A Nagy Houdini

A modernség ikonja Portré Houdini-ról

Nyakkendőszabóságtól a névmágiáig

„Tegyen eleget kihívásunknak, hogy ott marad egy ágyú torka előtt, mely ágyúhoz önt hozzákötöztük. Meggyújtjuk a húsz perc alatt leégő gyújtózsinórt, és ha nem sikerült idejében kiszabadulnia, kilövi önt ágyúnk a Királyság földjén.”
A Brit Királyi Tengerészet (Münchhausen báró helyett) egy földi halandóhoz intézte elvetemült sorait 1911 februárjában; és - az akkor harminchét éves - Houdini tizenhét perc alatt szabadult meg az ágyútól. A produkció izgalmát némiképp gyengítette, hogy a rendőrfőnök nem engedélyezte a zsinór meggyújtását.
 
Dagadjon a keblünk: Glóbuszunk legismertebb illuzionistája Weisz Erik néven látta meg a napvilágot, Budapesten, a Rákosárok utca 1-ben - Weisz Sámuel és Steiner Cecília negyedik fiúgyermekeként, 1874-ben.

Az Egyesült Államokbeli Richters-gyárban nyakkendőszabóként dolgozó, bűvészet-imádó fiatalembernek 1889-ben került a kezébe a legnevesebb francia illuzionista, Jean Eugène Robert-Houdin – Memoirs of Robert-Houdin, Ambassador, Author and Conjuror – című önéletrajza. Hamarosan Houdin nevéhez illesztett egy „i”-t, így az új szónak az lett az értelme, hogy „olyan, mint Houdin”. Ezt követően az Erich keresztnevet Harryre változtatta, és két év múlva munkatársával-barátjával (Jacob) Jack Hymannel varázsló-duót alapított. A titokzatos férfi egész életében azt állította: Houdininak hívják, és Appletonban, Visconsinban született, 1874. április 6-án.

Massimo Polidoro biográfiája kitartó kutatómunkával, nagy igénnyel megírt munka. Mivel a Szerző föltűnően nem bír szépírói erényekkel, intelligenciáját dicséri, hogy sokkal inkább ügyelt az életrajzi adatok-történések pontosságára, hitelességére, semmint hogy egy sodró lendületű, izgalmakban gazdag regény megírását tűzze ki célul, a látványos bukást kockáztatva. Ehelyett zavarba ejtő aprólékossággal mutatja be, hogyan lett a születésnapokon, bárokban, ivókban és úgynevezett dime museumokban, vaudeville-ekben, medicine show-ban kártya-, kendő-, és varázsdoboz-trükkökön alapuló bűvészmutatványaival föllépő Houdiniból kora egyik legnagyobb művésze, önreklámozója, és a „modernség ikonja”.

Izgalmas adalék a sok közül: Houdini ugyanabban a The California Concert Companyban vállalt munkát 1897 végén, amelynek előadó-táncos-mindenes szerepkörben tagja volt a Keaton-család. Fiuk, Buster, nagyjából másfél éves lehetett akkoriban. Buster Keaton emlékirataiban azt írta, Houdini adta neki a keresztnevét, de ezt a (téves) közlést Polidoro szerint vélhetően Keatonék impresszáriója ajánlhatta, aki az akkor már nagy mágus nevével kívánta „promótálni” ügyfelét.

Lakatgyár helyett kényszerzubbonyban

A tűknek nyoma sincs Az egyik legismertebb mutatvány

Houdini világkarrierje – immár feleségével, az egyik dime museumban megismert petite soubrette-tel, Bessie Raymonddal az oldalán – 1899-ben indult el. Akkoriban a férfi már azt fontolgatta, elfogadja testvére ajánlatát, és munkát vállal a New York-i Yale lakatgyárban. (A fényképészsegédként is dolgozó Houdini egyébiránt azt szerette mesélni, egy lakatosmester mellett fedezte föl a lakatok iránti szenvedélyét. Tény, hogy néhány nappal felvétele után egy fémdrótból készített álkulccsal kinyitotta a bolt összes lakatját.)

Csakhogy huszonöt évesen, 1899 tavaszán Houdini kiszabadult egy chicagói börtöncellából, majd nem sokkal később aláírta élete első fontos szerződését: egy év alatt a legjelentősebb amerikai városokban lépett föl, ahol már bemutatta az „indiai tűtrükk”-öt is. („Egy átlagos előadáson… maréknyi varrótűt vett a szájába; megrágta, és egy pohár vizet ivott rá. Egy néző belenézett a szájába, és megállapította, hogy a tűknek nyoma sincs.”)

