A Véletlenül írtam egy könyvet című családi film egy Nina nevű kiskamasz lányról szól, akinek legnagyobb vágya, hogy író legyen (Demeter Villő). A kislányt és az öccsét az anyuka (Lovas Rozi) halála óta egyedül neveli apjuk (Mátray László), aki animációs rendező. Nina életében női mintaként merev nénikéje (Tenki Réka) tölti be. Az apa életébe azonban egyszer csak új szerelem (Rujder Vivien) érkezik, Nina pedig felkavarodott érzelmeit a szomszédban élő írónő (Zsurzs Kati) és az írás segítségével próbálja meg feldolgozni.
Lakos Nórával beszélgetünk
„A legcsodálatosabb, hogy van egy 13 éves főszereplőnk, aki minden jelenetben benne van, napi 6-8 órát forgat velünk és fantasztikus, ahogyan dolgozik” – utal a rendező a Ninát játszó Demeter Villőre. A fiatal főszereplő ekkor még nincs a helyszínen, de a szintén fontos szerepeket játszó Tenki Rékát, Rujder Vivient és Zsurzs Katit már láttuk a különböző padoknál interjút adni. A Véletlenül írtam egy könyvet nemzetközi koprodukció, mivel egy holland könyv alapján készült, „organikus gondolat” volt, hogy holland partnereket keressenek hozzá. A rendezőre nagy hatással volt a Tess és én - Életem legfurcsább hete című 2019-es holland ifjúsági film, ezért ennek a gyártóját, a BIND-et keresték meg a filmtervvel.
„Számomra nagyon fontos a gyerekfilm, szerintem ez megalapozza a jövőt és a jelent is, azt, hogy értéket teremtsünk és értékes filmeket hozzunk létre a fiatal közönségnek. Bízunk benne, hogy ez a film is ilyen lesz, egy sírós-nevetős alkotás, ami megmutatja, hogy az íráson keresztül hogyan tudjuk feldolgozni a gyerekkori veszteségeinket, traumáinkat” – teszi még hozzá a Cinemira Gyerek-és Ifjúsági Filmfesztivál alapítójaként is ismert Lakos Nóra, mielőtt átadná a szót a film magyar producerének. Sümeghy Claudia a Topolánszky Tamás Yvannal közös gyártócégükkel (JUNO11 Pictures) elsőként állt be a film mögé. „Nóri három évvel ezelőtt talált meg minket a projekttel. Rögtön úgy éreztem, hogy ehhez személyesen is tudok kapcsolódni.” A filmterv bekerült a rangos holland Cinekid Festival szakmai programjára, ahonnan első hazai produkcióként elhozta az Eurimages co-production development díját is.
Sümeghy Claudia a díszletben
„A díj beindította a film életútját. A gyártását a Nemzeti Filmintézet, a Holland Filmalap és az Eurimages is támogatta. Igazi európai koprodukció, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy holland könyvet a magyarok filmesítenek meg. A kiadója a mai napig nem hiszi el, hogy ez megtörténik.” A producer arról is beszámol, hogy ők az első NFI-által támogatott hivatalos zöld-produkció, a vállalásukba beletartozik, hogy nem aggregátorokból szerzik az áramot, nem használnak eldobható petpalackokat, hetente egyszer pedig vegetáriánus napot tartanak. „Szeretnénk hozzájárulni az élhető jövő fenntartásásához. Apró lépések, de igyekszünk ebbe az irányba haladni” – fogalmaz.
