Baranyi Benő maga is a csupán a hatezer fős Újszászon töltötte gyerekkorát, ahonnan Nyíregyházára ment középiskolába. Mindezt elsősorban azért tette, mert úgy érezte, filmes érdeklődése elmélyítéséhez nagyobb városba kell költöznie. Gyerekkori tapasztalatai beépültek a filmjébe, a Zanox vígjátéki elemeinek alapja, hogy nem Budapesten, hanem egy vidéki iparvárosban játszódik. Ahogy a rendező podcastunkban meséli, nem az íróasztal mögött, vagy más filmek nyomán kellett kitalálnia, hogy milyen a magyar vidék, a film hangulatát és szereplőit, saját élményei és egykori környezete ihlette.
Gelencsér Gábor úgy gondolja, hogy mint nagyon sok magyar alkotásnál, a Zanox estében is igaz, hogy a rendező elsősorban a kisvárosi környezet hangsúlyozására törekedett, a konkrét helyszín nem tett hozzá a történethez. Sokszor inkább a hangulat, az atmoszféra a fontos, és az, hogy elkülönítse a szereplők körülményeit Budapesttől.
Ahogy a mi „vízfejű” országunkban sok minden, a legtöbb magyar film cselekménye is Budapesten játszódik. Amennyiben vidéki környezetet szeretnének bemutatni, akkor inkább falut, vagy tanyát választanak az alkotót, mint vidéki várost. Ennek a környezetnek pedig sokszor, már újhullám korszakától szociológiai, vagy társadalomkritikus jelentése van. De a későbbiekben is látunk példát a jelenségre, akár Mészáros Márta Örökbefogadását, vagy Kilenc hónapját, akár Tarr Béla alkotásait nézzük: „A Kárhozatban is fontos körülmény, hogy a rendszerváltás idején egy lepusztuló ipari bányavárosban vagyunk. A helyszín történelmi vetülete a leépülésnek, a közép-kelet európai világ romjának.”
„Tudni kell, hogy a ’60-as évektől egy nagyon erős modernizáció és társadalmi átrendeződés zajlik le Magyarországon, nagyon sokan költöznek a fővárosba, a magyar filmben pedig gyakori téma, hogy a gyökerektől való elszakadásnak milyen terhei vannak. Ezekben az első generációs értelmiségi felnövéstörténetekben a történet alapja, hogy a vidéki otthonból a főhős átkerül a Budapestre és hatalmas kontrasztot él meg az addigi életével, környezetével szemben. Legdrámaibb, legélesebb a kontraszt, ha nem is falusi, de inkább tanyasi létből került fel a fővárosba, mint Gál István Zöld ár című filmjében, vagy Jancsó Oldás és kötésében.” - osztja meg Gelencsér.
Török Ferenc: Szezon
Bár adódtak olyan filmek, amelyekben kiemelt szerepe jutott a helyszínnek (Kenguru, Szerelem első-, második-, utolsó vérig), érdekes módon a rendszerváltás után sem leptek el minket a vidéki városokban játszódó alkotások. „A főváros centrikusságban még van valami: hogy az alkotók is Budapestiek, a Filmművészeti Egyetem is Budapesten van, és a rendezők is fővárosi értelmiségi szempontból látják a világot” - véli Gelecsér. Kovács Gellért is így látja, és példának Török Ferenc Szezonjának egy jelenetét eleveníti fel. Amikor ő vidéki városból származó fiatalként látta az alkotást, döbbenten vette észre, hogy egyik jelenetben a vonatállomáson egy kakas kapirgál. „Nem elítélendő, de mi, akik otthon vagyunk ebben a világban, megérezzük, hogy ő nincs otthon benne.“
Gelencsér szerint jól ellenpontozhatná a Budapest központú szemléletet az amatőrfilmes mozgalom. Példának Szőke Andrást és alkotócsapatát hozta fel, akik Szentesről érkeztek és otthonosan mozogtak ebben a világban.
A Zanox – Kockázatok és mellékhatások már elérhető a Cinego-n. A Nagylátószög sorozat korábbi, vetítések előtti beszélgetései elérhetőek a Mozinet YouTube csatornáján.
A cikk a Mozinettel együttműködésben született.
