Mi ez az egész? “Egy jó film az három jó jelenet, rosszból pedig egy sem” – foglalta össze rendezői hitvallását szakmájának legendás képviselője, Howard Hawks. A sokat ismételt és számos formában létező aranyköpés mögött az az elgondolás áll, hogy néhány emlékezetes pillanat is elég ahhoz, hogy egy film aztán meghatározó élményként, sokáig velünk maradjon. Ehhez persze az is kell, hogy ne legyenek pocsék részek, amelyek eltávolítanak a filmtől.

A filmtörténet tele van felejthetetlen jelenetekkel. Az Iván gyermekkora szerelmespárjának nyírfaerdőben, egy árok felett elcsattanó csókja, vagy hogy egy hollywoodi példát mondjuk, a feje lefelé lógó Tobey Maguire és az esőben ázó Kirsten Dunst csókja is ide tartozik a 2002-es Pókemberből. Ezek ikonikus pillanataivá váltak az említett filmeknek. 

Új sorozatunkban a közelmúlt filmjeiből keresünk emlékezetes jeleneteket. Azokat a részleteket mutatjuk be, amelyekről azt feltételezzük, évek múlva ezek fognak először beugrani a film említésekor.

A jelenet leírása: Papus (Jordán Tamás) a számítógépén pasziánszot játszik, amikor megcsörren a telefon. Egy közúti baleset helyszínéről jelentkezik Vértesi százados. Papus unokája, Rudolf nem adott elsőbbséget, ő és a másik autó vezetője is súlyosan megsérült. Az unokának nincs érvényes biztosítása, de a rendőr segítőkésznek tűnik: ha a nagyapa azonnal összeszed minél több pénzt a kár megtérítésére, talán meg lehet úszni az eljárást.

És mi ebben a jó? A nézői többlettudás komoly feszültséggel tölti meg a jelenetet. Rudi balesetéből egy szó sem igaz, elhűlve és tehetetlenül vesszük tudomásul, hogy Papus az unokázós csalás áldozatává válik. És még csak haragudni sem tudunk a lakását készpénzért feltúró nagyapára, a rendőrként bemutatkozó hang mesterien manipulálja őt. Hosszúsága és a vágások elmaradása miatt azt a gyötrelmes érzést ülteti el bennünk a jelenet, hogy nincs kiszállás ebből a helyzetből. A telefonbeszélgetés végső soron megágyaz annak a haragnak, ami úrrá lesz Rudin és alighanem a nézők többségén, és ami a később kibontakozó bosszútörténet érzelmi és erkölcsi alapját adja.

Jordán Tamás / Fotó: Glódi Balázs

Milyen megfontolásból választottad a hosszú beállítást?

Deák Kristóf: Elsősorban azért lett egy snitt a jelenet, mert a csalók sem engedik letenni a telefont és megszakítás nélkül zajlik a csalás, sőt ez a lényege, emiatt hatásos. A hosszú beállítás lehetővé teszi, hogy valós időben folyjon a telefonbeszélgetés, ez pedig behúzza a nézőt és átélhetőbbé teszi a történéseket. A filmet az unokázós csalások ihlették, és fontos volt számomra, hogy a néző Papus példáján keresztül át tudja élni, hogy a csaló mennyire mélyen fel tudja kavarni az áldozatát egy rossz hír közlésével. Hogy milyen könnyű elveszteni a kapcsolatot a valósággal, és helyette átkapcsolni egy könnyen irányítható, segítőkész üzemmódba. Azt akartam, hogy legyünk benne Papus fejében.

A vágói múltam miatt általában a jelenet felsnitteléséhez nyúlok, hogy montázzsal állíthassak elő egy tűpontos ritmust és érzetet. De közben a hosszan kitartott snittek erejét is ismerem: nincs bennük vágás, a vágás pedig mindig kizökkenti a nézőt. Nekem ilyenkor mindig össze kell szorítanom a fogam, hiszen egy hosszú snittben nem lehet mindig olyan hibátlan a ritmus, ahogy én azt elképzeltem. Cserébe többet ad, hogy a néző benne marad egy szinte hipnotikus állapotban, és ehhez a jelenethez ez kellett.

