Az itthonról elszármazott Andrew G. Vajna fejében kilenc éve motoszkál az ötlet, hogy filmet készítsen az 1956-os forradalomról. A producer hiába törte a fejét Joe Eszterhas-szal, a szintén magyar születésű forgatókönyvíróval nem jutott eszükbe olyan ötlet, amelynek segítségével a moziközönség, a fiatalok számára fel tudnák dolgozni a témát.
Egészen addig voltak ebben az állapotban, amíg meg nem nézték Gavin O' Connor Miracle című 2004-ben készült filmjét, amely a hidegháború árnyékában az amerikai hokicsapat oroszok feletti győzelmét dolgozza fel. A producerben halványan felderengett egy emlék, hogy mintha a magyar sporttörténelemben is lett volna hasonló. Mikor nyomozni kezdett a téma után, kiderült, hogy egy amerikai dokumentumfilmes alkotópárost is megihletett már a véres sportmérkőzés krónikája.
A nem fikciós valóság
A melbourne-i nyári olimpia európai évszakrend szerint télen volt: így vetülhetett rá az október 23-i forradalom leverésének szomorú árnyéka az ötkarikás játékokra. Erről a különleges időszakról szól tehát Colin Keith Gray és Megan Raney Aarons dokumentumfilmje, a Freedom's Fury - A szabadság dühe, amely végül Andrew G. Vajna társ-executive producerségével és financiális támogatásával készült el. A produkció létrejöttét egyébként Quentin Tarantino és Lucy Liu, valamint a nem-fikciós kategóriában már Oscar-jelöléssel is büszkélkedő Amy Sommer segítette.
 |
| Akkor: a magyar vízilabda válogatott 1956-ban az aranyérmekkel |
A Puskin mozi színpadán a dokumentumfilm fiatal alkotói is megjelentek, akik egy kisebb Academy Awards ceremónia hangulatát varázsolták Budapestre: a vetítés előtt köszönetet mondtak a produkció minden segítőjének, és persze a lista végére, de nem utolsósorban az édesanyjuk került. A testvérpár feltűnően magas és izmos férfi tagjáról persze kiderült, hogy vízipólózik, és magyar származású edzőjétől hallott először a magyar - orosz válogatott vérre menő melbourne-i küzdelméről.
Colin (író-rendező) és Megan (operatőr) a műfaj talán egyetlen, együtt dolgozó testvérpárja, ezért nevezik magukat úgy The Sibs-nek, azaz "rokonoknak". 2003-ban alapították a Grainey Pictures nevű produkciós cégüket. A Fredom’s Fury forgatását 2002 nyarán kezdték. Munkájuk során több mint 50 interjút vettek filmre egykori sportolókkal és a forradalom tanúival, sőt, egy találkozót is szerveztek az ’56-os olimpián résztvevő szovjet és magyar vízilabda-válogatott tagjainak. Az idős sportolók ekkor látták viszont egymást először a híres melbourne-i meccs óta. A dokumentumfelvételeket egynapos forgatás követte, amelyben az USA vízilabda válogatottja működött közre Ratko Rudic edző vezetésével.
A Freedom's Fury - A szabadság dühe magyarországi ősbemutatója december 6-án volt: akárcsak a magyar-orosz vízilabdameccs 49 évvel ezt megelőzően, ennek tiszteletére a nézőtéren helyet foglaltak az '56-os olimpiai bajnokok és a jelenlegi vízilabdaválogatott tagjai.
A film egyszerre idézi fel az ötvenes évek és ’56 októberének szűkebb és tágabb politikai környezetét valamint a magyar sport egyik állandó sikerágának, a vízilabdának egyik legfényesebb pillanatát. Az ’56-os olimpiai válogatott tagjai (Gyarmati Dezső, Hevesi István, Zádor Ervin, Martin Miklós, Jeney László, Kárpáti György, Bolvári Antal, Markovits Kálmán) a felkészülés és a meccsek hangulatáról, az októberi eseményekben való részvételükről és a melbourne-i izgalmas, zavaros napokról mesélnek. Rajtuk kívül a forradalom számos résztvevője (köztük Pomogáts Béla, Mécs Imre, Kósa Ferenc, Lipták Béla) valamint az események néhány aktív irányítója (Rácz Sándor, Király Béla) és közvetett tanúja (Szergej Hruscsov, Gyenes Judit) emlékezik.
