Van abban valami egészen csodálatos, amikor két, hasonló extrém dolognak hódoló ember megtalálja egymást, főleg, ha közös szenvedélyük a nagy átlag szemében az őrülettel határos. Pár éve az aktív tűzhányókra merészkedő, ‘80-as évekbeli vulkanológus házaspárról szóló A szerelem tüze (Fire of Love) már bizonyította, hogy az ilyen történetekből születő dokumentumfilmek felérnek bármelyik klasszikus hollywoodi románchoz, most pedig a minden ízében kortárs Skywalkers-nek is sikerül ez a teljesítmény.
A Jeff Zimbalist és Maria Bukhonina rendezők által megörökített történet Oroszországból érkezik, de kivételesen nem a Putyinizmus vagy az Ukrajnával vívott háború áll a fókuszában, hanem egy fiatal pár és a rooftoppingnak nevezett jelenség. A rooftopping Moszkvából indult útnak, egyfajta illegális extrém sport, ami a parkour és az urbex (városi felfedezés) ötvözete. A lényege, hogy művelői nagyon magas épületeket, tornyokat és darukat másznak meg, közben lefilmezik magukat, és élvezik a közösségi médiában érte járó hírnevet. Ez persze nagyon balul is el tud sülni, ilyen magasságokból nagyon nagyot lehet pottyanni, és sajnos az ilyen felvételekre sem nehéz rábukkanni az interneten. Hogy a halálos kockázat ellenére miért akar valaki mégis mindenféle felszerelés nélkül megmászni egy felhőkarcolót vagy épp az Eiffel-tornyot, aztán lecsimpaszkodni a legmagasabb pontjáról? A világhírű orosz rooftopper-pár, Ivan és Angela közös sztorija ezt is jól megvilágítja.
A rendezők már az elejétől átengedik a gyeplőt a szereplőknek, akik felváltva narrálják végig a filmet, és mindketten a gyerekkorukból, szüleikhez fűződő viszonyukból eredeztetik a szédítő magasságok szeretetét. Angela cirkuszi artisták dinasztiájából származik, kiskorában akrobatikus tornásznak készült, de szülei válása után nem igazán találta önmagát. Ivan gyerekkorában a tetőkre menekült fel a fullasztó családi helyzet elől, és magától tanult meg veszélyes helyeken mászni a kalandozásai során. Amíg a zárkózott fiúnak a rooftopping menekülőútból életformává alakult, addig a lány az önmegvalósítás eszközét lelte meg benne.
Ivan kettőjük közül a tapasztaltabb, neki lett a nagyobb követőszáma az Instagramon, és szponzorainak köszönhetően a világ számos toronyházára és magas látványosságára mászhatott már fel. Angela viszont az első női rooftopper Oroszországban, aki ráadásul tudatosan eltökélte, hogy lekörözi a férfiakat. Ehhez latba veti gimnasztikai képességeit, daruk tetején illegeti magát, tetőkön és párkányokon mutat be látványos tornagyakorlatokat. Az online rivalizálásnak igazán Gen-Z módon vetnek véget, egy szponzorációs kötelességből eredő kollabbal.
Ivan gyakorlata és Angela kreativitása már az első perctől tökéletesen kiegészíti egymást. A filmkészítők szerencséjére a kezdeti periódust a két vérbeli tartalomgyártó saját maga örökítette meg, így egy szédületes montázst tudtak összerakni a közös mászásokból, a tornyokba és építési területekre való észrevétlen behatolásokból, a biztonságiak és a rendőrök előli menekülésekből, amik nem csak összekovácsolták a két szereplőt, hanem a szerelem lángját is felszították közöttük „Innentől már nem csak vakmerő fenegyerekek voltunk, hanem történetet mesélünk, a szerelmünk történetét” – fogalmaz a filmben Angela, igaza van, egy csókolózó pár a világ tetején valóban megkapóbb látványt nyújt, mint amikor egymagukban pózolnak.
De két évnyi közös mászás és intenzív közösségi médiában való jelenlét után, a kirakatba kitett kapcsolatuk már nem ugyanaz, mint az elején. A stáb akkor veszi fel velük a fonalat, amikor már mutatkoznak a repedések, kicsit belefáradtak a rutinba, az önállóságára büszke lány egyre nehezebben viseli, hogy a pasija túlfélti. A COVID és a nyugati közösségi média platformok oroszországi betiltása még jobban betesz a rooftoppingnak. Végül, hogy megmentsék a kapcsolatukat és a közös karrierjüket, mindent egy lapra tesznek fel egy Mission: Impossible-be illő tervel,: kiszemelik Kuala Lumpur legújabb megafelhőkarcolóját, a világ második legmagasabb épületét, a Merdeka 118-at, hogy annak csúcsdíszén készítsenek NFT-ként eladható tartalmakat.
A film innen tényleg hollywoodi dramaturgiára kapcsol, folyamatosan halmozza a téteket: az épület és a tornya nem csak az eddigi legmagasabb kihívásuk, hanem szigorúan őrizik is, és Malajziában kemény börtönbüntetés jár az ilyenfajta birtokháborításért. A terv úgy készült, mint egy heist-filmben, az akciót a futball VB döntőjének idejére időzítik, amikor még a biztonsági őrök is el vannak foglalva a szurkolással.
A hosszú felkészülés során persze egymást követik a nehézségek és a megoldási kísérletek, és még a forgatókönyvíró-tankönyvekből származó, utolsó harmadbeli (ideiglenes ) szakítás sem hiányzik. Ott már viszont egy kicsit kilóg a lóláb, amikor a kétségektől gyötrődő Angela történetesen pont egy, szintén a háború elől menekülő ukrán vándorcirkuszba botlik bele Kuala Lumpur közepén, hogy aztán egy kis könnyes nosztalgiázás megerősítse elhatározásában. Szerencsére a toronyba történő betörés már sokkal kiszámíthatatlanabbul alakul, és emiatt kellemesen végig lehet izgulni.
A Skywalkers szinte már túl tökéletesre csiszot, játékfilmes dramaturgiája végső soron jól működik, egy izgalmas sztorit villant fel két érdekes emberről, akik elképesztő dolgokat művelnek a magasban, és még az influencer-máz ellenére is elismerésre méltó a teljesítményük, ráadásul nem sokan vannak ezen a földön, akik utánozni tudnák őket. Az pedig tényleg fantasztikus, ahogy közben egymásra találtak. Kivételes történet a közösségi média korából, ami ezúttal nem az influencer-lét toxikusságára van kihegyezve, hanem egy rendhagyó szerelmet ünnepel.
