere. Az NFI pályázata alapján a színészeket a társintézményből választották ki, ám a Karinthy Színháznak nincs önálló társulata. Szerencséjük volt azzal, hogy az intézmény vezetését átvette a Magyar Teátrumi társaság, így széles körből tudtak válogatni a filmhez.
Egy rövid cameót a producer is vállalt, korabeli bárzongoristának öltöztetve felesége, Juhász Anna is alig akart ráismerni. “Zongorán kísérem az énekes Karinthy Verát, Karinthy Frigyes dédunokáját, aki dizőzként egy sanzont ad elő a délutáni nagyjelenetben.” Véleménye szerint a színészek számára örömjáték kosztümös filmben szerepelni, a produkciót övező érdeklődés alapján pedig a közönség ki van éhezve az irodalomtörténeti filmekre. Elmondta, bíznak abban, hogy siker esetén más jeles szerzőkkel is folytathatják ezt a megkezdett utat.
Fecske Flóra másodoperatőr (fotó: Pozsonyi Janka)
“Legendás barátságokról forgatni barátokkal érdemes igazán. Az operatőrrel, Szecsanov Martinnal több mint 30 év köt össze minket, az ő esztétikai érzékében vakon megbízom. Egyszerre végtelenül nagyvonalú és spontán egyszerű, összetéveszthetetlen atmoszférát teremt képeivel.” Csáky Attila az elmúlt években több produkciót is készített itthon és Kazahsztánban Tóth Tamás rendezővel, ezek közé tartozott egy, a Budapest Bár - A pesti dal története című dokumentumfilm, amelyben fontos szerepe volt a kávéházi világnak. Nem is volt kérdés számára, hogy őt kérje fel most is rendezőnek.
“Karinthyn nőttem fel, 10 éves korom óta olvasom, elválaszthatatlan részemmé vált” – mondta el Tóth Tamás, akinek már a vizsgafilmje is Karinthy Ferenc (az író és Böhm Aranka fiának) novellája alapján készült. Szerinte kevésbé ismerik az emberek Karinthyt a filozofikus oldaláról: “Nagy gondolkodónak tartom, és az intellektuális énjéhez kapcsolódik Böhm Arankával való szerelme is, aki hasonló jellem volt.”
Tóth Tamás (fotó: Pozsonyi Janka)
Tóth Tamás lírai szerelmesfilmként írta le a készülő alkotást, ami új szögből mutatja be az írót és második feleségének közös életét: “Egy laza mozdulatokkal felvázolt kettős portré, impresszionista stílusban. A nehezebb oldaláról fogtuk meg a történetet, nincs egy központi mag, hanem kiragadott jeleneteken keresztül haladunk végig az életükön.”
A Vasisten gyermekei és a Rinaldo rendezője képzőművészettel is foglalkozik, a New York kávéház pedig esztétikai szempontból is ideális helyszín számára: “Az építészet mindig nagyon fontos szerepet kap a filmjeimben. Rendkívül hálás itt forgatni, világszám ez a kávéház. Bármerre fordulsz, minden fotogén, nem kell csalni semmivel a látványban.”
A rendező hetekig bújta a társulati “tablókat”, amíg rátalált a tökéletes Karinthyra, akivel kisvártatva én is találkozhattam a karzaton. “Sokszínű, összetett személyiség volt, komoly életkedvvel, miközben rengeteg tragédiát megélt. Hatalmas kihívás, egyben megtisztelő feladat eljátszani. Olyan szerep, amiért az ember színész lesz” – válaszolta kérdésemre Bölkény Balázs, a Pesti Magyar Színház művésze arról, milyen érzés az író bőrébe bújni.
Bölkény Balázs (fotó: Pozsonyi Janka)
Miután megkapta a szerepet, egykori osztályfőnöke, Cserhalmi György tanácsát kérte: “Azt mondta, ne próbáljak karinthys lenni, legyek inkább bölkényes, és ebből lesz majd karinthys a dolog.” Cserhalmi azt is javasolta, hogy a forgatás előtt ne nézze meg az Utazás a koponyám körül filmváltozatát, nehogy Latinovits Zoltán játéka befolyásolja.
“Szerették egymást, de nem volt egy nyugodt, békés kapcsolat az övék, rengeteg konfliktus és iszonyatos hullámvölgyek voltak benne”. Karinthy és Böhm Aranka kapcsolatában érdekesnek tartja, hogy a két erős egyéniség között sosem tudott kialakulni a hierarchia: “Folyamatos libikóka volt közöttük, és felváltva estek kétségbe attól, ha a másik éppen külön utakon járt. Ugyanakkor olyan fokú szerelem volt köztük, annyira értették, ismerték és elismerték egymást, hogy mindig visszatértek a másikhoz. Csak a halál tudta szétválasztani őket.”
