Amilyen tisztán, hazugságtól mentesen láttatja a forradalmat Szomjas, olyan tisztán látják saját helyzetüket a fiatal, kamaszkorú hősök. „Mi ezt a sarkot vállaltuk” – hangzik el többször is, szinte már mantra-szerűen a filmben, miután a pesterzsébeti fiatalok beveszik magukat a Nap filmszínházba, hogy onnan védjék a környéket. A Nap utcai fiúk nem akarnak sokat, „nem akarnak aradi vértanúk lenni”, egészen egzakt módon jelölik ki saját határaikat mind térben, mind átvitt értelemben. Tudják, hogy az ész nélkül való lövöldözés „győzni kevés, meghalni elég”, ezért vezért választanak maguk közül és tervet dolgoznak ki. Sőt úgy tűnik, hogy még a geopolitikai helyzettel is tisztában vannak („leszarják ők – ti. az ENSZ és az amerikaiak – a mi mozinkat”).
A Nap utcai fiúk nem nagyobb és nem kisebb hősök, mint Molnár Ferenc grundvédői – ugyanúgy egy kis, számukra fontos területet védenek meg az ellenségtől. A hősiesség ilyen tiszta, primér formában való ábrázolása miatt viszont a néző szemében igazabbnak tűnhetnek bármelyik valódi vagy kitalált és az elmúlt egy évben filmen ábrázolt 56-os hősnél.