Sümeghy Claudiát a korábban említett személyes kapcsolódásról kérdezzük, ezért felelevenít egy fájdalmas emléket: a főszereplővel egykorú volt, amikor megbetegedett a nagymamája. „Együtt éltünk a nagyszüleimmel, a nagymamám volt az, aki az édesanyai szerepet leginkább betöltötte nálam. Két év betegség után meghalt, amikor 16 éves voltam. Iszonyú nehezen dolgoztam fel, 25 éves koromig nem tudtam erről beszélni, nagyon nagy trauma volt. Akkoriban elkezdtem naplót írni, hogy gondolkodás nélkül kiadhassam az érzéseimet. Évekig ez segített letenni a tinikori terheket, ugyanakkor arra is tökéletes volt, hogy megörökítsem a legszebb pillanatokat. Már a szinopszis is emlékeztett erre érzésre, valahol ebben a kislányban megtalálom magam, annak ellenére is, hogy soha nem szerettem volna író lenni.”
A sok érdeklődő miatt a díszletbejárást három turnusban tartják, de szerencsére nekünk már az elsőhöz sikerül csatlakozni. A Napraforgó utca gyakori célpontja a vezetett városi sétáknak, építészeti tematikájú túráknak, és egy kicsit olyan érzés, mintha mi most is egy ilyenen vennénk rész a producer vezetésével, csak a Bauhaus mintateleppel kapcsolatos érdekességek helyett a film gyártása a téma. A stáb 50 napot forgat, ami viszonylag hosszúnak számít a magyar produkciók tekintetében. Ennek az az oka, hogy a gyerekszínészekkel csak korlátozott óraszámban lehet egy nap dolgozni, és ez megdobja a forgatási időszakot – tudjuk meg Sümeghytől. A forgatás Magyarországon zajlik, az utómunkára viszont Hollandiában kerül majd sor. „Játékos látványvilága lesz, az élőszereplős felvételeken 2D-s animált feliratok jelennek majd meg, miközben Nina írja a könyvét.”
Az iskolától pár perc alatt el lehet jutni a forgatás fő helyszínére, az utcácskába, amihez egy kis hídon kell átmenni. Elsőként azt a házat közelítjük meg, aminek csak a homlokzatát filmezik, így kívülről alakítja Nináék családjának otthonát. Nem véletlen, hogy ehhez az utca egyik legjellegzetesebb, Fischer József által tervezett épületét választották, a Bauhaus a film egész látványvilágát meg fogja határozni. „A motívumrendszere a kosztümöktől kezdve a kellékeken át sok mindenben visszaköszön. Nagy kreativitást igényelt, hogy megtaláljuk azt a szűk metszéspontot, ahol a Bauhaus és a könnyedebb, tinilányos hangulat tud találkozni.” Ez a feladat Szurdi Juci látványtervezőre és Király Hedvig art directorra hárult, a belső díszlet alapján pedig pompásan megoldották.
Demeter Villő interjút ad
A belsőket az utca szemközti oldalán található házban forgatták, amelyet az utcafront felől fák takarnak, látványosabb része a telek hátsó kertjére néz. A látványcsapat által átalakított belső térre valószínűleg korábbi bérlője sem ismerne már rá. „Ez a tér nagyon máshogy nézett ki, csak a gyönyörű ívek és a korlát voltak adottak a galérián” – meséli a producer. A barátságos, kicsit sötét, de a legapróbb részletekig élethűen berendezett kétemeletes házba belépve egyébként nehezen lehetne megmondani, hogy itt nem egy többgyermekes család él. A falakról rajzolt portrék lógnak, a kellemes nappali egyben van az apuka rajzfilmstúdiójával, tele vázlatokkal és firkákkal.
A galériára recsegős lépcső vezet fel, a beugróban egy nagy plüsslajhár lóg. Fent nyílik az apa hálószobája, a fürdőszoba, és egy furcsa, papírhengerekből épített szófa található (talán a zöld-produkció jegyében?), amire szigorúan tilos ráheveredni. Nina szobáját viszont egy műteremben veszik majd fel Budaőrsön, mert ott speciális kameramozgásokra lesz szükség. A nappaliból „álomkonyha” nyílik, a film fontos helyszíne, a valóságban viszont nem létezik, csak egy kis teraszrész volt ott, ahol a stáb felhúzta. Sümeghy Claudia a nappaliban mesél tovább a forgatásról: az egyéb helyszínek eddig Zsurzs Kati karakterének, az írónőnek a Lejtő úti háza és a XVI. kerületi Ikarusz atlétikai pálya voltak. Legközelebb a Lupa-szigetre mennek, a forgatás pedig a Balatonon záródik, ami ideális nyári befejezés.
