Hosszan utazunk a budai agglomerációban, mikor a sajtóbusz egy budaligeti család ház elé gördül be, ahol már vár minket Iványi Petra, a film producere. A domboldalon álló háromemeletes épület a ’90-es években épülhetett, hosszú folyosóin, kanyargós terein kísér végig minket a producer Nagy Borbála rendezővel együtt. Egy párizsi lakást hivatott megtestesíteni ez a bámulatos panorámával megáldott villa, ahol ma éjszakai forgatás lesz, ugyanis egy házibuli-jelenetet vesznek fel. 

Adél egy párizsi egyetemen tanít, ez pedig a szemeszternyitó buli, ami már szinte hagyománnyá vált, hiszen minden évben beöltöznek valamilyen tematika alapján a kollégáival. Idén a Mátrix című film a tematika” – meséli a rendező, amikor a belépünk a partikellék boltokban fellelhető fényes és csillogó dekorációkkal feldíszített szobába. A film, amely címét egy kifejezetten progresszív, 1866-ban készült festmény, a francia Gustave Courbet alkotása után kapta, három nő történetét meséli el. „Ahogy a festmény, úgy a film is a női test lehetőségeit járja körbe.”

Nóra (Sipos Vera) története Budapesten játszódik, az örökbefogadás dilemmáját dolgozza föl. A második epizódban Berlinben járunk, ahol Beki, azaz Rebeka (Székely Rozália) épp egy családi látogatásra készül, ezen a születésnapi vacsorán készül beavatni a szüleit a tervébe, miszerint spermadonor segítségével, egyedül szeretne gyermeket vállalni. A harmadik szál a Párizsban élő Adél (Török-Illyés Orsolya) történetével pedig egy nem kívánt terhesség következményeit próbálja feldolgozni: a nő azon gondolkodik, hogy megtartsa-e a gyereket vagy sem. 

Három történet három európai városban, és mindhárom az anyaság dilemmáját járja körbe. „Ez egy nehéz téma, de próbálunk iróniát belevinni, egyrészt azért, hogy könnyebben fogyasztható legyen, másrészt azt gondolom, hogy ez a legegészségesebb hozzáállás” – meséli a rendező.

Nagy Borbála

Nagy Borbála mindhárom városban otthonosan mozog: Budapesten született és élt felnőtt koráig, majd az ELTE Bölcsészkar és a MÚOSZ újságíró iskolájának elvégzése után Berlinbe költözött, hogy a DFFB-n (berlini filmakadémia) filmrendezést tanuljon, de élt a francia fővárosban is. „Erős vízióm van ezekről a városokról, és megtetszett az ötlet, ahogy távolodnak a történetek Magyarországtól nyugat felé” – osztja meg. „Ez nem csak földrajzi, de érzelmi távolodás is attól, hogy lehet-e máshogy élni, hogy nem csak a klasszikus családmodell létezik. Budapesten egy örökbefogadási történetet élünk meg, a berlini karakter már nem keres partnert a gyerekvállaláshoz, majd még egyet ugrunk, és Párizsban már az a kérdés, hogy egyáltalán legyen-e gyerek.

Nem csak Courbet festménye, de filmek is inspirálták a rendezőt, elmondása szerint nagyon sok epizodikus alkotást nézett annak érdekében, hogy minél gördülékenyebbé tegye a három külön szál befogadását. „Elsősorban azt figyeltem, hogy hogyan néz ki vizuálisan, hogyan fonják össze az epizódokat, hogyan hat rám az, hogy egyik sztoriból megyek a másikba. A vizuális referencia pedig a román újhullám volt, akiknél szintén van egy hasonló film, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap.”

 A témaválasztást sok húszas-harmincas nő érezheti a magáénak, hiszen bármerre mennek, családi rendezvényre, állásinterjúra, egy bolt kasszájához, vagy csak a villamosra várnak, szinte közügy a családtervezésük. Az alkotók is hasonló tapasztalatokkal láttak neki a filmnek. 

2020-ban éreztem azt, hogy ezzel valamit kezdenem kell, mert akkor nagyon frusztrált a kérdéskör, meg ez a dilemmázás. A film is segített abban, hogy feldolgozzam, elengedjem, megnyugodjak és alapvetően egy belső mentális munkának is az eredménye, hogy most már le tudtam szedni magamat erről a társadalmi nyomásról, ami körülvesz minket” – osztja meg velünk a rendező.

