Férjével, Kandó Gyula festőművésszel hamis papírokat készítenek, amivel emberek tucatjait mentik meg. A háború után visszatér Franciaországba, ahol Robert Capa ajánlására a Magnumnál kezd dolgozni. Divatfotókat készít, majd albumai jelennek meg többek között az 56-os magyar menekültekről és az amazóniai indiánokról. A portréfilm otthonában, a hollandiai Bergenben mutatja be Ata Kandót. A film felidézi fordulatokban gazdag életét, bemutatja gondolatait, fotói keletkezéstörténetét.
- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Láttam Ata Kandó képeit egy kiállításon a Spinoza-házban, ahol a prospektusban az életét is felidézték egy riportban. Ezek alapján meg akartam őt ismerni és ismertetni.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
A budapesti Holland Nagykövetség támogatásának a segítségével saját erőből készítettük el a filmet.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
A 92 éves Ata Kandó személyisége, nyitottsága, szellemi frissessége és munkabírása, aki szerint ehhez nagy mértékben hozzájárul a délutánonként elfogyasztott, Magyarországról hozatott egy kupica barackpálinka. Kipróbáltuk.
- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
Nem érintett minket.