Rujder Vivien
Bár külföldön ezt nem értik, a családi film kifejezést szeretik használni a film kapcsán. A már olvasni tudó gyerekektől a nagyszülőkig mindenkinek lesz benne olyan karakter, akivel tud azonosulni. „Azt az élményt szeretnénk visszaadni, ami régebben megvolt itthon, de az elmúlt 20 évben már nem annyira jellemző, hogy egy magyar filmet együtt nézhetnek a gyerekek, a szülők és akár a nagyszülők is.”
Miután beigazították a reluxát a tekintélyes méretű ablakon, elkezdődik a munka a délelőtti jeleneten, ami a konyhában játszódik. Az apa új barátnőjével édeleg reggel a konyhában. A kamera a nappaliban, Mátray László és Rujder Vivien is hálóköntösben a konyhapultnál. „Uborka, ölelés, orrpuszi, szájpuszi, csattanás és akkor idenéztek” – hangzik az instrukció, a műveletet többször is elpróbálják az éles felvétel előtt.
Lakos Nórával a ház előtt, az útpadkán üldögélve beszélgetünk a forgatás déli szünetében. „Nagyjából a film fele a regény, a fele pedig amit hozzáírtam, az íróval egyeztetve minden változatot. Hál’ istennek imádta, és azt mondta, bárcsak ő is beleírta volna ezeket a könyvbe. Nagyon szerencsés találkozás volt” – meséli a rendező, aki egyben forgatókönyvírója és társproducere is a filmnek.
Mátray László
Demeter Villőt 300 kislány közül választotta ki. „A korához képest kisebbnek tűnik, de hatalmas mélység van a tekintetében, arcában van valami felnőttes és elképesztően természetesen játszik.” Villőnek ugyan ez élete első forgatása, mégis profi módjára kezeli a helyzetet a rendező szerint: „Elképesztően maximalista, de közben játéknak fogja fel. Egy csettintésre képes sírva fakadni, aztán kijön a megható jelenetből és rögtön oda ugrik a fókuszpullerhez, hogy jaj, ez mi, és kipróbálja, milyen fókuszt húzni.”
„A forgatókönyv szintjén még nem volt a Bauhaus-stílus a fejemben, de amikor elkezdtünk helyszínt keresni, hamar rátaláltunk erre a házra és beleszerettem. Azért fogalmazódott meg bennem, hogy a Bauhaus jó lesz a filmünknek, mert izgalmasak a formai elemei, a színvilága, de közben egy nagyon egyértelmű rendszerben dolgozik. Egyszerre jár a földön és mégis nagyon játékos, és ez jellemző a filmünkre is. Egy kislány valóságos története, nem mese, mégis elemelt formában valósítjuk meg, ami segítehet a fiatal közönségnek a komoly témát is élvezetes módon befogadni.” Első nagyjátékfilmje, a Hab kapcsán sokszor kapott olyan visszajelzést a nézőktől, hogy olyan, mintha az olasz- vagy egy francia filmek látványvilága köszönt volna vissza benne. Úgy érzi, vizuálisan ez igaz lesz a Véletlenül…-re is. „A Bauhausban az is jó, hogy nagyon kapcsolódik Magyarországhoz, de közben univerzális, a világ minden pontján ismerik és értik."
