Augusztus 14-én este egy három órás mesterkurzust tartott a Francia Intézetben Sean Buckelew amerikai animációs rendező, az itthon a HBO Maxon futó Gyakori mellékhatások (Common Side Effects), valamint a csupán egy évadot megélt, de széleskörben elismert sci-fi sorozat, a Scavengers Reign alkotója. A Magyar Animációs Alkotóművészek Egyesületének (AA1) szervezésében megvalósuló előadásában Sean a saját pályáján végigkísérve engedett betekintést a nyugati animációs ipar világába. A kezdeti kisfilmektől a szabadúszó animátori munkákon át barátaival alapított cégével megvalósuló, nagyköltségvetésű animációs sorozatokig kitért mindenre.
A rövid és humoros bemutatkozást követően (amiben viccesen megjegyezte, hogy nem zavarja, ha a nézők közül egyesek akár kalózkodás útján látták a sorozatait) rögtön a története legelejéről indult, aminek a vizualizálására segítségére volt egy saját maga által összerakott, fejezetekre tagolt prezentáció is. Az első „Én is voltam fiatal” című részben a 2000-es évek elejére utaztunk vissza, mikor a kaliforniai Oaklandből származó Sean akkor kezdett érdeklődni az animáció műfaja iránt, mint egy átlagos amerikai tinédzser: elkezdték adni az Egyesült Államokban Dragon Ball Z-t.
Az első igazi próbálkozása 15 évesen a Flash animációs szoftverrel volt még a korai internet időszakában, de maga a program lényegében húsz év alatt se változott semmit. Gyakran látogatta a Newgrounds.com nevű oldalt, ami egyfajta proto-YouTube Reddit-szerű szavazórendszerrel, ahová flash animációs rövidfilmeket és játékokat lehet feltölteni. Egészen összetartó és szupportív közösségként emlékszik vissza rá, ahol az emberek nagylelkűek voltak a tudásukkal, és a key frameléstől kezdve bármilyen apró-cseprő kérdésre szívesen válaszoltak.
Sean Buckelew / Fotó: Streer Dániel/AA1
Később alapszakos képzését a chicagói School of the Art Institute-on kezdte végezni (ahol a Meglógtam a Ferrarival egyik ikonikus jelenetét is forgatták). Itt ismerkedett meg Chris Sullivan animációs rendezővel, aki nagyon fontossá vált az életében tanáraként, és megismertette az animáció rejtett zugaival is. Emellett Sullivan egy 12 évig készülő független filmjén, a Consuming Spirits-en dolgozott diákként, ami az első igazi animációs munkája volt.
2012-ben készítette első teljes értékű alkotását, az Anothert, amiben egy család idilli életét félbeszakítja az apa halála, aki szeretteit egy betolakodó medvétől védve vesztette életét. A tragédia után viszont a medve nem tágít, hanem beköltözik a házba, és magára ölti az apa szerepét. Buckelew mai szemmel már nem igazán tartja jó filmnek, főleg a sztorihoz mérten messze túlnyújtott 20 perces játékidővel, ami miatt a film elkészülte is maratoni hosszúságú volt, mivel nagyrészt egyedül animálta az egészet.
Később Twitteren („még mielőtt szar lett”) megismerte Scott Bensont (a Night in the Woods című kultjáték alkotója), akivel egy e-mail váltás után közös projektbe kezdtek. Létrehoztak egy indie animátorokból álló művészeti kollektívát Late Night Work Club néven, aminek a keretén belül két, rövid animációkból álló antológiafilmet is csináltak, amiknek a témáját a címük adta. Ezeket koncepciózusan nem animációs fesztiválokra, hanem online terjesztésre szánták, hogy minél nagyobb közönséget tudjanak velük megszólítani. Az első ilyen film a Ghost Stories lett, amiben Buckelew The American Dream címen rendezett shortot. Egy motorbalesetben életét vesztő lány történetével leginkább a millenial szorongást és létélményt akarta bemutatni, amit akkoriban például Lena Dunham Csajok című sorozata is tematizált.
Ebben az időben kijött Hopkins & Delaney LLP című kísérleti shortja pedig konkrét történet nélkül csak egy ügyvédi irodában feldolgozott szerzői jogsértési per folyamatát mutatja be hideg életképeken keresztül. Eközben a California Institute of the Arts (CalARTS) kísérleti animáció szakán megszerezte mesterdiplomáját is.
