"...elölről és hátulról, egyazon időben csak nagyon keveseknek sikerül" - Filmpont
A Filmpont hasábjain Kotz Laura Zsófia értekezik a filmről, aki - Tóth rövidfilmjei nyomán - rögtön a történetben csalódik ("egyszerű, mitöbb triviális, sokat látott apa-fiú konfliktus"), illetve abban is, ahogy a film kizárólag a vaginára koncentrál - "Az azt övező körítés csak felesleges bonyolítás." Ugyanakkor Kotz nem kezdi el boncolgatni a film hibáit sem, csupán felsorolásszerűen utal rájuk, ellenben megtalálja a gyökereiket: "a probléma alapja, hogy a szerző túlvállalta magát". A főszereplői és rendezői szerep együttese túl sok volt Tóthnak - "Mert elölről és hátulról, egyazon időben csak nagyon keveseknek sikerül." Így "mi kritikusok sajnálatos módon úgy érezzük magunkat, mintha a Barátok közt 312. epizódját volnánk kénytelenek górcső alá venni. Nekünk se jó, neki sem jó, a nézőkről pedig már szó se essék…"
 |
| A szerző túlvállalta magát |
"...színtelen, szagtalan, de egész kellemes az íze, amíg a szánkban forgatjuk" - Filmtett
Jankovics Márton a Filmtettben az elsőfilmes hagyományokhoz kapcsolaja a Rózsaszín sajt apa-fiú tematikáját, amely ügyesen, élvezetes helyzetekkel, mély és megalapozott lélektani háttérrel okoznak kellemes perceket a nézőknek. A bajok a másik elsőfilmes jellegzetességgel, a már Kotz által is megemlített "sokat markol, keveset fog" jelenséggel van: a generációs sík mellett "felbukkannak a melodráma és a szex-orientált tinivígjáték műfaji elemei is", amelyek vékonyra, hiteltelenre, esetenként kínosra sikerednek. "Ezek a szerencsére nem túl gyakori jelenetek a Hangyák a gatyában-féle mozik nemes hagyományai felé tolják el a filmet." A különböző műfaji, hangulati, tematikus elemeket a központi szimbólum sajtnak kéne egybentartania, "a film mégis kicsit eklektikusra sikeredett, és talán egy fokkal hosszabbra is a kelleténél".
 |
| Hiányzik az eredetiség szikrája |
Jankovics sem tudja kivonni magát a Tóth-féle rövidfilmek hatása alól: "Hiányzik az eredetiségnek az a szikrája, mely ötletes rövidfilmjeiben még megvolt." Igaz, rögtön így folytatja "Persze nyilván nem is nagyratörő művészi ambíciókkal készült a film, hiszen a magyar alkotásokra jellemző világmegváltó szándék helyett a Rózsaszín sajt 'csupán' szórakoztatni akar.", azaz a szórakoztatáshoz nem szükséges az eredetiség? Akárhogy is, "A Rózsaszín sajt tehát nem ritka ínyencfalat, viszont jobbfajta termék a gyártósorról. Címét meghazudtolva: színtelen, szagtalan, de egész kellemes az íze, amíg a szánkban forgatjuk."
"...nem generál érzelmeket, csak egyszerűen megtörténik velünk" - origo
Lavicska Zsuzsanna nem kertel, rögtön cikke elején kétségbeesésének ad hangot: keresi a rövidfilm-készítő Tóth Barnát, "Nagy szükség lenne rá, ebben a szimbólumokkal telezsúfolt, agyonmagyarázott, sablonos sztorival operáló, vicceskedő, érdektelenségbe fulladó műfaji katyvaszban, amit Rózsaszín sajt-nak neveztek el."
Ezek után akkurátusan végigveszi a film hibáit, kezdve az apa túl sötétre rajzolt karakterével ("teljesen hidegen hagy az ok és a lelkében megbúvó minden motívum, amelynek a hatására ekkora genyó kerekedhetett belőle"), a szinte mindenki által kiemelt Bezerédi-Tóth aránytalansággal ("...hiányzik a Danit alakító Tóth Barnabás szenvedélyes játéka és valódi jelenléte"), amelyekből következik a konklúzió: "Így aztán a Rózsaszín sajt nem generál érzelmeket, csak egyszerűen megtörténik velünk." (Bár ha az apát sikerült meggyűlölni az elején, pontosabb lenne az azonosulás, mint az érzelmek hiányáról írni.)
