Szükség van-e meleg médiára?

Ha Gobbi Hilda élne, itt lenne a helye
Pálfi Balázs, a Tilos Rádió Szappanopera helyett és a Petőfi Rádió Önazonos című műsorának szerkesztője, továbbfűzve a gondolatot, feltette a kérdést, vajon szükség van-e meleg mozgalmakra, szükség van-e egyáltalán melegekre. A válasz adott: melegek vannak, tehát meleg mozgalmak és médiumok is vannak. Természetesen a meleg orgánumok szerepe az évek során változott. Ez utóbbit támasztotta alá Bencze Gábor, a Mások című folyóirat főszerkesztője is, aki kifejtette, hogy a 15 éves magazin annak idején „nem pusztába kiáltó szóként” indult. Célja az volt, hogy tájékoztassa a melegeket, nincsenek egyedül. Ma már a Mások inkább életmódmagazinként funkcionál. Steigler Sándor, a pride.hu és gay.hu esetében az online oldalak intimitását és az erős fórumok adta lehetőségeket emelte ki. A gay.hu főszerkesztője azt sem tartotta kizártnak, hogy eljön a meleg tévéműsorok ideje is. Pálfi Balázs végül úgy összegezte a hallottakat, hogy meleg mozgalmakra éppen azért van szükség, hogy felszámolják önmagukat, amikor majd megszűnik a hátrányos megkülönböztetés. Amíg azonban problémák és konfliktusok adódnak ebből, igenis szükség van a meleg médiára, aminek természetesen nem az a szerepe, hogy szembeállítsa a melegeket a nem melegekkel.

Kihez szól a meleg média?

Pálfi Balázs a saját példáján keresztül bizonyította, hogy az is jó, ha a meleg média kifejezetten a melegekhez szól, de az is jó, ha a nem melegeket is megcélozza. Ugyanis amíg a Szappanopera helyett a homoszexuálisok műsora, az Önazonos kifejezetten a párbeszédre épít. A mások főszerkesztője ezzel szembe azt hangsúlyozta, hogy ők a melegek szemüvegén keresztül nézve, tehát más arányokkal állítják össze a híreket.

Fontos-e, hogy híres emberek, közéleti személyiségek a nyilvánosság elé tárják másságukat?

Bencze Gábor szerint egy írónál, mint például David Herbert Lawrence, a Lady Chatterley szeretőjének szerzője esetében, közelebb visz a személyiségéhez. A nyilvánosság elé állni pedig már csak azért is fontos, mert így talán a rejtőzködő homoszexuálisok is könnyebben levetkőzik a gátlásaikat. Ehhez a gay.hu főszerkesztője még hozzátette, nem kell skarlátbetűt viselni, de szégyellni sem szabad a nemi identitást, hiszen az nem lehet bűn. Ugyanakkor például hozta fel Ruppert Everettet, aki nemrégiben azt nyilatkozta: mióta felvállalta másságát, kevesebbet foglalkoztatják. Pálfi Balázs viszont éppen arról számolt be, hogy Angliában működőképes volt a dolog, igaz, se érveink se erkölcsi alapunk nincs arra, hogy bárkit is kényszerítsünk a nyilvánosság felvállalására. Magyarországon ez még különösen nem divat, bár a beszélgetőtársak abban egyetértettek, hogy Gobbi Hilda, ha élne, elfogadta volna a meghívást a kerekasztalra.

 Bencze Gábor még mindig komoly szerepet tulajdonít a félelemnek. Továbbgondolva mindezt felmerült a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés kérdése is. E téren a beszélgetés résztvevői negatív és pozitív tapasztalatokról is beszámoltak. Kerekes János, a Navégre című ingyenes meleg újság főszerkesztője például kifejezetten jó reakciókról számolt be. Szegedi László ugyanakkor felvetette a nős nem nős, elvált férfi munkahelyi konfliktusait is, míg Opovszky Sándor, a pride.hu fotósa az önerősítő félelmekre helyezte a hangsúlyt.

Melegek és a politika

„Nem szeretni, elviselni! Nekem már az is elég.”
Pálfi Balázs (Szappanopera helyett, Önazonos)
Amíg Clinton első dolga volt a melegeket a hadseregbe verbuválni, Berlin és Párizs polgármestere pedig kinevezését követően azzal állt választói elé, hogy meleg, Magyarországon szinte egyetlen politikus sem vállalja fel a homoszexualitását, s egyetlen politikai erős sem épít a melegekre- vetette fel az est moderátora. Pálfi Balázs erre úgy reagált, hogy bár hivatalos felmérés nem létezik, a köztudatban az él, hogy a melegek általában a liberálisokhoz húznak. Szegedi László ezzel szemben az 50-50 százalékos megoszlást tartotta reálisnak, amit Opovszky Sándor, az SZDSZ Új Generáció Melegjogi Munkacsoportjának tagja, a fórumok tanulságával támasztott alá. A Mások főszerkesztője a téma egy másik oldalát világította meg, amikor arról beszélt, hogy a politikai pártok nem szeretnek kockáztatni, lásd: még az egyetlen liberális párt elnöke is csak a választások előtt volt hajlandó nyilatkozni a lapjának. 

Melegek és a tolerancia

Nem csak a melegekkel szembeni tolerancia fontos, hanem az is, hogy maguk a melegek legyenek toleránsak például más hátrányos helyzetű csoportokkal szemben – vetette fel a gay.hu főszerkesztője. Ezt még a melegeknek is tanulniuk kell, s ebben fontos szerepe lehet a médiának is. A Mások főszerkesztője hangsúlyozta. Odáig már eljutottunk, hogy nem illik kirekesztőnek lenni, csak még nem teljesen fogjuk fel, mit is jelent ez a gyakorlatban. Szélsőségként felmerült a meleg holokauszt kérdése is, ám Pálfi Balázs leszögezte, hosszú kutatások után sem sikerült bizonyítékot találni arra, hogy bárkit a homoszexualitása miatt hurcoltak volna haláltáborba. A toleranciáról pedig csak annyit mondott: „Nem szeretni, elviselni! Nekem már az is elég.”

fotó: szűcsmiklós