A film középpontjában álló olimpiai csapat tagjai november legelején elhagyták el Budapestet, eztán nem tudtak semmi biztosat az otthon maradottakról. A párhuzamosan kibontakozó két kép végül a december 6-i magyar-szovjet elődöntőben ér össze, amikorra már az olimpiai csapat számára is egyértelművé vált, hogy a magyar forradalom elbukott. A túlfűtött hangulatú meccsen 4:0-ra győztek a magyarok, és a medence vizét vér festette vörösre. Zádor Ervint ellenfele, Prokop arcon vágta, a magyar csapat legfiatalabb játékosa vérbe borult arccal mászott ki a medencéből, ezért a szovjet válogatott tagjait a rendőrségnek kellett biztonságos helyre menekítenie: a meccs a magyar szabadság melletti rokonszenvtüntetéssé változott.
A valóságon alapuló fikció
Andy Vajna új nagyjátékfilmtervét tehát ez a dokumentumfilm ihlette: fiatal hőseinek a forradalom kezdetétől a melbourne-i díjkiosztásig ívelő története a magyar vízilabda-válogatott valós kalandjain alapul. A Szabadság, szerelem címen futó projekt megtörtént események ihlette játékfilm: fikció, amely nem független a valóságtól. Vajna a Flashdance és az Elemi ösztön könyvét is jegyző Joe Eszterhast kérte fel a forgatókönyv megírására, aki Eva Gardos segítségével készítette el azt a változatot, amely végül Bereményi Géza és Divinyi Réka közreműködésével nyerte el végleges formáját.
 |
| Most: a két vízilabda válogatott nagy találkozása ötven év múltán |
A Szabadság, szerelem rendezője a Londonban és Los Angelesben filmezést tanult Goda Kriszta lesz, akinek első nagyjátékfilmje, a Csak szex és más semmi hamarosan a magyar mozikba kerül. A film line producere Zákonyi Tamás, a látványt ifj. Rajk László, a jelmezeket pedig Pásztor Beatrix tervezi.
Az előkészületek már gőzerővel folynak, a szereplőválogatás megkezdődött; annyi már most valószínűnek látszik, hogy a vízilabda-válogatott tagjai is játszanak a Szabadság, szerelem-ben. A forgatás februárban indul, a díszbemutatóra pedig a forradalom ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án kerül sor.
A történet az 1956-os forradalom eseményeit a magyar vízilabda-válogatott egyik ifjú sztárja, Karcsi és egy csinos műegyetemista, Viki szemszögéből mutatja be. A lány az első naptól fogva aktív, lelkes részese az eseményeknek, a fiú azonban nem veszi komolyan az egészet; csak udvarolni akar, nemigen törődik a lány politikai nézeteivel – lassacskán azonban ellenállhatatlanul magával sodorja a többiek lelkesedése. Viki nyomában járva ott van a Rádió ostrománál, a Kossuth téren, a ledöntött Sztálin-szobornál. Miközben az ország, ha csak néhány napra is, de fellélegzik, és új reményekkel telve tekint a jövő felé, Viki és Karcsi egymásba szeretnek. A fiú maradna, harcolni akar, de Viki meggyőzi, hogy utazzon a társaival, képviselje az olimpián az immár szabad Magyarországot. Amikor a szovjet hadsereg másodszor is bevonul Budapestre, hogy eltiporja a forradalmat, Viki is ott harcol a tankok ellen. Eközben Karcsi azt teszi, amihez a legjobban ért: a medencében szerez dicsőséget hazájának.
A Szabadság, szerelem Andy Vajna producer és Joe Eszterhas író szándéka szerint a fiataloknak fog szólni: az alkotók legfontosabb célja, hogy átélhetővé, átérezhetővé, újra fontossá tegyék a forradalmat azok számára, akik még nem éltek akkor; szeretnék, ha a fiatalok büszkék lehetnének a saját múltjukra. Történetük középpontjában a filmcím szerint is az a két dolog áll, ami minden fiatal számára a legfontosabb: a szabadság és a szerelem.