Következő fejezetben megnyílt a szabadúszó animátori karrierjéről is, amiről utólag már nem igazán van jó véleménnyel, de hasznos volt a későbbi karrierjéhez. Az első munkái abból adódtak, hogy egy sikeresebb szaktársa az egyetemről nemet mondott például MTV reklámokra, amiket továbbadott neki. Lehetett ez csupán egy 15 másodperces reklám, de fontos volt, mert ráment az MTV logója, ami miatt úgy érződött, mintha egy profi munka lenne, emiatt pedig elkezdett felépülni egy olyan szakmai tekintély, ami alapján az emberek már rendezőként gondoltak rá, nemcsak egy egyszerű storyboard-rajzolóként vagy animátorként.
Scavengers Reign / Fotó: HBO
Ugyanakkor szabadúszó animációs munkákat is vállalt, például egy Post-it reklámot vagy Arctic Monkeys videoklipet. Emellett olyan filmeken is dolgozott a vizuális effektesként, mint a Miénk a világ Zac Efron főszereplésével, amihez a legtöbb humoros anekdotája kötődött. Egy őrület volt a produkció, amiben egy PCP drogos jelenet rotoszkópos vizuálját kellett lóhalálában elkészíteniük, de például montázsjelenetek rögzítésében is segédkezett, emiatt pedig a filmbe is bekerült egy tizedmásodperces cameora. Szerencsére viszont már nyugodtan képes erre visszaemlékezni, mert az akkori becslésekkel ellentétben a film gigantikusat bukott, így már mindenki elfeledkezett róla.
Ezután szóba kerültek az amerikai animációs fesztiválok, köztük a Kaliforniában évente megrendezett GLAS Animációs Fesztivál, aminek Buckelew a programkurátora, és amin olyan vendégek is megfordultak már, mint például Phil Lord és Christopher Miller (A Hail Mary-küldetés, A Lego-kaland). 2016-ban megszületett a Late Night Work Club második antológiafilmje Strangers címen.
Sean akkoriban a „változó identitások a közösségi médiában” témájával szeretett volna foglalkozni, ami a Facebook körüli botrányokkal eléggé forró kérdés volt, így a Lovestreams című munkájában két egymásnak szerelmet valló felhasználó kapcsolódási drámáját meséli el egy folyamatosan változó virtuális világban, a 2000-es évek nosztalgikus ikonográfiájával megspékelve. A kisfilm nem ért el nagy sikert, sokan túlságosan furának találták, Sean is inkább ambivalensen ítéli meg utólag. Emellett kiemelte Enya iránti rajongását, akinek Caribbean Blue című számát a Gyakori mellékhatásokban használták fel.
További szabadúszós anekdoták és egy bizarr MTV reklám után Sean rátért végre a Scavengers című kisfilmjükre, amiből végül kinőtt a sorozat is. Nagyjából a Lovestreams készülése környékén az FX egy rövidfilm-inkubátor sorozatot indított, aminek az volt a lényege, hogy kezdő rendezők lehetőséget kapjanak, hogy nagyobb projektekkel bizonyítsanak. Buckelew és a baráti társasága részt vettek benne és segítettek egymásnak a projekteken. Az egyik ilyen short lett a 2016-os Scavengers, amit a barátai, Joseph Bennett és Charles Huettner készítettek az Adult Swimnek, amíg Sean storyboard artistként és animátorként dolgozott rajta. A short végül annyira felkapott lett, hogy a csatorna egy pilotot akart belőle, mert látták benne a lehetőséget egy sorozatra. Mivel mindannyian ebbe az alkotói gárdába tartoztak, Buckelew hamar társírója lett a pilotnak, miközben továbbra is maradt a storyboard/animátor poszton. Azonban 2018-ban a pilot elkészülte után beütött az AT&T/ Turner merger, ami után az átszerveződések miatt új vezetés került a Warner animációs részlegére, akik mégsem rendelték be a sorozatot.
