- A reklámfilmes múltadhoz képest új volt a játékfilmforgatás?
K.I.: - Én korábban tévés operatőrként dolgoztam. A reklámfilmezés inkább csak kényszerszülte tevékenység volt annakidején, amikor leáldozóban volt a magyar tévéfilm- és tévéjáték készítés, a reklám pedig egyik pillanatról a másikra húzóágazattá nőtte ki magát. Csak itt volt lehetőség arra, hogy komoly felszereléssel és komoly stábbal dolgozhassunk. Ma már szinte kizárólag itt találhatóak meg a filmkészítés méltó körülményei. A reklám és a film közötti igazi különbség az, hogy mások a megrendelői elvárások, ebben most szerencsénk volt, mert a producerek barátok. Teljesen más a barátokkal egyfajta heccet csinálni. A játékfilmgyártásban éppen a játék a lényeg, ha véresen komolyan fogjuk fel, akkor az egészet megette a fene.
- És a barátság nem járt túl sok kompromisszummal?
K.I.: - Megállapodtunk Péterrel, hogy szakmai ügyekben nem alkuszunk, és addig nem álltunk fel, amíg mindketten rá nem bólintottunk egy jelenetre.
- Az operatőr szempontjából izgalmas munka volt?
K.I.: - Kifejezetten hálátlan feladat volt. A film egy nem túl látványos helyen játszódik, ráadásul a történetben is az a legfontosabb, hogy kiderüljenek a poénok. Önmegvalósító operatőri munkára itt nem volt lehetőség, a kamera csak közvetít, ez rendkívül sok önmérsékletet kíván, mert minden kicsit csavaros beállítás a filmet rombolja. A statikusságot viszont folyamatosan ellensúlyozni kellett, ami a néző számára nem látványos, de enélkül meghalna a film.
- Ismerve a magyar filmkritika “szórakoztató” filmekhez való hozzáállását, szerintetek milyen lesz a fogadtatás?
Pataki Ági.: - Előre semmit sem lehet feltételezni. Bárki, aki művészeti alkotásba fog, meg van győződve a saját tehetségéről és szeretne jót csinálni.
Kapitány: - Azt remélem, hogy az én ízlésem találkozik majd a közönségével. Mi elsősorban közönségfilmet szerettünk volna készíteni, természetesen fontos a szakmai siker is, de nem elsődleges.
- De az sem normális helyzet, hogy ha valami elnyeri a nézők tetszését, akkor arra a szakmának fanyalognia kellene.
Kapitány: Sajnos a magyar filmek esetében mégis van egyfajta távolságtartás. Olyan műfajban kell gondolkodnunk, amit a nézők is elfogadnak márpedig ők, akár tetszik, akár nem, minden egyes alkotást külföldi munkákkal vetnek össze. Az elkészült produktumok zöme eddig nem volt összehasonlítható, mindig csak a szándékot díjazhattuk. Én nagyon remélem, hogy ez egy olyan film lett, amely megállja a helyét a hasonló kategóriájú külföldi filmekkel szemben.
- A reklámfilmes tapasztalatod segített ebben?
Kapitány: - Nem igazán, mert ott sokkal durvábbak az eszközök. A reklámban még a szakadtság is gusztusosnak, vonzónak hat, itt viszont nagyon kellett vigyázni arra, hogy ne legyen semmi kiglancolva. A reklámfilm-forgatásokon megszokott pörgős tempó abban segített, hogy harminc nap alatt elkészültünk a filmmel.
