A.M.: Annyiban igen, hogy tulajdonképpen más stábok által készített interjúkat filmeztünk le. Brando 1965-ben játszott egy Morituri című, kevéssé sikerült filmben, és a forgalmazó ennek kapcsán tévéinterjúkat szervezett a sztárral. Mi egyszerűen megjelentünk, és lencsevégre kaptuk a beszélgetéseket. Ebből lett a mi dokumentumfilmünk.

filmhu:Ezek szerint egyetlen kérdést sem tettek fel?

A.M.: De nem ám!

filmhu:Irigylésre méltó munkamódszer! Mit gondol Michael Moore módszeréről?

A.M.: Michael Moore filmrendezőként nem igazán érdekel engem, inkább azért örülök a tevékenységének, mert végre valaki teljes erejéből próbál tenni az amerikai kormányzati változásokért. Az ő filmjei inkább propaganda-alkotások, mint dokumentumfilmek, ezért nagyon remélem, hogy kollegáim világszerte nem a módszereit, hanem a kitartását fogják eltanulni tőle. Érdekes lenne egyszer végiglátogatni azokat az embereket, akiket Moore bevágott a filmjeibe, és megkérdezni őket, mit szóltak a végleges változathoz. Nekem sajnos nincsen hozzá időm és energiám, de úgy sejtem, lenne mit mesélniük. És ez hiba. Meggyőződésem ugyanis, hogy dokumentumfilmet csakis szeretettel és odafigyeléssel, nem pedig haraggal és gyűlölettel szabad készíteni.