A 49 éves Jensen kivételes könnyedséggel mozog egyszerre két párhuzamos dimenzióban, bérmunkákat vállaló forgatókönyvíróként termékeny és sokszínű, de leginkább kritikailag elismert drámák szerzőjeként és Susanne Bier állandó munkatársaként tett szert hírnévre, rendezőként már fiatalon Oscar nyert egy kisfilmjével. Öt eddigi önálló nagyjátékfilmje műfajilag annyira besorolhatatlan, hogy alkotóként előszeretettel hasonlítgatják egy skandináv Tarantinóhoz vagy akár Charlie Kaufmanhoz is, ő viszont gyűlöli az efféle skatulyákat.
Anders Thomas Jensen és Mads Mikkelsen Az igazság bajnokai forgatásán / Fotó: Magnet Releasing
A Koppenhágától alig ötven kilométerre fekvő Frederiksværk nevű kisvárosban született. Gyerekkoráról úgy nyilatkozott, hogy szülei sosem nevelték meg igazán, apjával nem volt szoros kapcsolata, az anyja pedig a szülői szeretetet úgy értelmezte, hogy soha semmiért sem vonta fiát felelősségre. Fiatalon beilleszkedési nehézségekkel küzdött, magától kellett rájönnie, hogyan kell közösségben, másokkal viselkedni, és ez a tanulási folyamat saját bevallása szerint a mai napig tart.
Semmiképp sem lehet véletlen, hogy Jensen saját filmjeinek “hősei”, legyen szó balszerencsés maffiózó-csapatról (Gengszterek fogadója), agresszív neonáciról és tragikus múltú papról (Ádám almái) vagy súlyosan bogaras matematikusokról és PTSD-s katonáról (Az igazság bajnokai) – jellemzően mind szélsőséges, társadalmilag diszfunkcionális alakok. Komikus, ám gyakran erőszakba forduló helyzetekbe keverik magukat, valódi küzdelmük viszont abban áll, szembenézzenek a személyiségüket radikálisan eltorzító, feldolgozatlan traumákkal. A számkivetett szereplők végül megtanulnak legalább egymáshoz igazodni, jutalmuk jellemzően pedig egy saját, összetartó mikroközösség lesz.
Jensen filmezni a középiskola alatt kezdett, ám kétszer is sikertelenül próbálkozott felvételt nyerni a Dán Nemzeti Filmiskolára. Rendezés helyett retorikából diplomázott, de közben nem hagyott fel a mozgóképpel sem, ami hamar meghozta a gyümölcsét: 1998-ban elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat Election Night című alkotásával, amelyet íróként és rendezőként is jegyez. A demokratikus utópiát szatírizáló kisfilmben Ulrich Thomsen lelkiismeretes választóként igyekszik, hogy még időben odaérjen az urnához, ám ehhez kénytelen a hátsó ülésről végighallgatni a taxisok az övétől igencsak eltérő gondolatait a világról.
Míg első nagyjátékfilmjét csak 2000-ben mutatták be, forgatókönyvíróként már 1996-tól aktív, ekkor készült a kaszkadőrből lett rendező, Lasse Spang Olsen Dávid könyve című bűndrámája. Jensen pályája itt rögtön egybefort a filmben betörővé válló pincért alakító Nikolaj Lie Kaas-szal, aki eddig az összes saját rendezésében és számos általa írt filmben szerepet kapott. Jensen és Olsen 1999-ben a Kínában kutyát esznek című bankrablós akciókomédiával folytatták, amely stílusában (a 2002-es előzményfilmjével, az Öregfiúk új verdákban-al együtt) a legközelebb áll Jensen önálló alkotásaihoz, főleg a 2000-es Gengszterek fogadójá-hoz.
Jensen forgatókönyvíróként a Dogma 95 mozgalom kései hullámából is kivette a részét, például az 1999-es Mifune utolsó dala (r.: Søren Kragh-Jacobsen) című filmmel, és 2002-es Hogy szeretsz? című drámával. Utóbbi jelentősége, hogy ez volt az első közös munkája Susanne Bier rendezővel, akivel azóta öt további alkotást, köztük a Hollywoodban is remakelt Testvéred feleségét… (2004) és az Oscar-nyertes Egy jobb világ című drámát készítette.
