A Nagylátószög legfrissebb epizódjának vendége Csákvári Géza, aki a magyar filmkritikusok között is egyik legnagyobb ismerője az európai (A-kategóriás) fesztiváloknak, sok éve vesz részt a fontosabb seregszemléken és nézi végig a versenyprogramot. Úgy látja, hogy a cannes-i ítészek általában néhány könnyen körülrajzolható aspektusból közelítik meg a filmeket, például fontosnak tartják kiemelni a “hardcore arthouse” alkotásokat. „Ezzel egy fajta támogatást adnak a műnek, mert ha valaki Arany Pálmát kap, az összes többi fesztivál is be akarja mutatni. Legyen az bármilyen típusú alkotás, nehezen érthető művészfilm, vagy olyan mint az idei, az Egy zuhanás anatómiája, amely szerintem kifejezetten közönségbarát, nézeti magát, feszültséggel van teli, emberi drámákat mutat be, kontinuitása van, és bár művészi alkotás, de szereti a zsáner eszközöket használni.”
Illetve sokszor nem csak magát az alkotást emelik ki. „Szokták azt is mondani, hogy a filmfesztiválok zsűrijei nem csak művészeti, de társadalompolitikai megfontolásból is döntenek és Cannes-ra ez kifejezetten jellemző. Ha például jövőre Tanzániából érkezne az első Cannes-ban szereplő film, akkor valószínűleg kapna valamilyen díjat, ha nem is Arany Pálmát” - teszi hozzá a kritikus.
Sokszor egy kezdő rendezőt emelnek ki, vagy pedig egy idősebb mestert éltetnek. Csákvári kedvenc példája Cristian Mungiu, aki a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjével érdemelte ki a Cannes-ban megkapható legrangosabb díjat. Nem volt ismert rendező, a román újhullám még nem volt annyira népszerű, ráadásul a fesztivál első napján vetítették a filmet. Így a legtöbb ember kihagyta a vetítést, a fesztivál alatt pedig két részre szakadt az újságíró társadalom: azokra, akik látták és akik nem a Mungiu filmet.
A kritikus úgy gondolja, hogy tíz esetből nyolc alkalommal az Arany Pálma jó helyre megy, két esetben pedig a szerinte legjobb film a Grand Prix-t kapja (a cannes-i filmfesztivál második legfontosabb díja). Legjobb példa ez utóbbira a 2015-ös év: az első filmes Nemes-Jelesnek nem merték odaadni a Saul fiáért az Arany pálmát, pedig utólag visszanézve is neki kellett volna kapnia, hiszen a legnagyobb utat ez a film futotta az azévi Cannes-i díjazottak között (a Saul a Grand Prix-t hozhatta haza). „Az Arany Pálma egy nagyon jó filmnek nagyon sokat segíthet abban, hogy továbbmenjen, mert a világ összes fesztiválja be akarja mutatni. Tehát ez is az egyik módja az alternatív forgalmazásnak.”
Ahogy fel szokták tenni a kérdést, hogy van-e tipikus Oscar-díjas film, megkérdezhetjük azt is, létezik-e tipikus Arany Pálmás film? Meghatározza a korszellem, hogy mi lesz Arany Pálma díjazott film? Vagy pont fordítva? Az határozza meg a korszellemet, hogy milyen film kapta az Arany Pálmát? Különbség, hogy míg az Oscarral több száz ember szavaz, addig Cannes-ban csupán 8-10 fős zsűri, ezért lehet sokkal szubjektívebb döntés.
„Az idei Cannes-i Filmfesztiválon nagyon különleges volt a versenyprogram, mert sok érdekes és jó film mérettetett meg” - véli Csákvári. Ráadásul a másik esélyes alkotás, a The Zone of Interest (amely a Grand Prix-vel távozott) főszerepét ugyanaz a Sandra Hüller alakította, aki az Egy zuhanás anatómiája főhősét is formálta meg. Ezen túl mindkét filmben fontos szerepet játszott egy bírósági tárgyalóterem, amely feltűnően erősen kúszott be a közelmúltban a művészfilmek világába.
Beleillik-e az Arany Pálmás sorba az Egy Zuhanás anatómiája? Csákvári szerint igen. „Női rendező filmje, amelynek a főszereplője is nő, ahogy a kisfilmes Arany Pálmát is egy női rendező filmje, Buda Anna Flóra kapta a 27-tel. Mindkettőjük filmjében megjelent valamilyen politikai üzent: a Buda Anna Flóra megemlítette a magyarországi tanárok helyzetét és a budapesti demonstrációkat, a Justine Triet pedig konkrétan a francia kulturális miniszternek szólt be a díj átvételekor amiatt, hogy kulturális elvonások vannak.”
„Érdekes, hogy a különböző társadalmak hogyan állnak ehhez a témához. Itthon sokszor értetlenkednek, hogy minek összekeverni a közügyekkel a művészetet, Franciaországban pedig szinte elvárt, hogy ha ott van a művész a reflektorfényben, akkor álljon ki valami fontos társadalmi ügy mellett. Ez is munkájához tartozik”- véli a kritikus, aki szerint Cannes ebből a szempontból a legprogresszívebb fesztivál. Velencének például néző barátabb a programja, de sokkal kevesebb a női rendező, az érzékenyebb téma.
Az Egy zuhanás anatómiája november 30-tól látható a magyar mozikban, de a Mozinet Filmnapokon már premier előtt megtekinthető.
A Nagylátószög sorozat korábbi beszélgetései elérhetőek a Mozinet YouTube-csatornáján.
A cikk a Mozinettel együttműködésben született.