Bucsi Réka és Sean Buckelew / Fotó: Streer Dániel/AA1
A csalódottságát leküzdvén Buckelew egy új kisfilmbe fogott Wes Mclean látványtervezőjével. Ez lett a Drone, ami egy CIA sajtótájékoztatón meghibásodó, etikus mesterséges intelligenciával felszerelt Predator drónról szól, aki megpróbálja megérteni a célját ebben a világban. A film az akkoriban még épphogy ébredező AI témával foglalkozott, ami a rendező elmondása szerint sokkal jobban érdekelte akkor, még mielőtt a ChatGPT/OpenAI korszakába léptünk volna, ami nemcsak unalmas slopot gyárt, de a szakmájukra is komoly veszélyt kezd jelenteni.
Az ötödik fejezettel elérkeztünk a Green Street Pictures megalapításához. 2020-ban, pont a világjárvány kezdetén, a Warner-Discovery merger után érkezett egy megrendelés még két forgatókönyvre a Scavengers kapcsán, így a sorozatterv visszakerült az asztalra. Abból a szempontból volt ez szerencsés időzítés, mert a 2018-as pilot óta sok művésszel dolgoztak a világ minden tájáról és összejött egy nagyon tehetséges csapat, akik mind ismerték egymást az interneten, barátok lettek, így kialakult egyfajta digitális munkamódszerük is.
Az online távmunka infrastruktúrája is természetes munkamódszerré tudott válni köztük, így mire beütött a világjárvány, és mindenkinek át kellett szoknia erre az új, a stúdiók által biztonságosnak ítélt modellre, Buckelew és csapata előnybe kerültek. Amikor megalapították a Green Street Pictures-t, a Scavengers Reign már ezzel a fenntartható módszertannal készült, ami aztán a stúdió egyik sarokkövévé vált, és így készítették el a Gyakori mellékhatásokat is, és jelenleg egy csomó más projekt is fut náluk. Természetesen lett egy állandó székhelyük egy pofás stúdióval Pasadenában, de ettől a taktikától azóta se tértek el, Buckelew pedig két év hosszas fejlődésének eredményeként egy szabadúszó animátorból egy tévésorozat írója és egy stúdió egyik alapítója lett.
Gyakori mellékhatások / Fotó: HBO / Adult Swim
A Green Street következő nagy dobása a Gyakori mellékhatások lett, ami a kreátorok, Joe Bennett és Steve Hely gondolatkísérletéből indult ki, ami azt firtatta, mi lenne, ha létezne egy gyógyszer, amivel bárkit meg lehetne gyógyítani az egész világon, de ezt a Fargo stílusában mesélnék el? Ideális volt a helyzet, mert Steve Hely előtte sokat írt a The Office-ba, 30 Rock-ba és David Lettermannhez is, így egy egészen más érzékenységgel érkezett, mint a többi animációs szakember, akik közül sokan csatlakoztak a Scavengers Reignből.
Seant az elsők között hívták be a projektbe, és először az Amazonnak pitchelték el, mint egy Coen testvérek stílusát követő vígjáték, de oda nem kellett, mert ők inkább a sokkal népszerűbb, Rick és Mortyhoz hasonló, hiperaktív felnőtt animációkban voltak érdekeltek. Ezután úgy döntöttek, készítenek egy öt perces pilotot, amivel forgalmazót keresnek, így kértek egy pilotra elég költségvetést a Banderától, Mike Judge (Beavis és Butthead, Texas királyai) produkciós cégétől, aki producerként be is szállt a projektbe. Elkészült a pilot, ami végül a sorozat első öt perce lett, Wes Mcclain pedig a Drone után a Gyakori mellékhatásokba is beszállt art directorként.
Az alacsony büdzsé ellenére már a pilot is annyira összeállt, hogy megvolt a főszereplő Marshallt alakító Dave King és a Francest alakító Emily Pendergast is, akit pedig Az alelnök című sorozat kapcsán hívtak el szívességből, amibe Steve Hely írt. Végül ebbe a kis nyitó öt percbe szükségük volt még egy hangra, így Joe felkereste Mike Judge-ot, felkínálta neki Rick, a vezérigazgató szerepét, amit szívességből el is vállalt, és ő is maradt szinkronhangként a sorozatra, amit végül az Adult Swim karolt fel, a többi pedig már haladt a maga medrében.