Hál’ istennek Jordán Tamás is értette a hosszú beállítás jelentőségét. Mivel saját koránál idősebb karaktert játszik, fontos volt, hogy kimondottan lehessen érezni rajta, hogy az utolsó erejéig küzd, de közben színészként végig ott tudjon lenni. Megkérdeztem, és azt mondta, vállalja, meg tudja csinálni. És gyönyörűen meg is csinálta egyben. A korából kifolyólag ez nyilván egy megerőltető feladat volt számára, nyolc perces jelenetről beszélünk. Az, hogy egyben vettük fel vele, színészileg nagyon nagy pluszt jelentett számára. Megszakítás nélkül tudta átélni a teljes folyamatot.

A moziban ülve úgy érzékeltem, hogy látható vágás nélkül zajlott le a nagyapa és a csaló közötti sorsfordító beszélgetés.

Tényleg egyben vettük fel a telefonbeszélgetést. Négy teljes felvétel jött össze egy éjszakai forgatás végére. Biztonságképpen azért felvettünk pár közelit is, hogy ha később szükségét érezzük, akkor tudjunk gyorsítani a jelenet tempóján. Utólag két ponton éreztük azt, hogy túlságosan elnyúlik a jelenet, ott vágtunk, és elhelyeztünk két inzertet.

A vágás során arra jutottam, hogy jó lenne összefűzni a hosszú felvételek legjobb részeit. Jordán Tamásnak az egyik felvételen az elején volt egy csodálatos pillanata, a másikon a közepén, a harmadikon meg a végén. A maximalizmusom miatt került bele két rejtett vágás, hogy mindig a leginkább zaklatott Jordán Tamást láthassuk, hogy minél jobban átérezzük a Papuson elhatalmasodó pánikot. Őszintén szólva, a nézők jelentős része nem érzékelné a különbséget a felvételek között, de tudat alatt hatnak ezek a dolgok, és nekem fontos volt, hogy mindig a legjobban játszó Jordán Tamást lássuk.

Jordán Tamás és Deák Kristóf / Fotó: Glódi Balázs

Mennyire nehéz elrejteni ezeket a rejtett vágásokat a néző elől?

Két illesztési pont van ebben a jelenetben, amelyeket nem a szokványos módon próbáltunk eltitkolni. Tehát nem az van, hogy elsuhan egy tárgy a kamera előtt, és ott van az illesztési pont. Teljesen a néző szeme előtt történik a vágás, és a VFX csapat ügyességén múlt, hogy ez nem érzékelhető a moziban.

A jelenetet steadicammel vettük fel, ilyenkor egy ember lépdel a kamerával, és követi a színészt. Az emberi tényező miatt gyakran előfordul, hogy az előző felvételhez képest pár centivel arrébb komponálja a következőt. Emiatt kérdéses volt, van-e egyáltalán jó illesztési pont. Csomószor átnéztük a snitteket Csillag Manóval, a vágóval, mire megtaláltuk azokat a pontokat, ahol a három általam kedvelt felvételt össze tudtuk illeszteni.

Hol van az első bújtatott vágás?

A jelenet eleje statikusabb, Jordán Tamás földbe gyökerezett lábakkal hallgatja a csalót a telefonban. Aztán hirtelen megindul keresni a pénzt, a kamera követi, és mielőtt kilépne az előszobába, van egy bújtatott vágás. Jó munkát végzett az Ócsai László vezette VFX-csapat, szerintem még akkor sem igazán vehető észre, ha valaki kikockázza a filmet. Ez egy hetekig tartó meló volt. Ilyenkor mindkét felvételt szét kell szedni rétegekre, különválasztani Jordán Tamást, mint előteret a háttértől, aztán a hátteret újra felépíteni 3D-ben, és összerakni a képet. Komoly munkát öltek abba a pár kockába, amely a két snittet összefűzi. Megszenvedtek vele. Az első verzió nem sikerült rosszul, de kicsit hümmögtem. Nem hagyta őket nyugodni, de nekem nem szóltak: egy másik módszerrel ismét nekiestek, és megcsinálták tökéletesre.