Fontos volt nőként megérteni, hogy nagyon sokféle válasz van erre a kérdésre, mert sokáig én is azt hittem, hogy csak egy úton lehet menni. Aztán elkezdtem beszélgetni nőkkel a korosztályomból, hogy ki hogy látja a család kérdését és akkor jöttem rá, hogy nagyon sok válasz létezik. Ez megnyugtatott és emiatt is lett A világ eredetének epizódikus felépítése, hogy ne csak egy válasz legyen, hanem három. Fontos, hogy lássuk, sokféle irányba el lehet indulni.”

Iványi Petra 

Iványi Petra producer is sokszor ütközött a problémába: „Harminckét évesen azért hagytam ott az addigi nőgyógyászomat, mert már két éve bármikor, amikor átléptem a küszöbét, megkérdezte, hogy mikor szülünk gyereket? És bár ma már megszokott, hogy az ember nem feltétlenül huszonhat-harmincnégy éves kora között szül, de még mindig megkérdezi a manikűrös, akihez évente egyszer járok, hogy nagyon szomorú vagyok-e attól, hogy én már lecsúsztam az anyaságról. Akkor én mindig elmondom, hogy szerintem egyáltalán nem csúsztam le róla. És persze még nagyon széles a paletta, hiszen ez egy olyan téma, amibe mindig mindenki bele akar szólni, hogy te miért így csinálod, miért akkor csinálod. Azt hiszem, mindannyian ezt éljük meg.”

Először a téma volt az, ami a producert megszólította a filmtervben. „Nagyon üdítő azt érezni, hogy lesz egy film, ami rólunk szól. És rettenetesen szerettem már korábban is Bori filmjeiben, hogy rendkívüli képessége van a valóság ábrázolására: egészen egzakt és kicsi helyzeteket fog meg, de mindezt hatalmas részletgazdagsággal és pontos látásmóddal, ráadásul átszövi egy nagy adag humorral.” Így amikor rendező megkereste őt első sikertelen Inkubátoros pályázata után, annak ellenére rögtön igent mondott, hogy már a harmadik inkubátoros filmje, a Cicaverzum után azt gondolta, többet nem csinál ebben a kisköltségvetésű pályázati rendszerben mozgóképet. 

Az Inkubátoros filmekben egészen más logikával kell dolgozni. Mindig hatalmas odaadás és szándék kell a stábtagoktól, a beszállítóktól és a színészektől is” – tudjuk meg Iványitól. „Szerencsére a színészek körében már van egy presztízse annak, hogy kisköltségvetésű filmekbe jöjjenek el töredék pénzért. Nem mellesleg nekem is van egy külön cégem a saját filmjeinknek Lupa néven, és van egy szervizcégünk, amin keresztül igyekszünk minden stábtagot kompenzálni. Sok kedvezményt azért tudunk megkapni, mert csinálunk olyan filmeket is, amikkel normálisan tudunk fizetni.”

"Idén a Mátrix a tematika"

Klasszikus, de hosszas castingfolyamat vezetett a szereplők megtalálásához. Barna Samu és Szokol Judit casting directorokkal már januárban elkezdték a válogatást és éppen csak a forgatás megkezdése előtt fejezték be. „A budapesti karakter, Nóra nagyon korán meglett Sipos Vera személyében,egyértelmű döntés volt. Onnantól már a kombináció lett fontos, hogy különbözőek legyen a három nő, de nem mindegy, hogy hogyan különböznek, ki mit szimbolizál vizuálisan, vagy milyen hangulatot hoz be a filmbe” – mesél a főszereplők kiválasztásáról a rendező. 

A három főszereplő közül Török-Illyés Orsolyát tudjuk kikérdezni a szerepéről, hiszen az ő párizsi világát eleveníti meg a budai villa. „Nagyon tetszett a forgatókönyv stílusa, ritkán adódik olyan, hogy a könyvet olvasva már annyira látom a képet, a dialógust, a helyzetet, a dramaturgiát, mintha a kész filmet nézném. Átjött a leendő film humora és bája, attól függetlenül, hogy komoly témákat érint. Nagyon örültem, hogy Bori kiválasztott, mert ritkán esik meg az emberrel, hogy casting alapján kapjon főszerepet, most meg főképp, hogy ilyen kevés film készül.

Orsolya magát konvencionalis női alkatnak gondolja, olyannak, aki ha szerelmes, akkor rögtön szinte maga előtt látja közös gyereküket. Ennek ellenére szerinte élethelyzet kérdése, hogy az ember mikor érzi magát éppen késznek az anyaságra, vagy mikor vállalható számára ez a felelősség. „Azt kell, hogy mondjam, engem már születésem előtt erősen érintett a film témája, mert a születésem egyáltalán nem szokványos élethelyzetben érte édesanyámat. Sőt bizonyos szinten még hasonlóságot is fel tudok fedezni az anyám és az általam megformált Adél története között, hiszen egyáltalán nem tuti biztosra vállalt gyereket, azaz engem.”