Bier filmjeiben Jensen éjsötét humora helyett tehetségének drámai mélységeit demonstrálja, tragikus, romantikus, vagy épp szociálisan érzékeny témák köré kanyarít fajsúlyos forgatókönyveket. A Testvéred feleségét…-ben két fivér (Ulrich Thomsen és Michael Nikolaj Lie Kaas) és egyikük párjának (Connie Nielsen) szerelmi háromszögét a háborús traumával szövi mesterien össze, a Második esély-ben (2014) pedig egy rendőrnyomozó (Nikolaj Coster-Waldau) családi tragédiáját és kemény erkölcsi dillemáját mutatja be érzékenyen. Bier és Jensen interjúikban kölcsönös egyensúlyról beszélnek közös munkáik kapcsán. A forgatókönyvíró Bier melodramatikus hajlamát ellensúlyozza, míg a rendezőnő Jensen cinizmusát tereli mederbe.
Kínában kutyát esznek
Nikolaj Lie Kaas mellett Jensen állandó, és még fontosabb főszereplője a dán világsztár, Mads Mikkelsen. Első találkozásuk Mikkelsen visszaemlékezése alapján akár egyik filmjükből is származhatna: mindössze tíz percig tartott egy szülinapi bulin, de ez elég volt hozzá, hogy összeszólalkozzanak és egymásnak essenek, majd két híres dán színésznő a táskáikkal ütlegelve válassza szét őket. Egy évvel később már együtt dolgoztak Jensen első nagyjátékfilmjén, a Gengszterek fogadó-ján.
A 2000-ben bemutatott tragikomédia főszereplői (Søren Pilmark, Ulrich Thomsen, Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas) egy nagy balhé után egy elhagyatott erdei étteremben húzza meg magát. Jensen később öncélúnak ítélte a filmben gyakran eluralkodó erőszakot, de a Gengszterek fogadója annak ellenére is sodró lendületű és veszettül szórakoztató, hogy javarészt egyetlen helyszínen játszódik. A négy gengszter, köztük a kokain után kattogó Pete (Thomsen) és a pszichopata Aren (Mikkelsen) összjátéka zseniális, és lefekteti a formulát, amit Jensen később tökéletesre csiszol: az ijesztően torz karakterek képesek változni, a durva poénok közben hagymahéjként hullanak le róluk rétegek, és még a legagresszívebb arccal is szimpatizálni kezdünk, amikor megértjük, miért lett olyan, amilyen.
Teljes mértékben Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas párosára épít a Zöld hentesek (2003), amely már a Hannibál sorozat előtt egy évtizeddel kannibál üzemmódba állította Mikkelsent. A kisebbségi komplexusos, kellemetlen Svend (Mikkelsen) és cimborája, Bjarne (Lie Kass) saját hentesüzletbe fognak, de a bolt akkor indul be igazán, amikor a véletlenek szerencsétlen összejátékának következtében emberi hús kerül a csemegepultba. Az utánpótlás égető kérdése mellett a helyzetetet Bjarne szellemileg visszamaradott ikertestvérének felbukkanása is tovább bonyolítja.
Zöld hentesek
A 2005-ös Ádám almái Jensen legerősebb szerzői munkája, a bibliai Jób könyvének éjsötét humorral átitatott, kifacsart átirata. Adamet, a skinheadet (Ulrich Thomsen), a bíróság rehabilitációs programra ítéli, amit egy vidéki kápolnában, Ivan atya (Mads Mikkelsen) felügyelete alatt kell elvégeznie. Adam itt olyan elfuserált exfegyencekkel találja magát összezárva, mint a teniszbajnokból lett erőszaktevő Gunnar (Nicholas Bro) és Khalid, a szaúdi fegyveres rabló.
A legkülönösebb mégis maga az atya, Ivan, aki annak ellenére vakon hisz az emberi jóságban, hogy minden elképzelhető szörnyűség megtörtént vele már életében, ráadásul halálos agydaganata van. Adam megpróbálja megtörni az atyát, de rosszindulatú igyekezete, némi felsőbb beavatkozás hatására a visszájára fordul. Jensen elmondása szerint az alapötlet onnan jött, hogy tele lett a hócipője a megelőző évtized dán mozijának kegyetlenségével (amelyben ő is szerepet játszott), így előrukkolt egy figurával, aki az időszak keresztjét cipeli a vállán: gyermekkorában vérfertőző szexuális abúzusnak esett áldozatul, a fia sérülten jött világra és ő maga még rákos is. Az Ádám almái nem csak hazájában lett siker, hanem nemzetközi szinten, így hazánkban is kultstátusznak örvend, Magyarországon többször is színpadra állították, tavaly pedig olasz remake is készült belőle.
