Manapság az igazi férfi minden nap eszik valamit, ami helyrebillenti a napi stressztől zsibbadt bélflóráját. Mivel az agy-bél tengelyét egyenesben tartja, kedves és kiegyensúlyozott, a csiganyállal és kollagénnel kenegetett arca feszes hatvan felett is, a percre beállított diétával és edzéstervvel örökifjú adonisszá tornázza magát, legalábbis ezt mesélik Hollywoodtól a TikTokig. De a félistenek nem így teremnek, hanem traumák és szorongások sora faragja őket – mondja Jonathan Glazer.

Legalábbis az ezredforduló környékén forgatott korszakos reklámjaiban és az első nagyjátékfilmjében (Szexi dög, 2000) Glazer a szorongó, gyáva, öregedő, töketlen, ráncos, puffadt, sovány, inas, sérülékeny, hanyatló, de kitartó és néha önmagukat is legyőző, renyhe főnixmadárként feltámadó férfiak líráját teremtette meg. Azokét a férfiakét, akik enyhén másnaposan, izzadságszagúan, aranyérrel és teniszkönyökkel törnek a csúcsra.

Jonathan Glazer és Ray Winston a Szexi dög forgatásán

Azt túlzás lenne állítani, hogy Glazer az ezredfordulón kizárólag félmeztelen férfiakat filmezett, de az biztos, hogy semmi más nem érdekelte ennél jobban: a Rabbit in your Headlights (előadó: Unkle és Thom Yorke) és a Song for the Lovers (előadó: Richard Ashcroft) videoklipek, a háromrészes Guinness reklám-sorozat (Surfer, Swim Black, Dreamer) a Nike – Parklife, a Wrangler – Whatever You Ride, a BT Easyreach – Lamppost, Volkswagen – Protection mind Glazer monomániáját bizonyítják. A kilencvenes évek nagy klip- és reklámfilmrendező-generációjának (Spike Jonze, Chris Cunningham, Michel Gondry, Anton Corbijn) sok mindent elnézett a megrendelő és elhitt a célközönség, de azért öregedő szörfösökből (Surfer), nyugdíjas versenyúszóból (Swim Black), pocakos amatőr focistákból (Parklife) alkotói univerzumot építeni akkor is ritkaságnak számított. 

Glazer nagyfilmes pályájának legelső pár snittjében rögtön be is mutatja a sikeres férfit. Az enyhén elhízott, visszavonult kasszafúró Gal Dove (Ray Winston) ma már instant bőrrákosnak számító vörös testtel, sárga fürdőgatyában, Persol napszemüvegben és strandpapucsban totyog, és ez máris maga a diadalmenet. Túlélte és hátrahagyta az esős szürke Angliát, a maximum közepesstílű gengszterkedést és az ehhez tartozó nyomasztó férfi társaságot, és boldogan él ex-pornós feleségével és üti el az időt hétköznapi hedonizmussal egy korábban hasonló foglalkozást űző párral a spanyolországi villájában. 

Ben Kingsley

Ebbe az idillbe rondít bele egy új munkaajánlattal Don Logan (Ben Kingsley), akitől mindenkiben azonnal megfagy a vér. Don különös karakter: egyszerre szemérmetlenül kicsinyes levakarhatatlan csinovnyik és maga a gépfegyvernyelvű patás ördög. Dont a londoni alvilág egyik mindenható ura, Teddy Bass (Ian McShane) küldte, hogy visszarángassa egy nagyszabású széftörő balhéba, ahol Galnek még a fürdőgatyáját sem kell lecserélnie. Ehhez az egészhez azonban Galnek se kedve, se bátorsága nincs, a kérdés, hogy képes-e szembeszállni Donnal és a múltjával.

A film lényegében egy medencés nyaralóban játszódó kamaradrámából és egy profánul homoerotikus, gőzfürdőben elkövetett heistből (úszónadrágos férfiak egy gőzfürdő medencéjében fúrják meg a szomszédos bank páncéltermét, ütvefúróval), valamint annak következményeiből áll. Ennek ellenére a Szexi dög zavarba ejtően fordulatos és sokszor kiszámíthatatlan, de nemcsak Glazer klipes-reklámos vizuális stilizálásától az – azért a hegyoldalról legördülő szikla vagy a nyúldémon többszöri felbukkanása nem elhanyagolható truváj –, de a dialógusok hangvételváltásaitól, a feszültség élezésétől és humorral tompításától, a groteszk és abszurd elemek folyamatos variálásától is. 

A forgatókönyvet Louis Mellis és David Scinto írta, ők jegyzik az ugyanebben az évben megjelent Gengszterek gengsztere forgatókönyvét is, melyet eredetileg Glazer rendezett volna. Louis Mellis emellett a már említett Guiness-reklámok narrátora is. A szupercsapat további tagja Jeremy Thomas producer volt, aki addigra már túl volt egy jó, ám sikertelen gengszterfilmen, a Stephen Frears rendezte Árulón.

Ray Winston

A brit gengszterfilm ezredforduló környéki feltámadása (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, Blöff, A krupié, Gengszterek gengsztere, Torta) jól korrelált Glazer férfi közösségeket bemutató munkáival, de nemcsak ez tette kultikussá a Szexi dögöt, hanem Glazer másik mániája is, a szorongás és az artikulálatlan félelem beemelése a műfajba. A paranoia és a feldolgozatlan érzelmek teszik Don karakterét legyőzhetetlen szörnyeteggé, és engednek teret az eltorzult valóságnak.     

A Szexi dög a gengszterfilm zsáner-dekonstrukciójával egy múltjától szabaduló férfi életközépi válságát meséli el. A napbarnított kasszafúrót kiröhögni érvényes, de nem együttérezni vele lehetetlen.    

Jonathan Glazer nyilvánvalóan már akkor nagy művész volt, amikor még egy egész estés filmet sem forgatott (lehet, akkor volt a legnagyobb, de legutóbbi filmje, az Érdekvédelmi terület miatt erről biztosan megoszlanak a vélemények), mindenesetre a Szexi döggel úgy készített korszakos jelentőségű mozifilmet, hogy lényegében mindent megtartott korábbi klipes és reklámos munkáiból. 

A Szexi dög augusztus 30-án, péntek este 19:00-kor lesz látható a Corvin moziban, a Cinekorda jóvoltából.