Houdini nevéhez – aki élete végéig dolgozott, és korai, 1925-ben bekövetkezett halálát a hivatása következtében elszenvedett szörnyű provokáció okozta – a következő, sok esetben máig egyedülálló produkciók fűződnek (a fölsorolás teljessége nélkül): szabadulás az 1771-ben épült legrégibb és legerősebb orosz börtönből, a Butyirszkajából; a London Daily Illustrated Mirror munkatársa kihívását elfogadva szabadulás az ún. Mirror-bilincsből, melyen egy birminghami kézműves öt évig dolgozott, és egy hétig tartott, mire a zárat nyitó egyetlen kulcsot elkészítette. Világkarrierje idején, 1906-ban láncokkal megbilincselve ugrott a detroiti Bell Island hídról a vízbe, és szabadult ki a befagyott folyóból; film örökítette meg, mikor 1907. május 6-án a New York állambeli Rochester Weighlock hídról ugrott a folyóba; kiszabadult egy chicagói tasakgyár vászontáskájából, majd egy bőr postazsákból; bostoni turnéja során egy lepecsételt papírdobozból, egy nagy redőnyös íróasztalból, kívülről lecsavarozott vaskazánból, egy üvegkockából, csurig töltött tejeskannából. Az ő nevét öregbíti az élve befalazás, a szabadulás az ún. „bolondok bölcsőjé”-ből, és egy kínai kínzóeszközből, a sanguaw-ból. A New York-i Heidelberg Building Towerből történő szabadulását több ezer ember figyelte.

A sorozat-sztár és filmcsináló

How to houdinize A csurig töltött tejeskannában

Ám Houdini (hiába lógott fejjel lefelé, kényszerzubbonyban felhőkarcolók tetején; tüntetett el egy elefántot; hevert lábai előtt a világ, tudhatta barátjának-levelezőtársának, Sir Conan Doyle-t, lett rajongójává Roosevelt, Sarah Bernhardt, Jack London, és „A Nagy” szerelme London felesége) mindenekelőtt filmsztár vágyott lenni.

Mint életrajzírója megjegyzi, a mágus az elsők között ismerte föl, hogy lezárult a vaudeville kora. A jövő útja: az Egyesült Államokban kialakított, rövidfilmek vetítésére alkalmas helyek, melyek a belépőjegyről – egy nikkel öt cent – kapták a nevüket: nickelodeons. A vetítőtermek mellett egymás után alapították meg a filmgyártó vállalatokat, stúdiókat, és a vaudeville hírességei – mindenekelőtt: Charlie Chaplin – fejest ugrottak a filmezésbe, káprázatos gázsikkal gazdagodva.

Houdini, párizsi tartózkodása során, először speciális effektusok szakértőjeként vett részt a The Mysteries of Myra című francia produkcióban. Ezt követően fogadta el George Méliès filmes ajánlatát, 1902-ben. A kitűnő bűvészként is ismert Méliès munkájában – Exploits du célèbre Houdini à Paris – első alkalommal mutatta be jól látható módon a kényszerzubbonyból történő szabadulását, miután egy csapatnyi zsandár bezárja őt egy börtöncellába.
 
Az illuzionista 1916 tavaszán hozta létre vállalatát, a Film Development Corporationt, amelynek tevékenysége a filmszalag automatikus előhívása lett volna – de rövid idő alatt kiderült, az FDC csak elnyeli a pénzt.

Fejest ugrottak a filmezésbe

Azonban 1914-ben megszületett a tizenöt darabból álló bűnügyi történet, a The Mastery Mystery című filmsorozat. Ebben Houdini – Quentin Locke néven - álruhás nyomozóként épül be egy találmányok felvásárlásával foglalkozó laboratórium alkalmazottai közé. Túl a bárgyú történeten: Houdini ezekben a filmekben mutatja meg mindazt, amit közönsége addig sosem láthatott, így: hogyan lehet egy cipőfűző és az esernyőből kihúzott drót segítségével kinyitni egy lakatot, vagy hogyan használja fogásra a két lábát. Az 1919-ben, New Englandben bemutatott hatalmas sikerű sorozatot megvásárolta Ausztrália, Dél-Amerika, Európa, a Fülöp-szigetek, India, Japán, Kína. Houdini fürdött a rajongói levelekben.

