KI: Játszik a sárga csillaggal – ahogy a regényben is sok helyen játszik, nem fogja fel, hogy mi ennek a valósága, kiváltképpen hogy mi a következménye. Nekem a regénybeli fiú, az egy nyelv, méghozzá nem is gyereknyelv. A filmben azonban egy valódi hús-vér gyerek fog játszani, elképzelem, hogy szalad az utcán, és tisztában van saját bájával – minden gyerek tisztában van saját ártatlanságával, előkelőségével, hogy úgy mondjam, ami később elmúlik –, kihívó tehát: tudja, hogy ez a csillag nem jutalmul van ott, hanem valami büntetésként, és szeretne a járókelőktől egy mosolyt, egy kacsintást kapni, amiből megérti, hogy őt szeretik azért. Ezt ezzel a képsorral meg lehet csinálni.