A nemzetközi siker ellenére az Ádám almái-t követően Jensen rendezői karrierjében tíz éves szünet állt be, forgatókönyvíróként viszont továbbra is a lehető legváltozatosabb projekteken dolgozott: Bierrel közös sikerfilmjei mellett adta a nevét feledhető vígjátékhoz (Kiságyuk, 2006), pszichológiai thrillerhez (Akitől félsz, 2008), nagyszabású brit kosztümös drámához (Keira Knightley főszereplésével készült A hercegnő, 2008), dzsungelben játszódó akciókalandhoz (At World's End, 2009) és szikár westernhez is (A megváltás, 2014). A rendezői szünetet személyes okokkal magyarázta: rövid időn belül elvesztette a szüleit, viszont négy gyermeke született, akik kedvéért letette az italt és a cigarettát is.
Ádám almái
De attól még, hogy Jensen érdeklődése a család felé fordult, cinizmusa nem kopott meg, 2015-ös rendezői visszatérésére pedig az inspirálta, hogy saját gyermekein figyelte meg, hogy kezdetben minden emberben jelen van a rossz, a marakodó testvérek pedig ekkor még nem sokban különböznek az állatoktól. Ez a nem túl vidám megállapítás egy Dr. Moreu szigetébe oltott bohózatban, a Férfiak és csirkék-ben realizálódott: két féltestvér, a szerencsétlen egyetemi oktató Gabriel (David Dencik) és az örökké kanos Elias (Mads Mikkelsen), egy elzárt szigetre utaznak, hogy megtudják, kik voltak valójában a szüleik.
Itt viszont három másik, (Nicolas Bro, Søren Malling, Nikolaj Lie Kaas) náluk is sokkal furcsább fivérre találnak, akik többek között egy kitömött hattyúval támadnak rájuk. A verés után tisztázzák, hogy mindannyian közös apától, egy elhunyt genetikustól származnak, akinek a laboratóriuma igencsak megrázó felfedezéseket rejt számukra. Hiába a film szinte sziruposan reményteli befejezése, az azt megelőző, gyomorforgató revelációk és groteszk hangulat miatt Jensen állítólag a mai napig kapja a felháborodott “rajongói” leveleket.
Egy félresikerült hollywoodi kitérő (A Setét torony, Stephen King western-fantasy-horror eposzának elpuskázott, 2017-es adaptációját, amelyben Jensen a számos forgatókönyvíró egyikeként vett részt) elérkeztünk Jensen legfrissebb alkotásához, a 2020-as Az igazság bajnokai-hoz. A rendező a kapuzárási pániknak tulajdonítja a film alapját. “Hogyan jutottam idáig, elég az, amit eddig csináltam? Ilyenkor megpróbálod újra építeni az életed, előretekintetni és olyan kapcsolatokat keresni, amik értelmet adnak az életednek. Lényegében ebből ered Markus karaktere” – magyarázta el egy interjúban Jensen Mads Mikkelsen szerepét, a katonát, aki felesége halálhíre miatt tér vissza Afganisztánból Dániába.
Jensen és Az igazság bajnokai szereplőgárdája / Fotó: Magnet Releasing
A lányával egyedül maradt férfit egy matematikus (Nikolaj Lie Kaas) keresi fel, aki azt állítja, egy algoritmus segítségével rájött, hogy a nő életét követelő metróbaleset valójában szándékos merénylet volt. Mikkelsen korábbi közös filmjeikkel szemben ezúttal egy sztoikus, a saját érzelmeit egészségtelenül mélyre temető karaktert kapott, aki a teljesen lökött matematikusok csapatát ellensúlyozza.
A filmről (amelyről itt olvasható kritikánk) nemzetközileg és hazájában is végleg megszilárdítani látszik Jensen rendező karrierjét, Dániában az első hétvégéje még a szintén Mikkelsen főszereplésével készült, Oscar-díjat nyerő Még egy kört mindenkinek-et is lenyomta a jegypénztáraknál. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Jensen továbbra is két világban jár, legközelebbi projektje egy Grönlandon rekedt meteorológusokról szóló II. világháborús thriller (War Below Zero) lesz, amelyet forgatókönyvíróként jegyez.
