A legemlékezetesebb a saját forgatású super 8-as részek elkészítése volt. Ezekben minden szerepet a barátaink játszottak, nagyon lelkesen és teljesen ingyen. A legnehezebb dolog a helyszínek kiválasztása volt, hiszen olyan utcarészletek kellettek, amik 30 évvel ezelőtt is így néztek ki. Ez látszólag nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, de minket is meglepett, hogy alig lehet olyan 30-40 méteres utcaszakaszt találni, ahol a fal ne lenne telegraffitizve, vagy plakátokkal, hirdetésekkel összeragasztgatva. Volt egy postaládás jelenetünk, és a Tamási Miklós a házuktól nem messze talált egy klasszikus utcai postaládát, amelynek a környéke is jó volt számunkra. Csakhogy a postaláda tele volt ragasztva matricákkal és lakáshirdetésekkel. Ezért a Miklós a forgatás előtti este lement, és szépen, akkurátusan mindent levakargatott a postaládáról. Pár nappal később a házmester elkapta a lépcsőfordulóban a feleségét, és súgva megkérdezte, hogy neki ugyan semmi köze hozzá, de minden rendben van-e a Miklóssal? Merthogy egyik éjjel másfél órán át kapirgált egy postaládát…

- Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?

Eddig – bevallom – nem túl sok hatását éreztem.