A telefonbeszélgetés mondatai a te fejedből pattantak ki vagy használtál konkrét forrásokat, például rendőrségi jegyzőkönyveket?

Ez a saját családomban is megtörtént, szóval kéznél volt nagyapámék feljelentése. Nagyapám kilencven éves volt, egyik este őket is felhívták, és sajnos őt is sikerült átverni. Ez adta a film alapötletét, a nagyapámék feljelentése csak az egyik forrás volt, még sok hasonló jegyzőkönyvet is belegyúrtunk, a részleteket pedig saját kútfőből tettem hozzá. Sok különböző és rafinált módszerrel dolgoznak a csalók, válogathattam közülük, hogy melyiket használom fel a filmhez - és én mindig a legaljasabbat választottam. Elhitetik veled, hogy nem teheted le a telefont, ügyesen keverik és adagolják az ijesztgetést és a megnyugtatást. A nagypapám esetében két csaló adogatta egymásnak a telefont, a „mentős” hívta fel, aztán átadta a „rendőrnek”. A filmben több mint hét percig tart ez a jelenet, a valóságban ennél is tovább, húsz percen át nyomasztották azzal a nagyapámat, hogy meg fog halni a fia.

Fotó: Glódi Balázs

A jelenetben végig csak Jordán Tamást látjuk, Jászberényi Gábornak mindössze a hangját halljuk. A felvétel közben tényleg vele beszélt Jordán, vagy trükköztetek a hanggal?

Az volt Jordán Tamás kérése, de én is ragaszkodtam volna ehhez, hogy ne a rendezőasszisztens olvassa fel Gábor szövegét, és ne is felvételről hallja őt, hanem tényleg legyen ott Gábor a vonal másik végén. Pár szobával arrébb ült, látta a kamera képét, és újból és újból megcsinálta telefonon a jelenetet Tamással.

Ezek szerint négyszer játszották el a telefonbeszélgetést.

Sokkal többször! Négyszer ért el a végéig a jelenet, de ha elrontottunk valamit közben, akkor leálltunk, visszaléptünk az elejére, és újrakezdtük. Sokat próbáltunk, aztán pedig tucatszor mentünk neki a felvételnek az éjszaka folyamán.

Jordán Tamás vállsérüléssel bajlódott a jelenet felvételekor, ez mennyire nehezítette meg a munkát?

Igen, az egyik karját csak limitáltan tudta mozgatni, egy bizonyos pontnál nem tudta magasabbra emelni. A film szempontjából nem bántam ezt, a mozgás esetlensége még hozzá is adott a jelenet érzelmi dimenziójához. Próbál minél gyorsabban csoszogni, közben nehezére esik lehajolni és összeszedni dolgokat, és ez a fajta elesettség sajnos sok idős embernél előfordul.

Odafigyeltél arra, hogy ne fáraszd le túlságosan Jordán Tamást?

Tamás pontosan tudja magáról, hogy mi fér neki bele, és mi az, ami már sok. Mindig volt pihenő a felvételek között, és mindig megkérdeztük, hogy bír-e még egyet. Egy ennyire hosszú jelenet megszakítás nélküli eljátszása egy fiatalabb színész számára is megterhelő, rengeteg technikai dolgot kell észben tartania, mindig pontosan fénybe kell állnia, mindig olyan pozícióba, ami a kamerának is jó - és akkor még nem is beszéltünk a színészetről. Volt persze olyan, amikor elrontotta, de nyolcvanhoz közeledve, az éjszaka közepén is tudta magában mozgósítani azokat az energiákat, amelyek egy ilyen nehéz jelenet eljátszásához kellenek. Profi módon végigjárta a koreográfiát.

