Utolsó ölelés - 3 nap egy gyásztáborban (2014)
2014-ben készült Az Utolsó ölelés - 3 nap egy gyásztáborban című HBO dokumentumfilm, amely az amerikai Camp Erinbe invitálja nézőit. A táborban olyan gyerekek gyűlnek össze, akik elvesztették egy közeli hozzátartozójukat. A háromnapos hétvégéből nem hiányoznak a tipikus tábori tevékenységek: együtt rajzolnak, festenek, játszanak, de mind emellett megtanulják feldolgozni az érzéseiket, kimutatni a szomorúságot és a dühöt, és megélni a gyászt. Az itt pihenő gyerekeket egyfajta szabadságot élnek meg ebben a pár napban: elköszönhetnek.
Fel! (2009)
A Pixar sem ijedt meg attól, hogy a gyászról készítsen filmet. A nagyszerű animációs alkotásban Carl, a mogorva öregúr felsége halála után teljesen bezárkózik apró házába. A magányos férfi házában megáll az idő, körülötte azonban nem: házát lebontásra szánják, ő magát pedig öregotthonba küldenék. Carl azonban fogja magát és elrepül a város forgatagából. A verandáján azonban ott ragad a gyermeki lelkesedés mintaképe, Russel, a cserkeszfiú, aki kiutat mutat a magányból és visszavezeti a morcos öregembert ahhoz az emberhez, aki a felesége elvesztése előtt volt.
Híd Terabithia földjére (2007)
Csupó Gábor Katherine Paterson 1977-ben írt regényét dolgozta fel 2007-es filmjében, amely két különc kisgyerek különleges barátságát meséli el. A magányos kisfiú és a kislány egy csodás fantáziavilágba menekül a csupasz valóság elől, a birodalom azonban összeomlik mikor a kislány meghal és Jess meseországát szörnyek lepik el. A film gyönyörűen meséli el a gyász és az elengedés történetét, egy 11 éves kisfiú szemén keresztül.
Az élet fája (2011)
Terrence Malick elbűvölő filmje az egész univerzumot elénk tárja. A történet szerint a középkorú Jack öccse halálának évfordulóján visszagondol a gyermekkorára. Malick avantgárd képekkel tűzdelt filmje azonban egy sokkal távolabbi utazást is elénk tár: nem csupán emlékképek között lebegünk ide-oda, hanem az egész emberiség múltja, jelene és jövője is összeforr a filmben, amely az egész galaxist bejárja.
Befogad és kitaszít a világ (2014)
Skrabski Fruzsinát édesapja elvesztése sarkallta arra, hogy a halálról készítsen dokumentumfilmet. A rendezőnő tudományos, vallási és spirituális fronton keresi a választ arra a kérdésre: mikor kezdődik az élet és mi van a halál után? Orvosokkal konzultál az abortusz kérdéséről, buddhista tanítóval beszél a halál utáni létről. A film nézeteket ütköztet és tabuk nélkül mesél az elvesztésről.
Élet a halál előtt (2012)
Mike Hill felkavaró dokumentumfilmje egyszerre mutatja be azokat a hospice-okat, ahol a betegek festéssel és zenéléssel tölthetik életük utolsó szakaszát és azokat a fejlődő országbeli helyeket, ahol a megfelelő fájdalomcsillapítók hiánya miatt sokak állandó fájdalomban várják a halált. A 2012-ben készült film 11 országba viszi el nézőit és olyan orvosokat, ápolókat, betegeket és szakértőket szólaltat meg benne, akik naponta szembenéznek az emberi halandósággal. A film azonban nem csupán a búcsúról és a fájdalomról szól, hanem az élet szépségéről és ugyanígy a halál szükségszerűségéről.
Csodás álmok jönnek (1998)
Vincent Ward filmdrámája a másik oldalra kalauzol bennünket: a Robin Williams által alakított főhős egy balasetben életét veszti és a mennyországban találja magát rég elhunyt kutyája mellett. Szeretett felesége azonban nem bír megbirkózni férje elvesztésével ezért öngyilkos lesz. A férj a nő lelke után ered, hogy a halál után is együtt lehessenek.