A film komikus vonulata logikusan az életszerűbb, spontánabb jeleneteknél működik, "De ezzel - ki tudja miért - nem elégednek meg az alkotók, és a két személyiség között húzódó mély szakadékot a bűzös sajtok szeretete, illetve nem szeretete által is igyekeznek szimbolizálni."
 |
| A sajtpultban |
Ilyen "feleslegesen betuszkolt, erőltetetten ismétlődő motívum" még a térfigyelő kamerarendszer, és szintén zavaró a túlhangsúlyozott zenei környezet, Pirisi László hang drumra írt filmzenenéje is, mint ahogy az apa pszichológus barátja, a Spindler Béla által megformált figura is, "aki rezonőrként mintha könyvből olvasná a válogatott okosságokat", illetve ugyanennyire élettel teli és hiteles a Molnár Levente által megformált barát is, "akivel kortárs Kölyökidő-re emlékeztető beszélgetéseket folytat a parkban" Dani.
Mi a gyökere mindezeknek? "...az alkotók fontos kérdésekben haboztak egyértelmű döntést hozni." Így nem egyértelmű a film műfaja, s a megcélzott nézőkönöség kiléte sem. "Persze mindez édes mindegy lenne abban az esetben, ha valamilyen módon sikerülne bevonniuk a nézőket a film a világába és felkelteni az érdeklődésüket a hős sorsa iránt." Ami elmarad, így történik meg az a furcsaság, hogy a rendező is puszta elszenvedőjévé válik saját filmjének.
"Az Oidipusz-komplexust itt nem gyilkossággal kell felszámolni, hanem dugással" - index
"A Rózsaszín sajt egy pina-metafora" indul lényegre törően Valuska László cikke az indexen, "Sajtfilm, fejlődésfilm, nevelődési film, tinifilm, apafilm, ezoterikus identitásfilm, vígjáték, dráma" sorolja a Rózsaszín sajtban megtalálható műfaji összetevőket kisvártatva, hogy végül megállapodjon a nagyjából mindenki által elfogadott definíciónál: "Tóth Barnabás egy klasszikus, szexközpontú tinivígjátékba oltott apafilmet készített." Tóth alakítása "faarcú, érzelem- és reakciómentes, nem játszik, hanem van. Értem, hogy Woody Allen jó példakép, de ő fantasztikus alapkaraktert talált ki magának, ami a balek fiúval itt is működhetne." A karakterek elnagyoltan, szappanoperaszerűen léteznek egymás mellett, holott "kettőjük frusztrált, bizonyításra és szeretetre épülő szoros kapcsolatának kellene a filmet vinnie". Az apa-fiú dráma konklúziója "Az Oidipusz-komplexust itt nem gyilkossággal kell felszámolni, hanem dugással", és a nagy hangulati-műfaji törést hozó franciaországi szál is hiába lesz mélyebb, komolyabb, "az egésznek Müller Péter-esen ezoterikus a hangulata a francia hegyekben". Vagyis végeredményben a rövidfilmes Tóth nem tudott egészestésre váltani.
 |
| A francia résznek "Müller Péter-esen ezoterikus a hangulata" |
"Nincs utóíze: könnyen és gyorsan fogyasztható" - Mozinet
A forgalmazó Mozinetben Kolozsi László ír a filmről, s rögtön a kevés magyar "apafilm" közé emeli be: "Egy vérbeli apafilm, arról, hogy miért lehet ugyanazokért a tulajdonságaiért gyűlölni és szeretni is egy apát." Erre a Bezerédi formálta apa figurája tökéletes példa, "az ilyen apával el lehet és el is kell bánni", ugyanakkor a film mégsem teljesíti be az ígéretét, "a történet ugyanis – hiába van a filmnek íve, hiába olyan szépen formáltak a jelenetei – sablonokból, egyenesen sablonokra (már-már paródia benyomását keltve olykor) épül". Gond az is, hogy "a párbeszédek karikíroznak, nem karaktert formálnak", és bár "A nevel(őd)ési történetből, kedves melodráma kerekedik ugyan", Kolozsit elfogja az érzés: "ezt a filmet már százszor láttuk. Más kérdés persze, hogy egy ilyen filmet százegyedszer is jó megnézni", mindazonáltal "A Rózsaszín sajtnak nincs utóíze: könnyen és gyorsan fogyasztható. Nem túl hosszú a szavatossági ideje."