 

 

Török-Illyés Orsolya

Hiszek abban, hogy egy nőnek magának kell eldöntenie, a gyerekvállalásról mit gondol abban az élethelyzetben, amiben éppen van. Ezek az életszakaszok folyamatosan változnak: én a szüléseim után egy hétig azt gondoltam, hogy soha többé nem akarok gyereket, de aztán elpárolgott ez az érzés és átvette a helyét sok más. Most is másképp gondolom, mint három évvel ezelőtt, hogy még szeretnék-e gyereket, vagy akár örökbe fogadnék-e” – osztja meg velünk a kétgyerekes színésznő, aki kérdésünkre elmondta, hogy szívesen vállalna újra gyereket, de csak akkor, ha mindenféle konvenció nélkül csinálhatná végig. „Semmiben nem azt követni, ami úgymond az elfogadott, hanem csak azt, ami jólesik: úgy terhesnek lenni, úgy szülni, gyereket nevelni.”

Török-Illyés A világ eredete forgatását azért is élvezi különösképpen, mert az operatőr főleg hosszú beállításokat használ, ami arra az időszakra volt jellemző, amikor film nyersanyagra forgattak. A digitális korszakban sokkal rövidebbek lettek a snittek, és a színésznő szerint ez szétmorzsolja a figyelmet. „Mivel hosszú beállításokat használunk, és nagyon kidolgozott a kameramozgáshoz illesztett koreográfia, mindenkinek nagyon toppon kell lenni a nap első felvételétől az utolsóig. Természetesen ez iszonyú fárasztó, de úgy érzem, színészként nagy szabadságot is ad, mert több játékteret enged, hosszabb időm van kifejteni, amit szeretnék.” 

Mivel koprodukcióként a stáb több nemzetiségű szakemberekből áll, a forgatás munkanyelve az angol. Nagy Borbála és Iványi Petra rutinosan mozog ebben a közegben, hiszen előbbi berlini vizsgafilmjeit vegyes stábbal készítette, a producer nevéhez pedig sok szervízmunka kötődik. Azonban a színészek számára néha extra kihívást jelent. Török-Illyés Orsolya jelenetei angol és francia nyelven forognak, hiszen Párizsban játszódnak: 

Nem magyar színészekkel dolgozom, angolul kell beszélnünk, ők meg néha franciául egymás között, amit én nem értek. És bár számomra kihívás, mert nem tudok olyan szinten angolul, hogy ezen a nyelven is gondolkozzak a felvétel közben, amikor belehelyezkedem a helyzetbe, a karakter szempontjából igenis jót tesz, mert segíti a kívülállását.”

Nagy Borbála filmje globális témát boncolgat, ami az egész nyugati társadalmat érinti, ezért is gondolkodnak külföldi forgalmazásban. „A nemzetközi szakmai partnereinket és jóakaróinkat folyamatosan informáljuk, illetve nagyon hamar meg fogunk mutatni nekik egy draft cutot. Ők tudnak segíteni abban, hogy nemzetközi szinten a film fesztiváloztatását vagy forgalmazását továbblendítsék. Ez az egyik irány. A másik pedig – ami nekem még új terep, de nagyon izgalmas és hasznos iránynak tartom –, hogy impact producing hozzáállással álljunk neki a közönségtervezésnek. Ezért is nagyon szuper, hogy a Mozinet már most mellettünk áll, mert az ő közönségszervezési módszerük igazán finomhangolt” – mesél terveiről Iványi Petra.  

A világ eredete rendezője és forgatókönyvírója Nagy Borbála, operatőre Moritz Friese, producere Iványi Petra, koproducerei Julie Paratian (Franciaország), Margarita Amineva-Jester és Daria Wichmann (Németország), vágója Dunai László, látványtervezője Melicher Gréta, jelmeztervezője Bognár Hajnalka. A három főszerepet Sipos Vera, Székely Rozália és Török-Illyés Orsolya alakítják. A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a Lupa Pictures gyártásában, a Sister Productions, Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin és a Voices Films koprodukciójában valósul meg. 

A világ eredete előreláthatólag 2025-ban kerül mozikba a Mozinet forgalmazásában.

A címlapképen: Nagy Borbála