A forgatások szaftos afférokkal és konfliktusokkal teli miliője visszatérő filmtéma. Az egyik központi figura általában a rendező, aki (elvileg) irányítja az eseményeket és személyiségével óhatatlanul befolyásolja a hangulatot. A franciák közül eszünkbe juthat Truffaut, aki vígjátékkal bókol a filmeseknek az Amerikai éjszakában (1973), görbe tükröt tart az alkoholista szupersztár színészeknek és a buja stábtagoknak, akik közt még a rendező a legnormálisabb (őt persze Truffaut saját maga alakítja). Az Irma Vep (1996, r.: Olivier Assayas) rendezője ezzel szemben valódi idegroncs, hiába nyeri meg az áhított sztárt, Maggie Cheungot a főszerepre, nem tudja megmenteni a francia film renoméját: ahogy a rendező fokozatosan felőrlődik a konfliktusok között, a film is töredezetté és misztikussá válik, végül a filmbeli film sorsát nem ismerjük meg, az is lehet, hogy soha nem készül el.
Forrás: Cinekorda
A Passages első jelenetében – a csapón látjuk, hogy a készülő film címe is ez – Tomas szőrszálhasogató precizitással irányítja a statiszták mozdulatait, nagyon konkrét elképzelései vannak arról, hogyan jön le valaki a lépcsőn és vág át a szobán, agresszívan kéri számon az extravagáns kosztümben szemlesütve ácsorgó statisztákon az instrukciókat. A magánéletben viszont a filmes hierarchia nem érvényes, nem rendelkezhet a szereplőkkel, ami végtelenül bosszantja, így ha a férjének, Martinnak nincs kedve táncolni a stábbulin és korán kel a munkája miatt, keres mást a tüzes szerető szerepére. De Agathe sokkal több, mint egy szimpla francia szépség, a hétköznapokban az általános iskolai osztályának tanár, a szüleinek lánya, barátainak barátja. A lehetséges (élet)utakon és életterekben játszódó jelenetek között Tomas egyre kétségbeesettebben biciklizik, menekül a kapcsolatokkal kéz a kézben járó kompromisszumok elől, egyszer a férfi, másszor a női szerelem adta gyönyörbe.
Ira Sachs debütáló nagyjátékfilmjében foglalkozott először a biszexualitással, de míg az 1996-os A Deltában az LMBTQ-vágyak megélése és felvállalása küzdelmet jelent, a Passages párizsi művészvilágában nem kérdés, hogy lehetséges a melegházasság, vagy az azonos neműek gyermekvállalása. Tomas és Martin ismerősi köre több mint elfogadó; a queer író, vagy a válás után szeretetteljesen együttműködő mozaikcsalád egyaránt elfogadják egymás múltját, támogatják az átalakulást és bátorítják a békés közös döntéseket. Tomas azonban képtelen a megállapodásra, hajszolja a kapcsolódást, az intenzitást és intimitást, nem hedonista, csak bizonytalan: egyik pillanatban apaságra vágyik a szinte ismeretlen Agathe oldalán, de rövidesen hiányolja Martin ismerős, megnyugtató, befogadó jelenlétét, mivel a férfival a szexen kívül az alakuló filmje állapotát is megoszthatja.
.png)
Forrás: MUBI
A rendezőt alakító Franz Rogowski jelenléte nyughatatlan, intenzíven és változatosan jeleníti meg az összezavarodott, válságban lévő ember érzelmi hullámvasútját. Néhol kígyószerű, önteltségétől eltorzult figurát játszik, aki hetykén és öntörvényűen járkál vissza az egykor közös lakásba Martinhoz, majd kismacskamód dörgölőzik az új kapcsolatban, halkan és megtörten sírdogál párjának, de kioktató és erőszakos lesz, amikor Agathe édesanyja rákérdez korábbi házasságára. Ben Whishaw hitelesen formálja meg az elnyűtt házastársat, az erős fizikumú Rogowski mellett kifejezetten hervadozó, törékeny alkat, intelligens és türelmes, ám végül megunja a mellőzöttséget és összeszedi utolsó erejét, hogy kimeneküljön a manipulatív Tomas karmai közül. Adèle Exarchopoulos játékában végig keveredik a lehengerlő nőies szenvedély és a bizalmatlanságból adódó félelem, a kislányos zavart hideg józanság árnyalja attól a pillanattól kezdve, hogy a stábbulin megismerkedik Tomas-szal és egy hosszú táncjelenetében fokozatosan becserkészik egymást.
A Passages bővelkedik az intim jelenetekben, amelyekben Tomas, Martin és Agathe érzéseihez és környezetükhöz is közel kerülünk. Az elcsépelt, kivilágított párizsi hangulatképek helyett kiskocsma, hajnali mellékutcák, Martin nyomdaműhelye, és közös rusztikus nyaralójuk érzékelteti, hogy Tomas és Martin ebben a világban nem turisták, viszont továbbra is képesek eltévedni, ha érzelmekről van szó. Josée Deshaies operatőr képein a szereplők szabadon mozognak a térben, akár a kamerán kívülre, de előfordul, hogy kitakarják egymás arcát, testét. Deshaies hosszú beállításokkal hagy időt az irányváltoztatásokra és a találkozásokra, hogy megmutassa, mit jelent igazán egymásra hangolódva a főzés, a tűzgyújtás vagy a szeretkezés. A közösen átélt pillanat ritka, egyedi szépségét erősítik a film zenéi, amelyekre a szereplők akár a dialógus szintjén is reagálnak - Tomas féltékenysége csúcsán számonkéri Martint, milyen zene megy a háttérben, az összejövetelen egyik barátjuk zongorajátékát hallgatják, illetve Tomas és Agathe legromantikusabb pillanatukban egymásnak énekelnek.
Egy film elkészítése óriási munka, odafigyelés és felelősség a rendező számára, a forgatás adrenalinja óhatatlanul hiányérzetet hagy maga után, az utómunka pedig hosszadalmas, a végére már úgy ismeri az anyagot a rendező, mint a saját tenyerét. A lehetőségek a vágóasztalon végtelenek, de muszáj döntéseket hozni, hogy összeálljon a kész film, és még mindig nincs vége, mert egyengetni kell az útját a bemutatóig. A befejezés nem egyenlő a lezárással, sem technikailag, sem lélekben. A filmkészítés kapcsolat a rendező és alkotása között, erre rímel a Passages párkapcsolati drámája, amelyben a házassághoz odafigyelés és felelősség kell, a friss szerelem intenzitása eleinte betölti az űrt, de a két utat egyszerre járni nem lehet.
Ahhoz, hogy összeálljon egy új konstrukció, döntésekre van szükség, és ebben a felállásban nem csak a rendező mondhatja ki, hogy próbáljuk meg még egyszer, vagy hogy köszönöm, ennyi. A Passages a vágyak összecsapásáról mesél, és felveti az átjárás lehetőségét olyan kategóriák között, mint a monogámia és a biszexualitás, a kétszülős család, a hetero- és a homoszexualitás. Érzékenyen rámutat arra, hogy néha a lezáráshoz nagyobb bátorság kell, mint a nyitáshoz, mert hiába a végtelen lehetőség, ha nem tudunk döntést hozni, lehet, hogy otthon senki sem marad, aki lemossa rólunk az út porát.
A Passages-t 2024. július 26-án 19:00-kor egyszeri alkalommal vetítik a Cinema Niche CineKorda sorozatának részeként a Corvin Moziban.