Nem sokkal ez után filmszínészi szerződést írt alá a Famous Players-Lasky Corporationnal (később: Paramount), és olyan sztárok közé került, mint Gloria Swanson, Mary Pickford, Rudolf Valentino, John Barrymoore. A The Grim Game – első igazi filmszerepe – fogadtatása jó volt, de a Terror Island bukása után az FPL nem hosszabbította meg az akkoriban már regények, elbeszélések, képregények főhősének szerződését. Az illuzionista akkori hírnevét a Funk & Wagnalls Dictionary ’20-as kiadása is igazolja, melyben megjelent a to houdinize („megszabadulni vagy kievickélni valamiből (rabság, kötelék, vagy hasonló), kisiklani”) ige.

Houdini Pictures Company –  XX. századi Houdinik

Fogva tartja a fantáziát Houdini a The Man from Beyond-ban

Houdini a húszas években megalapította saját filmgyártó vállalatát, a Houdini Pictures Corporationt - élén önmagával. Emellett ő lett volna filmjei producere, rendezője, szerzője, díszlettervezője, vágója és – értelemszerűen – színésze is.
Első filmje, a The Man from Beyond (az inkarnációt érintő melodramatikus szerelmi történet) premierjére 1922-ben került sor, New Yorkban.

1921 végén új vállalatot gründolt, a Mystery Pictures Corporationt, azon filmek készítésére, amelyeket nem ő írt vagy rendezett. Jó ideig hamvába holt filmtervekkel ámította magát - és egy olasz filmet saját szerzeményeként tüntetett fel -, majd rábukkant egy történetre (ennek is ő volt az írója!), melyből film készülhetett. A Haldane of the Secret Service-ben Houdini egy szépséges nőt elrabló pénzhamisító bandát üldöz, mint titkos ügynök – közben vízimalom lapátjához kötözik, kezén-lábán bilinccsel, és a Hudson folyóba dobják. Houdini mindkét filmje több tízezer dolláros veszteséget könyvelt el; az illuzionista ezzel lezárta filmes karrierjét.

Houdini – aki valóságos hadjáratot indított a spiritizmus és a médiumok ellen, emellett gigantikus könyv- és bűvészgyűjteménnyel büszkélkedhetett – halála után is fogva tartja a filmkészítők fantáziáját. Tony Curtis nevéhez fűződik a legismertebb Houdini-alakítás, az 1953-ban bemutatott Houdini című George Marshall-filmben. Eljátszotta a mágust Johnathon Schaech az 1998-as, Pen Densham jegyezte munkában, ám a leghitelesebbnek tartott színészi játék Harvey Keitelé az A Fairy Tale: A True Story című, 1997-ben bemutatott Charles Sturridge-produkcióban. Paul Verhoeven régóta dédelgetett filmterve Houdini életének utolsó éveiről, és a médiumok elleni harcáról, melynek főszerepére Tom Cruise a legesélyesebb.

Könyvismertetőn kívül, házunk táján maradva: a mágus csodálója Gárdos Péter is. A rendező Uramisten című filmjében állított emléket Houdininak (főszerepben Feleki Kamill és Eperjes Károly). A világhálón olvastam, hogy Gárdost - a film megtekintése után - szabadulóművész-„szakembernek” ítélte David Merlini, és ezen fölbuzdulva személyesen kereste meg a direktort.

Hogyan semlegesítsünk egy cirkáló-rakétát Gárdos Péter: Uramisten

Mivel a tévé-híradók lassacskán közérdekű hirdetésként mutatják, hogyan semlegesítsünk egy cirkáló-rakétát, Massimo Polidoro is leírja néhány Houdini-„trükk” titkát - melyeket egyébiránt maga a mágus publikált életében, ahogyan rövidfilmek is dokumentálják több szabadtéri produkcióját, köztük hírneves szabadulásait.

Bár hatéves unokaöcsém rendszeresen ejt kábulatba különböző evőeszközök spontán, „szemmel verős” hajlítgatásával, magammal együtt minden vakmerő embertársamat óvom a Houdini-mutatványokkal (és a cirkáló-rakétákkal) történő otthoni kísérletezéstől. Ehelyett - kispolgári módon – hívom föl a figyelmet az olasz szerző hiánypótló munkájára.

Massimo Polidoro: A Nagy Houdini; Fordította: Garami Szilvia.
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004. 329 oldal, 3480,-Ft