Fotó: Streer Dániel/AA1
Ezután a jövőbeli tervek kerültek szóba, amik közül a legvártabb a Gyakori mellékhatások második évada, ami egy hatalmas, világot bejáró szezonnak ígérkezik. Sean az első epizód első 5 percén kívül egy szupertitkos, korábban sehol sem látott jelenetet is mutatott, amivel felvezetik az évad egyik új ellenlábasát. Továbbá kiemelte az egyik storyboard rajzolóból lett rendező, Camille Bozec munkáját, aki állítólag nemcsak fantasztikus munkát végzett a csapatukból, de a nyitóepizód rendezéséért is felelt.
Emellett megnézhettük a Green Street legújabb, a Netflixnek készített animációs sorozatának, a Dealies-nek az egészen pszichedelikus vizualitású intróját. Buckelew belengette még, hogy dolgozik egy amerikai gyerekképregény, a Goofus and Gallant élőszereplős filmverzióján Phil Lord és Christopher Millerrel karöltve, amire elvileg egy remek koncepciót találtak ki, illetve egy 9/11-ről szóló rövid animációs filmjéről, az Always Never Forgetről is mutatott koncepcióterveket, ami ha minden jól megy, akkor a magyar Boddah animációs stúdió berkein belül fog megvalósulni.
Azonban a legizgalmasabb, szintén lassan révbe érő projekt, amiből egy nyolc perces ízelítőt tudott mutatni az a szintén Netflixnek készülő Underworld, amit állítólag még a Scavengers Reign előtt pitchelt először a streaming szolgáltatónak. Ez is egy felnőtteknek szóló animációs vígjáték lesz, ami egy visszafogott modorú adóhatósági nyomozóról szól, akinek be kell épülnie egy virtuális világba, hogy elkapjon egy bankrabló hackerekből álló bandát.
Fotó: Streer Dániel/AA1
Ezzel a végére is ért a prezentáció, az utolsó órában pedig egy beszélgetés vette kezdetét, amit a sokszorosan díjnyertes animációs rendező, Bucsi Réka (Symphony no. 42, LOVE, Solar Walk) moderált. Ebben a szekcióban olyan témák jöttek még szóba, mint hogyan lehet ennyi projektet egyszerre menedzselni, amire először a kokain volt a válasz, de végül Buckelew kifejtette, hogy rengeteg energia és türelem kell hozzá, egyszer fent, máskor lent van, de a nap végén nem tudna létezni az LA-re jellemző konstans pörgés és kreatív energiák nélkül.
Bucsi ezután említette a közönségnek, hogy volt már látogatóban a Green Street Picturesnél, és nagyon örült annak, ahogy egy kortársa sikeresen kitört a kisfilmes közegből. Buckelew az Underworld kapcsán azt is fejtegette, hogy meg kell tanulni navigálni az iparban, és trójai faló módjára meggyőzni a befektetőket, hogy beszálljanak a projektjébe (good packeging). Az Underworld kapcsán például abban reménykedik, hogy az erősen videójátékos téma miatt fog kitartani mellette a Netflix. Emellett kiemelte, mennyire fontos egy erős név a produkció mellett, például Mike Judge nélkül a Gyakori mellékhatásokat is sokkal nehezebb lett volna eladni, de arról is lehullt a lepel, hogy Justin Roiland, a Rick és Morty egyik kreátora is részt vett az Underworld fejlesztésében még a cancelezése előtt, ami még úgy is hasznára vált a projektnek, hogy érdemben semmilyen szinten nem vett részt a kreatív munkában.
Ezután kinyílt a beszélgetés, és egy rövid Q&A vette kezdetét, ami alatt a közönség is kérdezhetett a visszamaradó időben. Itt a „fake it till you make it” önbizalmat adó módszerétől kezdve írói tanácsokon, animáció és élőszereplős film viszonyáig sok minden szóba került az esemény lezárásáig, ami után még szintén rengetegen odamentek fotózkodni, beszélgetni Seannal, aki szívélyesen válaszolt mindenkinek. Az eddigi rövidfilmes és sorozatos munkáinak fényében öröm volt hallgatni Sean Buckelew egyszerre rendkívül humoros és tartalmas előadását, de a közeljövő történései még ennél is tovább növelhetik a Green Street Pictures ázsióját, ezzel még több minőségi animációs alkotást nyújtva a médium rajongóinak.