(fotó: Pozsonyi Janka)
“Azért egy kicsit kirázza az embert a hideg, ha belegondol, kik jártak ide. Érdekes, hogy ez a költők törzshelye volt, akkoriban jellemzően nem a körúti kocsmákba szorult a művészközeg”. Bölkény Balázs a helyszínnel kapcsolatban elárulta, ő nem egy kávéházba járó típus, vendégként zavarban érezné itt magát. Ha viszont az lenne a kérdés, hogy melyik nyugatos szerző asztalához üljön oda, nem a “húzónevekre” lenne a legkíváncsibb: “Havas Gyula vagy Somlyó Zoltán nagyon érdekel. Somlyóról a mai jelenet kapcsán olvastam most sokat, nagyon felkeltette az érdeklődésem szélsőségekkel teli, nagy amplitúdójú élete, Baudelaire-hez hasonló szellemisége.”
A rivaldafényből szintén kevesebb jutott ki Harmos Ilonának, azaz Kosztolányi Dezsőnének. Az egykori színházi díva pedig műfordítóként tevékenykedett és maga is publikált a Nyugatban. Könyvként kiadott visszaemlékezései a film alkotóinak is fontos forrást jelentettek, Böhm Arankáról például kifejezetten csípősen írt. Filmbéli énjének, Páder Petrának viszont nem kellett bemutatni, az egyetemi felvételire a “Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd”-kezdetű levelével készült, amit Radákovich Máriának (Kosztolányi szeretőjének) címzett.
Páder Petra (fotó: Pozsonyi Janka)
“Nagyon sokáig mondtam még fellépéseken és castingokon is. Az évek alatt együtt ért velem ez a szöveg, amikor felhívtak, hogy casting lesz Harmos Ilona szerepére, elnevettem magam, hogy akkor végre megérkeztünk.” Ezt a levelet a forgatás előtt is sokszor felidézte magában. Annyira sikerült beleélnie magát a szerepbe, hogy az első forgatási nap helyesen ráérzett, hogy Ilona sosem hordott fülbevalót, amit aztán a korabeli fotók is igazoltak.
“Pont arról beszélgettünk a többiekkel, mit követel meg az embertől egy ilyen ruha. Tartást ad, az ember rögtön elkezd szofisztikáltan fogalmazni, odafigyelni a viselkedésére.” Páder Petra elárulta azt is, hogy ezen a napon a saját kosztümje volt rajta, ami tökéletesen passzol a korszakhoz. “Így egy kicsit hazavihetek Harmos Ilonából, megmártóztatom a szerepben, aztán belógatom a szekrénybe.”
(fotó: Pozsonyi Janka)
“Karinthyék több időt töltöttek ezeken a helyeken, mint otthon, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt az otthon-szerű atmoszférát erősítjük a látványban” – mondta Pallós Nelli látványtervező, aki a díszletekért és a jelmezekért is felel a produkcióban. A New York kávéház belső terét a 2000-es évekbeli felújítások során megőrizték az eredeti állapotában, itt ezért főleg a berendezésre koncentráltak. “Fontos volt az asztalok terítéke, a nagyon jellemző újságtartók korabeli printelt újságokkal, amit gondosan kiválasztott alapanyagra nyomtattunk.”
A kellékek kapcsán szerencsével jártak, sikerült eljutni egy olyan műgyűjtőhöz, akit nagyon fellelkesített, hogy a filmben életre kelhetnek muzeális értékű tárgyai. “Saját maga pucolta ki a szipkákat, szidolozta újra az ezüstöket. Előkerültek a fiókból századfordulós korabeli csipkék, jelmez kiegészítők, fehérneműk, amit meg is mutatunk a filmben.”
Valóban felüdítő érzés volt egy rövid időre a régi idők pompáját árasztó kávéházban megpihenni, még annak tudatában is, hogy a filmbeli karakterekre odakint már hasonló vész leselkedik, mint ami minket is fenyeget mostanában. Judik Etel, azaz Boga sajnos nem is élte túl a spanyolnáthát, ám ezzel megnyitotta az utat Böhm Aranka előtt.
(fotó: Pozsonyi Janka)
A producerek elmondták, hogy aznap forgatnak utoljára nagy szettben, utána azt veszik fel, ahogy Böhm Aranka híres portréja készül Berény Róbert műtermében, majd a Vasúttörténeti Parkba mennek, hogy a stockholmi vonatutat rögzítsék. A film promótálásának része lesz az is, hogy a Karinthy Színházban rögzítenek egy napjainkban játszódó keretsztorit, amiben az író dédunokája, Karinthy Vera idézi meg a felmenőit. Búcsúzóul kiderült az is, hogy a játékfilm mellett Csáky Attila és Juhász Anna egy Karinthy Mártonról szóló dokumentumfilmen is dolgozik.
A Frici & Aranka Juhász Anna kreatív producer ötlete alapján készült, írója Vajda Anikó, rendezője Tóth Tamás, operatőre Szecsanov Martin, látványtervezője Pallós Nelli. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készülő alkotást a Sanzonfilm Stúdió gyártja Csáky Attila producer irányításával, a Karinthy Színházzal és a Magyar Teátrumi Társasággal együttműködésben.
