Képzeljük magunk elé a festői szépségű Wroclaw korszerű, sok termes moziját, ahol a júliusi melegben fiatalok azért állnak sorban, hogy bejussanak a hatvanas-hetvenes évek magyar filmjeire. Történik mindez egy nagy nemzetközi fesztiválon, ahol több mint ötszáz film és számtalan más kísérő program közül válogathattak a Lengyelország minden sarkából idesereglő filmrajongók. Magam sem hiszem, ha nem látom. Reveláció volt a Jancsó retrospektív, egy új generáció fedezte fel magának a Szegénylegényeket, vitatta Jancsó filmjeit az óváros kávézóiban vagy este a fesztivál klubban. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett, és egyre nagyobb hírnévnek örvendő fesztivál egyik kiemelkedő programja volt a magyar film aranykorának bemutatása. A vetítésekre meghívták az alkotókat: Sára Sándort, Dárday Istvánt, Gyarmathy Líviát, Kovács Andrást, Sándor Pált, Mészáros Mártát, aki egyben a lengyel filmek versenyén a nemzetközi zsűri elnöki tisztét is betöltötte. A megdöbbent rendezők nem tudtak magukhoz térni a teli vetítőtermek láttán, s az is kisebb kulturális sokk volt számukra, hogy a vetítések után a zömmel fiatal nézők okos, kíváncsi kérdéselket tettek fel, valódi érdeklődéssel hallgatták az alkotókat. A sokat megélt filmrendezők valószínűleg évtizedek óta nem tapasztaltak ilyen eleven érdeklődést filmjeik iránt. A fiatal nemzedéket ezúttal Pálfi György képviselte legújabb filmjével, a Nem leszek a barátoddal, szintén telt házak előtt. A magyar jelenlét nagyon erős volt: a fesztiválklubban három estén is magyar zenekarok léptek fel, és az egyik könyvbemutatón egy fiatal lengyel szerzők által összeállított kötetet mutattak be, amelynek tárgya, talán mondanunk sem kell, a magyar film aranykora, vagyis a lengyelek számára legendaként élő hatvanas-hetvenes évek magyar filmjét. A bemutatón megjelentek a rendezők, és személyes vallomásokkal egészítették ki a kötetet.
 |
| Egy új generáció fedezte fel Jancsót Báron György vezetésével |
De csoda volt maga a fesztivál is. Az óváros fesztiválvárossá alakult, a vetítések, kiállítások, zenei események, könyvbemutatók, workshopok, előadások egyszerre zajlottak a moziban, az operaházban, a Bábszínház klasszicista épületében, a fesztiválklubban és a Főtéren, ahol esténként ezrek nézték a filmeket az óriáskivetítőn a szabad ég alatt. A fesztivál tíz napja alatt minden a művészetről szólt a városban, ahol a filmet egy szélesebb művészeti és kulturális kontextusban fogyaszthatják a fesztiválozók. Sokat elárul a hangulatról, hogy a külföldieket kísérő tolmácsok, segítők önkéntesek, akik pusztán a mozi-belépőért vállalják a munkát, és már az is nagy megtiszteltetés, ha valaki bekerül az önkéntesek irigyelt csapatába, mivel olyan sokan jelentkeznek egész Lengyelországból. Az idei vendégek között a számos magyar rendező mellett jelen volt többek között Agnes Varda, Peter Greenaway, Krisztof Zanussi, jövőre Godard-t várják.
 |
| A fiatal nemzedéket ezúttal Pálfi György képviselte |
A fesztiválnak idén kb. százötvenezer látogatója volt, a rendezvény mégis megőrizte családias, barátságos jellegét. A magyar látogatónak elcsordul a nyála az irigységtől, ha a magyar Filmszemlére gondol. Az égbekiáltó különbséget nem csak az magyarázza, hogy Lengyelországban sokkal több tisztelet és szeretet övezi a kultúrát, mint nálunk. Ennek a fesztiválnak a létét önmagában a kedvező kulturális közeg nem magyarázza, kellett hozzá az emberi tényező: Roman Gutek. Neki egyébként sokat köszönhet a magyar film, évtizedek óta forgalmaz magyar alkotásokat, régen politikai, ma inkább üzleti kockázatot vállalva, és ezzel egyben azt is elárultuk, hogy az illető úr filmforgalmazó. Gutek már egyetemista korában filmklubokat vezetett, majd megvett egy kis mozit Varsó szívében, és elkezdte forgalmazni az európai művészfilmeket. Ő mutatta be Jancsó, Huszárik, Bódy és a többiek filmjeit, nemrég indította el a magyar klasszikusok DVD kiadását. Ő álmodta meg az Új Horizontok Fesztivált, ami a kezdetektől többre törekedett, mint hogy bemutassa az adott év lengyel és európai filmtermését. Gutek a kezdetektől összművészeti fesztiválban gondolkodott, ahol a film, a képzőművészet és a zene együtt szólal meg, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek egymással. Évek óta a fesztivál vendége Szemző Tibor, tavaly az ő operájával nyitották meg a fesztivált, a narrátor Krystina Janda volt. Szemző idén a „Filmek a művészetről” versenyprogram zsűrijében dolgozott.
 |
| Élő legendák a fesztiválon: Agnes Varda |
A fesztivált három éve fogadta be Wroclaw, büszkén és örömmel támogatja, ahogy a szponzorok és a minisztérium is, így a hat versenyprogram (nemzetközi játékfilm, lengyel film, „film a művészetről”, dokumentum, animáció, rövidfilm) díjazottjai komoly pénzeket nyernek, amivel bele tudnak vágni következő filmjükbe. Az idei díjazottak: a fő díjat az angol Steve McQueen Éhség című börtönfilmje kapta, a lengyel filmek versenyét a fiatal Xawery Zulawski Lengyel-orosz háború című filmje nyerte, ami kis túlzással lengyel Tarantino-filmnek nevezhető. A film alapjául szolgáló kultuszkönyv a fiatal Dorota Maslowska műve, magyarul is megjelent.