Fotó: Glódi Balázs

Miért egy igazi lakásban, és nem egy stúdióban forgattátok le ezt a jelenetet?

Ez volt az egyetlen helyszín, amit szerettünk volna egy stúdióban megépíteni. A forgatáson nagyobb szabadságot adott volna a stúdiódíszlet, de kiderült, hogy jóval drágább, mint gondoltuk. A magas költség mellett az is probléma, hogy a magyar filmeknek a hollywoodi produkciókkal kell versenyeznie a műtermi kapacitásokért. Mindent jó előre lefoglalnak, még az is lehet, hogy nem találtunk volna szabad műtermet.

Több évet töltöttél ennek a filmnek az elkészítésével. Van olyan következménye, hogy most már bizalmatlanabbul állsz a nem elmentett számokról jövő hívásokhoz?

Hagyott bennem nyomot a nagyszüleim esete, illetve a filmhez kapcsolódó kutatómunka is, de alapvetően nagy nyugalommal állok a világhoz, optimista ember vagyok és a jót feltételezem másokról. Szóval simán lehet, hogy engem is be lehet palizni. Jó, ha az ember minél több átverős módszert ismer, mert akkor legalább azokat nem tudják megcsinálni veled.

Az unokázós csalók most kifejezetten dühösek lehetnek rád. Rájuk irányítod a figyelmet, és még a módszereikből is ismertetsz párat.

Találékonyak, biztos ki fognak találni új módszereket. Vannak további, az emberi kapzsiságara épülő átverések, azokba is könnyű belesétálni, illetve számos trükköt használnak abból a célból, hogy megszerezzék a személyes adataidat. Emlékszem, ismeretlen számról kerestek, azt mondták, hogy a bankomtól, és ezt néhány adatom beolvasásával próbálták igazolni. Mondtam, hogy nyaralok, ez most nem alkalmas időpont. Ahogy letettem, eszembe jutott, hogy hiba volt elárulni, hogy üres a lakás otthon… Arra egy perc alatt rájöttem, hogy tényleg nem a bankom hívott, de aztán egy órán keresztül rettegtem, mire kiderült, hogy a bank által megbízott call centeres cég keresett engem.

Ez nem volt kamu, viszont rengeteg olyan jól szervezett vállalkozás van, amelyek a hívás elején bejátsszanak egy előre felvett kedves női hangot, egy jó nevű bankként azonosítják magukat, aztán kapcsolnak egy call centert, ahol el akarnak adni neked valamit. Elmosódott a határvonal ügyeskedés és átverés között, ezért is került bele a call center a filmbe. Ajánlom a témában a Bocs, hogy zavarom (Sorry to Bother You) című filmet, egy nagyon vicces és érdekes szatíra, csak sokkal vadabb irányba viszi el a történet végét, mint mi.

Fotó: Glódi Balázs

Arra szeretnélek kérni, hogy dobd tovább a labdát, és mondj egy emlékezetes jelenetet a közelmúlt magyar filmjeiből!

Nagyon megmaradt bennem az Eltörölni Frankot egyik jelenete, amikor a film első felében a főszereplő házibuliba megy. Bartókot zongoráznak, fontos beszélgetésekbe pillantunk bele, a kamera a szereplőkkel együtt az erkélyen köt ki, ahol az utcán egy autó hajt el, megdobnak egy titkosrendőrt, aztán egy galamb szabadul el bent a szobában. Igazi, ismerős művész házibuli hangulata van, szamizdattal és paranoiával fűszerezve, mágikus, költőien sűrű pillanatok sorozata, ami valahogyan egyszerre tartalmaz reményt és sötét, baljós hangulatot, mintha az egész film benne lenne. 

Címlapfotó: Glódi Balázs