Sümeghy Claudia producer és Lakos Nóra rendező
A megözvegyült apát játszó Mátray László szerint karakterének erős, szeretetteljes a viszonya a gyerekekkel. „Nem énközpontú figura, nagyon figyel, hogy jó legyen nekik. Gyászolja a feleségét, a gyerekkel való kapcsolatát nem tudja felülírni semmi, évekig ez az ő élete. A filmben majd lesz egy pont, ahol változik.” A Hab után másodszorra forgat Lakos Nórával, akiben szereti a mókás természetét. „Az előző film után tartottuk a kapcsolatot, tudja hol tartok az apasággal, milyen vágyaim vannak, talán ezért választhatott engem. Az első film után már félszavakból értem, érzem a hangulatát. A Habban pár héttel előtte választottak ki a karakterre, váratlanul ért, itt már előbb megkaptam a szerepet."
Szerencsés véletlen, hogy a kislányát alakító Villővel már ismerték egymást. „Az édesapja gyerekkori barátom, mindketten Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön életünk, középiskolából, színjátszókörből, egyetemről is vannak közös élményeink. Jártak nálam a gyerekekkel, kijöttek a tanyára, én is voltam nálunk, szóval ez egy jó kapcsolat. A castingon viszont nagyon meglepődtem, hogy ott van Villő, teljes véletlen volt. Kicsit meg is ijedtem, hogy milyen lesz színészként ott lenni mellette, de szerencsére semmi gondunk nem volt. A közeledés nem okozott problémát, nem menekülünk egymástól.”
Demeter Villő a sajtónapnak is a központi sztárja, két forgatócsoport között tudunk vele beszélgetni. „Nagyon élvezem a forgatást, mindenki nagyon figyel rám és jóban lettem a stábbal, hogyha van szünetünk, akkor is el tudok velük lenni. De a jelenetben nagyon kell koncentrálnom, így ilyenkor próbálom kizárni a barátságokat” – mondja a kislány, akinek összeszedettsége tényleg felveszi a verseny bármelyik profi színésszel, az ember meg nem mondaná, hogy ez az első napja, amikor interjúkat kell adnia.
Az apa dolgozószobája
„Zsurzs Katival kezdhettem a forgatást. Ő is kicsiként kezdett el színészkedni, ezért tapasztalatokkal látott el, segített hogyan csináljam, nagyon jó kapcsolatot ápoltam vele. Most már lementek vele a forgatási napok, de nagyon élveztem. Tenki Rékát és Rujder Vivit is nagyon szeretem. Igaz, hogy Réka nem volt sokat, de nagyon vicces, ahogy Adélt megjeleníti. Vivivel meg nagyon vicces volt, amikor a fejére öntöttem a majonézt egy drámai jelenetben, akkor mindenki nagyon nevetett” – meséli felnőtt színésztársairól.
„Nina a film elején próbálja kizárni, hogy meghalt az anyukája. Az írás és Lídia, az írónő által elkezdi érdekelni, milyen volt az anyukája. Annyira szép, ahogy ez meg van jelenítve, nagyon szép fejlődésen megy keresztül.” Villő egyetlen színészi tapasztalata a dráma szakkör. A castingosok látóterébe úgy került, hogy díjat nyert egy vers és prózamondó versenyen, aminek következtében szerepelhetett a Rímerdő című műsorban. Arról, hogy van-e, amiben tényleg hasonlít Ninára úgy vélekedik: „Nina szerintem elég magabiztos és én is annak gondolom magamat. Szeretek olvasni és írni, vezetek naplót is, de nem hiszem, hogy író leszek.”
Lakos Nóra
Nemcsak a forgatást, hanem az atletizálást is megszerette az elmúlt hetekben. „Négy napot voltunk az atlétikapályán, volt egy jelenet, ahol esett az eső, és úgy kellett gátat futni. A gátugrást három hónapja gyakorlom a film miatt, és lehet, hogy szeptembertől folytatom, mert nagyon elkezdtem élvezni és egész jól megy.”
A Véletlenül írtam egy könyvet várhatóan 2025-ben kerül a magyar mozikba. „Az lesz a legfurcsább, hogy a gyerekfőszereplők már teljesen máshogy fognak kinézni a premieren, amikor bemutatjuk a filmet” – teszi hozzá a bejárásunk végén Sümeghy Claudia.
